„… jó kutyát tenyészteni csak az tud, akinek jó szeme és szíve van…”

Tovább tartott keresztülverekedni magam a városon, mint a Budapesttől 17 kilóméterre fekvő Kerepes-Szilasligetig eljutnom, hogy találkozhassak Teleki Zahorán Magdalénával, a kétszeres aranykoszorús Von Schloss Neuschwanstein Kennel tulajdonosával.

A viszonylag forgalmas főút mentén álló ház udvarán egy csodálatos, ordasszürke ír farkas kan ejtőzött. Ahogy Magdaléna megjelent az ajtóban, kényelmesen feltápászkodott és gazdája mellett kimért, macskaléptekkel közeledett a kapuhoz.

Ahogy beléptem, barátságosan megszaglászott, majd üdvözlő fültővakargatásomra kéjes sóhaj szakadt föl hatalmas mellkasából és teljes testsúlyával nekem dőlt. Rendesen meg kellett vetnem a lábam, hogy talpon maradjak, és a hatalmas állat – melynek felemelt feje majdnem a mellkasom magasságáig ért – nem billentsen ki egyensúlyomból. Valóban rendkívüli élmény egy akkora kutyát testközelből látni és megsimogatni.


- Az ír farkaskutya valóban lebeilincselő látvány. Gondolom Dunát lehetne rekeszteni azokkal a kérdésekkel, amivel megtaláltak már titeket. Vannak általánosságban ismétlődők köztük?

- Természetesen mindenhol megnéznek bennünket ahol megfordulunk, hiszen az ír farkas valóban nem mindennapi kutya. Többnyire dog-agár keveréknek nézik őket. A kérdések legtöbbje pedig így szól: Hány kiló? Mennyit eszik? Milyen harapós? „Kedvenc” kérésem, hogy ugrassam fel a vállamra, hadd lássák mekkora… Mindezekből jól lemérhető, hogy a fajtát mindmáig kevesen ismerik igazán, bár szerencsére már a kisebb kiállításokokn is feltűnik belőlük 2-3 példány.

- Ez késztetett arra, hogy könyvet írj a fajtáról, mely tudomásom szerint az első magyarul megjelent Ír farkas irodalom?

- Igen, erről van szó. Én ugyanis minden tőlünk elkerülő kiskutyához gondozási, nevelési és fajtismertető útmutatót mellékeltem, mely különféle fénymásolt anyagokból állt össze. Ebből kiindulva fogant meg az ötlet, hogy mindezeket egy könyv formába szedjem össze, ezáltal szélesebb rétegek számára is hozzáférhetővé váljanak az információk erről a csodálatos fajtáról.

- Ha jól tudom, 14 éve tenyészted a fajtát, ezalatt 67 alom látott napvilágot és 14 országban van champion kutyátok. Ilyen álmokkal vágtál bele a tenyésztésbe annak idején?

- A fajtával akkor ismerkedtem meg, mikor családommal együtt Németországban éltünk. Volt ott egy ír farkas Mojo, akinek köszönhetően lettem a fajta szerelmese.  Mikor hazatelepültünk lázasan keresgéltem az újságokban ír farkas kölyök után. Hónapokig nem jártam sikerrel, mígnem eszembe jutott, hogy a fajta voltaképpen agár, tehát megnéztem az „agár” címszó alatt feladott hirdetéseket. Ekkor végre találtam magamnak kutyát.

A tenyésztés gondolata már jóval korábban is foglalkoztatott és bennem volt az is, hogy szerettem volna kicsit híresebbé tenni Magyarországot ír farkasaim által. Mindezt pedig saját tenyésztői munkámnak köszönhetően akartam elérni. Azt vallom, hogy jó kutyát bárki tud venni, akinek pénze van. Jó kutyát tenyészteni viszont csak az tud, akinek jó szeme és szíve van a fajtához.

Munkánknak köszönhetően elértük azt, hogy a kutyákat megelőzi saját híre és ennek köszönhetően mindenféle hirdetés nélkül mennek el az almok. Tavaly saját tenyésztésű kutyánk Európa- és Fajtagyőztes lett Finnországban az Európa kiállításon, másik büszkeségeink a skót szarvasagarakkal felnőtt és fiatal Európagyőztes, valamint fiatal Világgyőztes címet értünk el. Ők is mind saját tenyésztésű kutyák.

Azt gondolom, hogy aki komolyan tenyészt, annak legalább valami elfogadhatót kell alkotnia nemzetközi szinten. Ezért egyik legnagyobb büszkeségünk, hogy sikerült kvalifikálnunk magunkat az idén márciusban megrendezett Cruft Show-ra. Erről az eseményről azt kell tudni, hogy évente egyszer megrendezett, 4 napos kiállítás, mely túlzás nélkül állítható, hogy a világ legnagyobb és legrangosabb kiállítása. Nehéz szavakban leírni milyen érzés részt venni a Cruft Show-on. Aki életében nem látott még Cruft’s-ot, az nem is látott még kutyakiállítást…

Hatalmas eredménynek könyveltük el, hogy sikerült megszereznünk a kijutáshoz szükséges kvalaifikációt, de még nagyobb élmény volt, hogy kint összetalálkoztunk az Angol Ír Farkaskutya Kennel Klub elnökével, akinek – állítása szerint – megtiszteltetést jelentett, hogy megismerkedhet velünk és élőben ismét találkozhat azzal a csodás kannal, akit az Európa kiállításon már látott. Elmondani sem tudom, mit jelentett számunkra ez az elismerés.

Mindazonáltal a fajta iránt érzett elkötelezett szeretet okán, több mint 10 éve foglalkozom ír farkaskutya mentéssel. Sikerült olyan kapcsolatot kialakítanom a legtöbb menhellyel, hogy azonnal engem hívnak, ha ír farkas, vagy annak keveréke kerül be hozzájuk. Én a fajta elhivatott tenyésztőjeként kötelességemnek érzem, hogy segítsek a bajba jutott példányokon is, ráadásul sokan vannak, akik szeretnének ír farkaskutyát, de nem tudják megfizetni a minőség árát. Őket külön listán tartom számon és nekik is köszönhetően tavaly 6 kutyát hoztam el a székesfehérvári menhelyről és juttattam őket új gazdához. Tapasztalataim szerint évente 1-2 kutya biztosan segítségre szorul. Annak idején ilyen fajtamentés kapcsán kerültem kapcsolatba magyar agarakkal is. Ők speciel végül nálam is maradtak.

Megmondom őszintén, nagyon szomorúnak tartom, hogy sok „nagy tenyésztő”  – tisztelet a kivételnek – egyszerűen becsapja az ajtót, ha tényleg baj van és segíteni kellene egy rászoruló kutyán. Mást ne mondjak, hoztam el menhelyről olyan ír farkast, amit saját tenyésztője adott le 8 hónaposan, miután nem tudta eladni…

- Meséltél skót szarvasagaraitokról, akik tenyésztésében ugyanolyan komoly eredményekkel büszkélkedhettek, mint az ír farkasok esetében. Kint a kennelben meg is mutattad őket. Beszélnél kicsit róluk is, hiszen talán még kevésbé ismert fajta itthon?

- A skót szarvasagarat, vagy másnéven deerhound-ot 8 éve mi honosítottuk az országban. A velük való foglalkozás próbaképpen indult az ír farkaskutyák mellett. Megmondom őszintén, hogy én bizony a mai modern ír farkaskutyáról mindenkinek el szoktam mondani, hogy a fajta egy nagytestű, problémás házi kedvenc. A problémát leginkább a növendékkori felnevelés okozza. Körülbelül 4-7 hónapos koruk között (a nagytestű kan kölykökre sokkal tovább) szó szerint úgy kell vigyázni, mintha porcelánból lennének. Végleges érettséküket 4 éves korukra érik el, ugyanakkor sajnos viszonylag rövid ideig, 7-8 évig élnek. Bár hozzánk járnak vissza tőlünk származó 10-12 éves kutyák, azért nagy átlagban nem az a jellemző.

A szarvasagár küllemben csupán csak abban különbözik az ír farkastól, hogy valamivel vékonyabb, elegánsabb felépítésű, magasságra viszont azonosak. Ugyanakkor tudni kell, hogy ezt a fajtát 800 éve nagy odafigyeléssel és szinte változatlan formában tenyésztik, ráadásul sosem volt divatja. Ennek köszönhetően a skót szarvasagár roppant egészséges és kifejezetten hosszú életű (13-14 év) fajta. Mindemellett rendkívül intelligens és szinte bármilyen munkára kiképezhető, emellett pedig ugyanolyan kedves, nyugodt és kiegyensúlyozott, mint az ír farkas. Úgy is mondhatnám, hogy a skót szarvasagár az ír farkas „jobb kivitelű” változata. Eddig akik tőlünk vittek szarvasagarat, kivétel nélkül meg voltak velük elégedve. Kicsit bánt is, hogy az ő propagálásukra, népszerűsítésükre kevesebb időt és energiát tudok szakítani.

- Ha jól érzékelem, azért a többség, aki ír farkaskutyát szeretne, inkább kedvencként, társként választja magának. De azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a fajta tulajdonképpen egy agár típus. Lehet-e az agárverseny bármelyik formája potneciális célkitűzés azok számára, akik az ír farkassal ilyen formában szeretnének foglalkozni?

- Azt gondolom, hogy mindenképpen, hiszen a versenyzés nagyszerű időtöltés mind a kutyának, mind a gazdának és biztonságos keretek között teszi lehetővé, hogy ezek a kutyák kiélhessék azokat az ösztöneiket, melyekért valaha tenyésztették őket. Ezzel együtt úgy vélem, hogy az ír farkasok nem igazán a versenypályára valók. Testnagyságánál fogva, az általánosságban használt pályák kicsik az ő méreteikhez, a nagyívű kanyarokban előfordulhatnak bukások, melyek súlyos balesetekhez is vezethetnek. Ennél sokkal jobbnak tartom az ún coursing-et, mely talán a legélethűbben utánozza a vadászat hangulatát. A coursing verseny egy egyenletes felszínű mezőn zalik, ahol a kutyák általában párban indulnak a géppel húzott és fordítótárcsák segítségével cikk-cakkban vezetett, változó sebességgel vontatott műnyúl után. Teljesítményüket két-három, speciális coursing bíró értékeli több szempont alapján: üldözési kedv, gyorsaság, fordulékonyság, helyzetfelismerés kondíció. Csehországban 3 évig Évgyőztes volt a tőlünk származó Nelson nevű kan, A Magyarországon 2 éven keresztül Évgyőztes Orlando nevű kutyánk pedig az Európabajnokságon dobogós is lett.

Persze a coursing-en való eredményes szereplésre nem minden egyed alkalmas. Ehhez lehetőség szerint a valamivel vékonyabb, alacsonyabb kölyköt kell kiválasztani, mely kellő temperamentummal is rendelkezik, jó futó és nagyon mozgékony.  Célirányos felkészítését már kölyökkortól el kell kezdeni, mely speciális étrendet és tudatosan felépített edzésmunkát igényel. Én mindenesetre bátran ajánlom mindenkinek, mert a kutyák szemmel láthatóan roppantul élvezik ezeket a versenyeket.

Bevallom, mi is szeretnénk egyre több figyelmet szentelni a coursing-nek, bár a tenyésztésben elért eredményességünk megőrzése így is rengeteg időt és energiát emésztenek fel.

- Nem kevés az a munka, amit eddig is a fajta tenyésztésébe és népszerűsétésébe fektettetek. Vannak további tervek a jövőt illetően?

- A Hungária Agár Klubon belül működő Ír Farkas Baráti Kör elnökeként – két év kényszerszünet után – mindenképpen szeretném feléleszteni a Kör által szervezett rendezvényeket. Ezek nagyon jó hangulatú, kötetlen összejövetelek voltak, ahol kutyák és gazdáik fesztelenül ismerkedhettek egymással. Meggyőződésem, hogy e csodálatos fajta képes olyan közel hozni egymáshoz az embereket, mely kiveszőben van a mai világból.

Ezt magam is többször megtapasztaltam. Eklatáns példa annak a fiatal házaspárnak az esete, aki vásárolt tőlünk két kutyát. Annyira beleszerettek a fajtába, hogy a férj csinált egy Fórumot, ami évekig kiválóan működött. Nemcsak kedvelt találkahelye lett az ír farkas tulajdonosoknak, de minden tekintetben hasznos információt is tartalmazott. Néhány garázda azonban feltörte és tönkretette az oldalt. A www.irfarkas.hu domain név a Fórumot indító fiatalemberé maradt, aki nem volt hajlandó megválni tőle, pedig több millió forintot (!) is kínáltak érte. Mikor újból eljöttek hozzám és ismét két kiskutyát vettek magukhoz, hálája jeléül – a tulajdonomban lévő www.irishwolfhound.hu mellé – ingyen nekem ajándékozta.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. június