Trubadúr vörös bársonyban

Kevés fajta létezik, melyben ennyire kifinomultan egyesül az elegancia, nemesség és esztétikum, mint az ír szetterben. Arisztokratikus külseje, mahagóni vörös bundája azonban korántsem hűvös jellemet takar, sőt… érzelmi szofisztikáltságát beszédesen tükrözi borostyánszínű szemeinek lágy pillantása, mely még gleccserek megolvasztására is képes, nemhogy egy teasütemény utolsó falatjának elkunyerálására…

Nagy-Britannia négy szetterének egyik, talán legmegkapóbb fajtája az ír szetter. Lágy formái, selymes szőrzete ne tévesszen meg senkit, ő nem csak színében ír, a tipikus ír tulajdonságokból is jócskán örökölt, legalábbis ami az öntudatot és olykor a konokságot illeti.

Kialakulását nagy valószínűség szerint ír vizispániel, springer spániel, valamint pointerek tudatos keresztezésének tulajdonítják. Ennek nyomai jól tetten érhetők, elég, ha a spániel lendületére és a pointer attraktív vadmegállására gondolunk, az ír szetter, mintha elegánsan ötvözné ezen tulajdonságokat. Első elismert tenyésztője de Freyne 1793-tól foglakozott a fajta tenyésztésével. A kutatások és különféle dokumentumok alapján úgy fest, hogy az ír szettert kezdetben vörös-fehér színben tenyésztették. Ekkoriban kizárólag vadászkutyaként használták, a nimródok pedig kedvelték ezt a jól látható színt, azonban a XIX. század végére már csak az egyszínű vöröset engedélyezték, legfeljebb kicsiny mellfolttal megtűzve.

Szettermunka egykor és ma

Az ír szetter kiindulásául szolgáló spániel jellegű kutyák a XV. századtól egyre népszerűbbé váló apróvad vadászatokon szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ezek az ebek a lápos, vizes tájakon nagy területeket kerestek át lendületesen, majd mikor vadat találtak óvatosan maguk előtt „tolva” terelgették, vezetgették, mígnem gazdájuk jelzésére felrebbentették őket egyenesen a hálóba (később, pedig a puska elé). Az ír szetter felhasználása belőlük kiindulva alakult – tekintettel az angol vadászhagyományokra – később is elsősorban a lövés előtti munkára helyezte a hangsúlyt, hiszen utána általában a retrieverek vették át a stafétát, és apportírozták az elejtett zsákmányt.

Az angol apróvad vadászatot – ellentétben például a hazai gyakorlattal – egyéni formában űzték, melynél kiváló szolgálatot tett a magas orral, nagy területet lendületesen átkereső, a megtalált apróvadat látványos vadmegállással jelző szetter. Ez a stílus nagyszerűen fekszik az ún. anwart solymászat számára is, mikor a sólyom, magasan a terület fölött keringve, várja, hogy a kutya vadat találjon és az égből zuhanva csapjon le a felrebbentett áldozatra. Hasonló munkastílusuk ellenére a szetterekenek mégsem sikerült veszélyeztetni az anwart solymászkutyák királyának, a pointernek hegemóniáját.

Az igazat megvallva az ír szetterek az idők folyamán egyszerűen kikerültek a vadászok látóköréből és kikoptak a vadászok mellől, melyhez hozzájárultak a fajtához társított – sok esetben fél információkból táplálkozó – előítéletek is. Hazai vadászberkekben sem tudta sose megvetni lábát. Ennek egyik oka bizony az ír szetter tenyésztők (tisztelet a kivételnek) és tulajdonosoknak köszönhető. Mintha valami tévedés folytán nem akarták volna tudomásul venni, hogy az ír szetter elsősorban nem kiállítási dísztárgy – noha tény, hogy egy szép ír szetter valóban pazar látvány a ringben – hanem alapvetően vadászkutya. Hiába próbálták és próbálják maroknyian bizonyítani, hogy az ír szetter számára is van hely a nap alatt, annyira kevesen vannak, a küllem és hobbiszetteresek pedig annyira sokan, hogy ez nem győzi meg a szkeptikusokat.

Hazai vadászszemmel, az itthoni társas apróvadazáshoz szokott embereknek, persze furcsa megszokni a vadászok közelében, úgymond „puska alatt” kereső magyar vizslák után, a hatalmas oldalsó kilengésekkel, magasan tartott orral és sebesen mozgó ír szettert. Pedig tény, hogy egyre kevesebben tartanak segítőül vadászkutyát, mert azzal foglalkozni, azt nevelni, képezni kell… Erre sokaknak nincs ideje, energiája, vagy egyszerűen kedve. Az így megfogyatkozó kutyalétszámban pedig a nagy területen mozgó, több embert „kiszolgáló” ír szetter valóban hasznossá tudná magát tenni.

Sokszor önfejűségét, konokságát, nehéz kezelhetőségét hozzák föl ellene, ami azért furcsa, mert hazai berkekben ismert, használt és megbecsült német vizslák robusztus természetéhez képest az ír szetter elsőáldozó ministráns…

Ha már végképp elfogytak az érvek, akkor jön az aduász: a szőrzet. Való igaz, hogy az ír szetter selymes, mahagóni vörös bundája nem a legtökéletesebb opció a hazai bogáncsos, toklászos viszonyokhoz, ugyanakkor nem kell a dolognak ekkora feneket keríteni. Még egyetlen vadászó szetter sem gabalyodott menthetetlenül a szederindák csapdájába, s bár tény, hogy a „hazai pálya” rendesen megtrimmeli őket, legfeljebb csak a vadászathoz felesleges zászlók vesznek részlegesen oda, kiváló fészekbélelő anyagot biztosítva pár leleményes énekesmadár számára. Nem mellesleg az ír szetter sokat szekált bundája hatékony védelmet nyújt hideg, nyirkos időjárásban.

Csalánosból a családba

Bár az ír szetter vadászatban való mellőzöttsége napjainkban sajnálatos tény, jellemének egyéb vonásait kiválóan kamatoztatja, mint családi kedvenc. Egy kutatás szerint a házikedvencek bundájának simogatása által keltett kellemes érzet jótékony hatással van a vérnyomásra, kiváló stresszoldó, és ezáltal közvetve hozzájárul a hosszú élethez.

Ha hinni lehet ennek az elméletnek és mindez még egyenes arányban is áll  a szőrzet puhaságával, akkor ezek alapján, aki ír szettert választ társául, az jó eséllyel számíthat rá, hogy üdvözült mosollyal és minimum 615 évesen tér meg teremtőjéhez. Az ír szetter ugyanis olyan kutya, aki mellett az ember nem nagyon tud elmenni anélkül, hogy ha csak lopva, de ne érintse meg testhez simuló, puha bundáját, melynek csodálatos tapintását csak tovább fokozza annak meleg, mahagóni barna színe.

Harmonikus felépítése, atlétikus, ruganyos mozgása azt az érzetet kelti, mintha az ír szetter a az önfeledt bonvivánok gondtalan életét élné. Az ír szetter azonban nemcsak megjelenése miatt kellemes társaság. Egész lénye életvidámságot, pozitív szemléletet sugároz. Szomorú, levert ír szettert legfeljebb csak az állatorvosnál, vagy menhelyen látni, de még ott is szolid farokcsóválással jelzi, hogy nem vesztette el teljesen jókedvbe és emberekbe vetett bizalmát.

Ezt az időnként – még késő öreg korában is – rátörő infantilizmust szokták előszeretettel szeleburdiságnak aposztrofálni, pedig mindössze a túlcsorduló jókedv látványos megnyilvánulásáról van szó, nem hiperaktív kényszercselekvésről. Ezt jól bizonyítja, hogy a lakásban egyedül hagyott ír szetter sem teremt eposzi katasztrófát a négy fal között, helyette nyugodtan szunyókál, míg gazdái hazaérkeznek. Nemcsak otthon tanúsított példás magviselete, hanem gazdájához való szoros ragaszkodása miatt is, az ír szetter  – vadászkutya ide, vagy oda – jobban érzi magát akár egy emeleti,  kis panellakásban az ember mellett, mint egy hatalmas kertben egyedül.

Mindemellett nem szabad elfelejteni, hogy voltaképpen egy vizslaféléről beszélünk, akinek mozgásigénye nagyobb az átlagosnál, amiről rendszeres és kiadós sétákkal kell gondoskodni.

Az ír szetter családjában, annak szűkebb, vagy távolabbi ismerősei körében, de akár vadidegenekkel is kedves, barátságos és megbízható. Bár idegen érkezésekor meglepően mély, öblös hangon ugat, ami a laikusokat akár el is bizonytalaníthatja, tipikusan ő az a fajta, aki óriási farokcsóválással kíséri a családi ezüstkészletig a betörőt, legfeljebb csak azért állja mosolyogva útját, hogy némi fülvakargatást kicsikarjon.

Energikus eminens

A híresztelésekkel ellentétben, az ír szetter könnyen kezelhető fajta, ezért első kutyának is jó szívvel ajánlható. A két nem között sincs olyan markáns viselkedésbeli különbség, mint esetenként más fajtáknál. A kan is éppoly bújós trubadúr tud lenni, mint amilyen bociszemű őzike a szuka. Én még nem találkoztam kötekedő, arrogáns ír szetterrel, bár kivételek nyilván akadnak. Vegyes kutyatársaságban is leginkább a jó hangulatról és önfeledt kergetőzésről gondoskodik, mintsem a sikoltozással kísért vérfürdőről.

Miért tartják mégis problémás fajtának? Az ok talán azon gazdik hozzáállásában keresendő, akik a selymes, pihe-puha, örökmozgó szetterkölyköt sosem fegyelmezték, sosem terelték akaratát korlátok közé, aztán amikor felnőttként a rá jellemző hanyag bohémsággal azt csinál, amit úri kedve diktál, csak a fejüket vakarják… A valóságban egy kontrollált, megnevelt ír szetter, fegyelmezett és kellemes kísérő, akivel gazdája nyugodtan megjelenhet bárhol.

Mivel az ír szetter roppant intelligens, gazdájának megfelelni akaró fajta. Éppen ezért nevelése meglepően egyszerű. Mindazonáltal tanítása – vadászkutya lévén különösen – szükséges is, hisz számtalan olyan veszély elkerülhető általa, mely a kutya életét veszélyezteti. A stabilan behívható kutya például nyugodtan szabadon engedhető bárhol, hogy kedvére viháncoljon, mozogjon, hiszen bármikor visszatér gazdája jelzésére. Így sokkal nagyobb szabadságot élvez, az „én nem korlátozom a kutyám holmi alantas parancsolgatással” – típusú gazdák „liberális szellemben nevelt”, ezért örökké pórázon senyvedő kutyáinál.

Vadászkutya tulajdonosként sosem tudhatjuk, mikor perdül kutyánk elé egy macska, vagy röppen föl előtte ellenállhatatlanul egy galamb, ezért nem árt, ha tarsolyunkban tartunk egy olyan – lehetőleg statikus viselkedésre utasító – parancsot, melynek kiadásával egyszerűen megszakítunk egy nem kívánatos cselekvést. Gyakorlott vizslások erre legáltalánosabban a „fekszik”-et használják, melynek a vadászatok során a gyakorlatban is sokszor hasznát veszik. Tapasztalataik azt mutatják, hogy például egy vadra beugró, azt üldöző kutya számára egy ez a parancs komolyabb korlátozó erővel bír, mint egyszerűen csak a „gyere ide” szajkózása, mely simán elröpül a füle mellett az üldözés izgalmában. Ahhoz persze, hogy mindez működjön a tökélyre kell fejlesztünk. Megéri a belefeccölt energia, mert ez a tudás adott esetben életet menthet.

Szentimentális vadász

Bárminemű tanítása során azonban mindenkor szem előtt kell tartani, hogy az ír szetter különösen érzékeny lelkivilágú, önérzetes fajta. Túlzott határozottságra, durvaságra könnyedén megsértődik. Olyankor világfájdalommal az ábrázatán, egy csendes sarokba vonul elmélkedni ahonnan csak számos virslikarika hatására hajlandó elővánszorogni, nagy duzzogások közepette.

Annak ellenére, hogy vadászat területén kevéssé foglalkoztatott, más kutyás sportágakban igen jól teljesít. Az iskolákban oktatott alapengedelmességre is meglepően gyorsan megtanítható, de különösen agilityben jeleskedik, ahol gyors mozgásával és kiváló ugrókészségével nemcsak látványos, de esélyes indulója is lehet a futamoknak.

Az ír szetter egyéb tekintetben sem túl igényes, kényeskedő fajta. A kiállítási díszszőrköntös kialakítását leszámítva, mely szakszerű felkészítést igényel, ápolása egyszerű, elég hetente párszor átkefélni bundáját és kifésülni látványos zászlóit. Táplálás terén sincs semmi extra igénye, bár azt tudni kell, hogy a fiatal szetterek 1-1.5 éves korukig általában nagyon gyatra evők. Keveset esznek és azt is csak finnyázva, válogatva teszik, ezért valósággal zörög a csontjuk. Ha a kutya megfelelő minőségű tápot kap, akkor ez még a jobbik eset, mert így nem szenved maradandó károsodást fejlődő vázrendszere, mint az idejekorán elhízlalt „pudingoknak”. Az ír szetter alapvetően egészséges fajta, aki örvendetesen hosszú ideig (13-15 év) szórakoztatja gazdáját. Legjobb helye egy gyermekes otthon, ahol együtt zsibonghat a gyermekekkel, szunyókálhat a nagymamával a kanapén és járhat futni a családfővel esténként. Ilyen paradicsomi körülmények között még azt is hajlandó megbocsájtani, hogy nem vadásznak vele.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség 2009. január