„Az ír szetternek még mindig nincs olyan respektje a hazai vadászok körében, mint ami megilletné.”

Vicces véletlen folytán, de megint Érd parkvárosa felé vitt az utam, hogy Boros Emesével, aranykoszorús mestertenyésztővel, a Berboss Kennel tulajdonosával találkozzam. A helyzet pikantériája, hogy néhány hónappal jártam már e környéken, a kiválasztott fajta akkor is vörös volt és ír, de nem szetter, mint ezúttal.

A cudar időjárás miatt csak rövid ideig tudtam nézegetni a kutyákat, de az ír szetterekre jellemző igéző pillantásokból és cuppanós puszikból még így is jócskán kijutott Emese kutyáinak jóvoltából.


- Az ír szettereket elnézve, abszolút érthető a „szerelem első látásra”. Szépsége valóban magával ragadó. Téged mikor varázsoltak el?

- Még általános iskolás koromban egy osztálykirándulás alkalmával találkoztam először ír szetterrel. Emlékszem, egy idősebb úré volt, aki egy padon üldögélt, mellette egy gyönyörű rozsdavörös kutyával. Érdeklődésemre büszke szeretettel mondta: ”az ír szetter a világ legszebb és legértelmesebb kutyája”.

Első kutyámat, Giovannát 11 évesen kaptam a szüleimtől, több éves könyörgés után. Ő elég nehezen kezelhető kutyának indult, de idővel összecsiszolódtunk és nagyon-nagyon sokat tanultunk egymástól. Később sikeresen letette a vadászalkalmassági vizsgát (VAV-ot) majd kiállításon is Champion címig jutottunk.

Valószínűleg ennek hatására, de szüleim is egészen „megfertőződtek” a szetterekkel, így nem volt nehéz rávenni őket egy újabb kutya beszerzésére. Ennek hatására vásároltuk Steffit 1989-ben. Vele szintén VAV vizsgát tettem. Sok kiállításon szerepelt eredményesen, külföldön és itthon egyaránt. Igazából Steffi, valamint kölykei jelentették az igazi ugródeszkát a tenyésztésben. Az ő közül került ki Ch.Berboss Flash Light, aki talán a legjelentősebb szukám volt. Néhány évvel később érkezett meg első angol import kutyám, Robin 1994-ben. Rengeteget köszönhetek neki. Nemcsak gyönyörű kutya volt, kiegyensúlyozott jellemmel és kiváló képességekkel, de számtalan eredményes utód származott tőle. Bejártuk együtt fél Európát, gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Robin legendás kutya volt.

Az ezt követő 10 évben több kutyát hoztam külföldről, elsősorban angol és holland vonalakból, majd legutóbb egy szukát Ausztráliából.

- Sokan hebrencsnek tartják az ír szettereket, erre mit tudsz nekik válaszolni?

- Biztosan kijelenthetem, hogy az ír szetterek negatív megítélése teljességgel alaptalan, illetve félreértelmezett benyomásokból ered. A kellőképpen kordában tartott szetter fegyelmezett és nem szeles. Persze, ha módja, lehetősége nyílik rá, ő is szeret önfeledten randalírozni, de ezt nem lehet felróni egy vadászkutyafajta hibájául. Mindazonáltal tudni kell, hogy késő öregkoráig hajlamos a gazdáit szórakoztató bohóckodásra, melyet egyesek tévesen titulálnak hebrencskedésnek. Legfontosabb neki, hogy mindig a gazda közelében lehessen.

Az is tény, hogy 80-as évekbeli magyar állomány nem volt mentes az idegrendszeri szélsőségektől. Akadtak félénk, bizony esetenként agresszív egyedek, és a „régi szetterek” általánosságban nagyon élénkek voltak, mely tulajdonságok nem tettek jót megítélésüknek. Szerencsére az idővel nyugatról érkezett, angol vonalakra alapozott kutyáknak köszönhetően napjaink ír szettere változatlanul életvidám fajta, de sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint régen. Kifejezetten szeretem az élénk, szangvinikus, de ugyanakkor nem túlságosan pörgős kutyákat. Néhány éve hoztam ausztráliából egy kutyát, aki az angol típusúaknál kissé vagányabb, aktívabb karakterrel rendelkezik. Tőle emellett azt is remélem, hogy kevésbé terhelt a fajtában előforduló egészségügyi problémákkal. Felépítésében is eltér a megszokott ír szetterektől: kissé finomabb fejű, könnyebb csontozatú és lendületesebb mozgású kutya.

- Említetted, hogy az ausztrál vonaltól az örökletes betegségektől való mentességet is vártál. Ezek szerint az ír szetter fajtában is vannak ilyen problémák?

- Magyarországon nemzetközi viszonylatban is kiváló állomány van, ezért a küllemmel általában nincsenek is gondok, de – mint minden fajta esetében – itt is előfordulnak örökletes egészségügyi problémák.

Az ír szetter nagy port kavart örökletes mutációja a „CLAD” (Canine Leukocyte Adhesion Deficiency), mely egy recesszíven öröklődő, immunhiányt okozó letális terheltség. A „CLAD-ban” szenvedő kiskutyák szervezete hamar elveszti a védekezőképességét, így esélytelenek az életre. Óriási szerencse, hogy erre a problémára néhány éve létezik genetikai teszt, így a hibás gén már egy egyszerű vérvétellel is kimutatható. A DNS-vizsgálatra Magyarországon is van lehetőség. Tudomásom szerint a betegség hazánkban soha nem fordult elő, viszont egy-egy hordozó egyed igen – köztük egy holland import szukám is.

A sokak által ismert diszplázia sajnos itt is előfordul – bár örökletességének mértéke még állatorvosok körében is vitatott. Nem teljesen fajtaspecifikus, de időnként sajnos fel-felbukkanó probléma a nyelőcsőtágulat. Ennek során a nyelőcső egy szakaszán szinte gyomorszerű tágulat alakul ki, majd ez alatt egyidejűleg egy szűk szakasz is található. A kiskutya az anyatejet gyakran visszaöklendezi, majd ez a légutakba kerülve tüdőgyulladást okoz, és a kölyök hamar elpusztul. A betegséget gyakran szimpla tüdőgyulladásként diagnosztizálják. További probléma a gyomorcsavarodás. A betegségre jellemző, hogy legtöbbször 5-6 éves kor körül jelentkezik. Ha a gazdi nincs időben jelen és a kutya nem kerül gyorsan állatorvoshoz, halálos kimenetelű lehet. A gyomorcsavarodásra való hajlam sajnos öröklődik.

Egyéb tekintetben az ír szetter igen hosszú életű fajta, általában 12-14 évig él, de nem ritka köztük a 16-17 éves egyed.

- A labrador tenyésztésben létezik a „duál-vonal” fogalma, mely a küllemi és munka adottságokat próbálja egyesíti magában. Az ír szetter fajtában is jellemző ez a szemlélet?

- Az ír szetter esetében is beszélhetünk küllem és munka vonalakról, ám ez némi magyarázatot igényel. A munka típust szinte kizárólag Field Trial versenyekre (speciális mezei vizslaverseny) tenyésztik. Ennek megfelelően ezek a kutyák sokkal kisebb termetűek és roppant élénk vérmérsékletűek. Nem vagyok benne biztos, hogy túlfűtöttségük miatt igazi vadászaton egyáltalán hatékonyan lehetne-e használni őket.

Az is tény, hogy manapság az ír szettert alapvetően kedvencnek, illetve kiállítási kutyának tartják és tenyésztik. Ugyanakkor tapasztalataim azt mutatják, hogy ezek a kutyák még mindig rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, melyek valódi vadászkutyává teszik. Személy szerint kicsit méltatlannak tartom, hogy az ír szetternek még mindig nincs olyan respektje a vadászok körében, ami megilletné. Pl. Cseh-, Német-, és Lengyelországban sokan eredményesen használnak ír szettert mindenes vizslamunkára.

Saját tenyésztési koncepcióm mindig is az volt, hogy a szép küllem mellett, egészséges és vadászatra is alkalmas kutyákat tenyésszek. Régen, mikor időm és energiám is engedte, hatalmas lelkesedéssel képeztem ki kutyáimat. Mindez nem okozott különösebb nehézséget, mivel az ír szetter roppant intelligens és könnyen kezelhető kutya. Előfordult hogy 8 hónapos kutyával sikerült munkavizsgát tennem. A 90-es években Budapesten szetter sulit vezettem Kurkó Csabával. A hozzánk járó szetterek 90%-as sikeresen teljesítette a VAV-ot. Idővel átalakult az életem és sajnos már nem tudok annyi időt a munkára fektetni, mint korábban. Az évek során szerzett tapasztalatom birtokában azonban változatlanul vallom, hogy az ún. küllemkutyákban is benne vannak a vadászathoz szükséges képességek. Tény, hogy idehaza sajnos túl kevés szetteres dolgozik ilyen területen kutyájával ahhoz, hogy a fajtáról kialakult megítélést átalakítsák. Ennek kapcsán mindenképp említésre méltó Kasznár Petra, aki Andy nevű ír szetterével évek óta kitartóan küzd a már megszokott negatív megbélyegzés ellen. Petra nagyon jó kiképző, de hozzáteszem, hogy Andy személyében „jó anyag” is van a kezében. Munkájuk gyümölcseként a tavaly megrendezett Hortobágy Kupán – mely a hazai legrangosabb vízi-mezei vizslaverseny – első helyen végeztek, csupa kontinentális vizslát utasítva maguk mögé. Emellett Andy több rangos munkaverseny helyezettje, és jelenleg is rendkívül aktív és eredményes vadászkutya.

- Időnként lehet hallani a „régi-új” változatról a vörös-fehér ír szetterről. Neked mi a véleményed róluk?

Tudni kell, hogy a vörös-fehér az eredeti színváltozat – régen a két fajta egy volt. Ezután alakították ki az egyszínű vöröset, melynek testfelületén minimális fehér jegy (pl. mellfolt, zokni vagy csillag a homlokon) emiatt továbbra sem számít hibának.

Később ismét felmerült az igény, hogy újjáélesszék a szinte kihalt vörös-fehéreket, amelyhez sajnos nagyon kevés egyed állt rendelkezésre. A lelkes tenyésztők végül sikerrel jártak, ám a foltos változat már önálló fajtaként szerepel. A vörös-fehér állomány egyenlőre nagy heterogenitást mutat. Az viszont tény, hogy egy igazán szép példány rendkívül attraktív benyomást kelt a szemlélőben, és az ír szetter eredeti változatát láthatjuk benne. Kicsit kisebb méretűek, hátvonaluk vízszintes, szögelléseik kevésbé határozottabbak. Fejformájuk és fültűzésük is jól megkülönböztethető, illetve nem rendelkeznek olyan látványos „kiállítási” szőrzettel sem. Nem lettek olyan tudatosan show irányba tenyésztve, mint egyszínű vörös társaik – külföldön napjainkban is gyakran használják vadászatra őket. Itthon jelenleg három egyed él.

- Tudtommal – a számtalan Champion mellett – kenneledből került már ki fiatal Világ- és Európagyőztes, valamint felnőtt Világgyőztes kutya is. Melyik eredményedre emlékszel vissza a legszívesebben?

- Nagyon nehéz kérdés. Tenyésztőként az ember természetesen örül, ha munkáját mások is elismerik, amire nagyon büszke is vagyok, és méltán örülhetek ilyen nagy címeknek. Köszönettel tartozom a tőlem származó kutyák tulajdonosainak, – akik időt, energiát és pénzt nem sajnálva – vitték el kedvencüket sok hazai és külföldi kiállításra (akár a kontinens túlsó felére is), hiszen nélkülük nem születtek volna meg ezek az eredmények.

Néhány évvel ezelőtt a holland, majd a svéd ír szetter klub felkérésének eleget téve egy-egy klubkiállításon bíráltam. Ez nem csak azért volt óriási élmény, mert többszáz gyönyörű kutyát láthattam, hanem, mert az említett országokban a fajtaklubok nem bírókat kérnek fel, hanem olyan tenyésztőket, akiknek kíváncsiak a véleményére.

Nagy izgalmat jelentett számomra az is, hogy kutyáimnak köszönhetően régi vágyam vált valóra: agrármérnöki szakdolgozatom témáját ebből a fajtából írhattam, az ír szetter genetikai rendellenességeinek témakörében. A dolgozat a kari TDK- n (Tudományos Diákköri Konferencia) első helyezést ért el, majd két évvel később az országos konferencián harmadik lett. Ezt az eredményt nem elsősorban magamnak, hanem kutyáimnak köszönhetem, aki iránt érzett elkötelezett szeretetem a lehető legjobb teljesítményre sarkallt.

Ezekkel összefonódva a legfontosabb az, amit régóta vallok, – azaz az ír szetternek szépnek, egészségesnek és nagyon kedves természetűnek kell lennie, rendelkezve azokkal a vadászati képességekkel, amelyekre eredetileg kitenyésztették.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2009. január