„Soha nem csalódtam a hovawartban”

Pusztai-Pandúr kennelhez tervezett látogatásom – ellentmondásos módon – nem valahová az Alföldre, hanem Buda egyik lélegzetelállító panorámájú hegyére vezetett.

Felkészültem, hogy érkezésemet hangosan teszik majd szóvá a portát őrző hovik, ám ehelyett angyali mosollyal az ábrázatukon, egyenként szállingóztak a kapuhoz kerti őrhelyükről. Elsőként csak egy korosabb skót juhász és egy fiatal rajzos hovawart szuka érkezett, ami kissé elbizonytalanított. Gyorsan feltárcsáztam vendéglátómat, Pálné Tóth Erikát, de mikor feltűnt a teraszon szőke és rajzos hovik szoros gyűrűjében, megnyugodtam. Valóban jó helyen járok.

Erika fogadóbizottságának hivatalos tagjaként elém ügetett Dastyn is, a „lánycsapat” hivatalos vezetője, a tekintélyt sugárzó csodálatos kan. Elsőbbsége megkérdőjelezhettelen volt, különösen, mikor simogatásra került a sor.


-Szerintem a Hovawartnak Magyarországon még mindig nincs akkora ismertsége, népszerűség, mint amit megérdemelne. Gondolom az induláskor még nehezebb volt információt gyűjteni róla, még nehezebb hozzájutni.

Erika: – Szerencsémre nem. Nekem gyermekkorom óta mindig volt kutyám. Az első „pedigrés” négylábú a Lassie-élmény hatására egy skót juhász volt, így hosszú ideig kitartottam ennél a fajtánál. Kellemes, alkalmazkodó, problémamentes társra leltem benne. Legutolsó skót juhászom négy éves lehetett, mikor látványosan megromlott az étvágya, válogatós lett. Mivel egészségügyi probléma nem merült fel, ezért családilag arra jutottunk, hogy talán egy társ jó hatással lenne rá. Pont akkoriban olvastam a Hoviról egy szakfolyóiratban 92’-ben és teljesen beleszerettem a fajtába. Szerencsémre Szolnokon találtam is egy tenyésztőt, ahol pont voltak kölykök, hat ördögi szuka. Közülük választottam ki első hovawartomat.

Hamar kiderült azonban, hogy a  korábban bevált skót juhászos metodika nem működik egy hovi esetében. Bevallom én kutyáimat meglehetősen liberális szellemben neveltem és ezzel nem is volt semmi baj. A skótokra  a mindenapi élet során, különösebb követelés, vagy nehézség nélkül valahogy „ráragadt” annyi, amennyi a kultúrált viseledéshez szükségeltetett. Ezzel szemben a hovi öntörvényű, önálló akarattal bíró lénye minden kötöttséget és kényszert le akart rázni magáról. Emellett hallatlanul intelligens is volt, egyszóval gyakorlatilag az volt, amit ő akart.

Következő kutyámat, mely 97’-ben érkezett hozzám, már teljesen más szellemben kezeltem. Elkezdtem kutyaiskolába járni, hogy kezdettől fogva tudatosan szocializáljam, neveljem, képezzem. Ez már megfelelő hozzáállásnak bizonyult, hiszen később IPO I-es vizsgát is tettünk együtt.

Régi álmom vált valóra 2000-ben, mikor hosszas levelezés után Drezda mellöl megérkezett Dustyn „A FÉRFI” a csapatba.

- Nekem egy kicsit gondot okoz a hovawart kategorizálása. Hová sorolhatjuk: családi kutya, házőrző, őrző-védő testőr?

Erika: – Lehet, hogy furcsán hangzik de mindenhová és sehová egyszerre… A hovawart olyan összetett és kíváló képességekkel rendelkezik, melyeknek köszönhetően az eredeti „parasztkutyából” mindenes munkakutyává avanzsálódott. Nem véletlen, hogy az osztrákok és különösen a németek igen nagy becsben tartják, számos – kifejezetten a fajta számára létrehozott – iskolát üzemeltetnek, de a munkakutyások, illetve profi alakulatok (pl. romkeresők, lavinamentők) is előszeretettel alkalmazzák.

Nagyon megtévesztő a félhosszú puha szőr, logó fülek és a bársonyos tekintet. Ez a fajta nem szoba-, vagy kertdísznek való, hanem foglalkozást, kiképzést igénylő komoly munkakutya. Sajnos sokan csak a szépet és jót akarják hallani egy adott fajtával kapcsolatban, de én – saját tapasztalatomból okulva – igyekszem mindenkit felkészíteni arra, hogy mit jelent egy ilyen kutya tartása. Ezzel szerintem mindkét félnek jót teszek és megkímélem őket egy problémákkal, idegeskedéssel teli együttélés kellemetlenségeitől.

Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a hovi kész Istenverése, de tudatosítani akarom az érdeklődőkben, hogy ez a fajta rendszeres és változatos foglalkozást igényel. Az, hogy naponta 2-3-szor elviszi sétálni, nem elég neki sem fizikai, de leginkább pszichikai téren.

- Nyilván nem véletlen, hogy a nehézségek ellenére kitartott a hoviknál. Mi az a varázs, ami ennyire megfogta?

Erika: – Ezt nagyon nehéz röviden megfogalmazni. Egyszerűen szeretek velük élni. Lelkesek, kedvesek, egészségesek. Végtelenül családcentrikusak és – különösen a gyerekekkel szemben – teljesen megbízhatóak. Egészséges ösztönkészlettel rendelkeznek és önálló döntésre képesek, sőt, ha a helyzet megkívánja, igen kemények is tudnak lenni. Én eddig még soha, semmilyen téren nem csalódtam bennük. Ezzel a véleményemmel szerintem nem vagyok egyedül. Legalább hárman-négyen vittek tőlem kutyát olyanok, akiknek korábban is tőlem származó hovijuk volt.

- Úgy tudom, hogy az anyaországban három klub működik és mindhárom különböző típusú hovi mellett tette le a voksát. Nem árt az egy fajtának, hogy egymás mellett három „változata” is párhuzamosan fut?

Erika: – Először is le kell szögezni, hogy bármelyik típusról is beszéljünk, mindegyik belefér a hovawart fajtastandardjába. Tisztán rendezett kereteken belül nem tartom rossznak a több típus létezését, hiszen így mindenki olyat választ magának, amilyet legjobban szeretne. Ezen kívül tudni kell, hogy a klubok nagyon szigorú szabályok szerint végzik tenyésztői munkájukat, melyeket nemcsak megalkotnak, hanem be is tartanak. Egy jó fedezőkan például ötször-hatszor fedezhet az egyesületen belül. Ezzel kerülik el a tenyészanyag, a genetikai készletek beszűkülését. „Kívülre”, azaz a klub keretein kívül csak akkor fedeztetnek, ha a másik kutya valamilyen egyesület tagja, ezen kívül természetesen magasra rakják a mércét különösen idegrendszer és egészség (szűrések) tekintetében.

Németországban egyébként nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásra is, hiszen a kívánatos mozgás felétele a kifogástalan anatómia, melynek legapróbb hibái is látványosan jelentkeznek a kutya mozgásában. Ennek talán oka lehet, hogy ott egyre népszerűbb a fajta és mind többen választják munkára, mely az elegánsabb, sportosabb típusnak kedvez.

Itthon és Kelet-Európában egyébként nem jellemző ez a tagolódás, mivel ide leginkább régi NDK-ás ősöktől származó vaskosabb, nehezebb kutyák kerültek.

Magyarországon hazai tenyésztők kezdeményezésével és közös összefogással 99’-ben megalakult a Magyarországi Hovawart Tenyésztők Egyesülete, melynek tenyésztési irányelveit kifejezetten német mintára fogalmaztuk meg és elsődleges célunk a hovawart tenyésztésének megfelelő irányba terelése, illetve megvalósítása. Természetesen nem kötelező a tagság, de aki belép, arra ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint amit a Nemzetközi Hovawart Szövetség (IHF) is előír. Ennek azonban megvannak a maga előnyei. Az egyesületi szakmai téren könnyebb fejlődést, előrelépést tesz lehetővé. Arról nem is beszélve, hogy gyakran szervezünk jó hangulatú hovis összejöveteleket, melyekre nagy igény mutatkozik.

Közös erőfeszítéseink eredményeképpen elértük, hogy komolyan veszik a magyar hovawartosokat is. Ezen felbuzdulva a közelmúltban kérvényeztük egyesületünk felvételét a Nemzetközi Hovawart Szövetségbe, melyet remélhetőleg meg is fogunk kapni.

Annak érzékeltetésére, hogy pl. Németországban milyen komolyan veszik a kutyatenyésztést, jó példa azaz eset, mikor előszö szerettem volna kint fedeztetni. Az alapnak számító csípőizület szűrés mellé valóságos önéletrajzot kellett csatolnom, sőt a kutyák otthonául szolgáló házról és kertről is fotót kellett küldenem. Mindezeket az egyesületi tenyészbizottság bírálta el és csak akkor engedte fedezni a német kant, mikor mindent rendben találtak.

- Gondolom nem egyszer fedeztetett Németországban. Ez azt feltételezi, hogy az anyaországban is megfelelőnek találják a Pusztai-Pandúr kutyákat.

Erika: – Boldogan mondhatom, hogy igen. Nem volt egyszerű, míg idáig eljutottunk. A kezdeti lépések nagyon nehez mentek, de sokat tapasztalva és tanulva, fokozatosan sikerült egyre feljebb és feljebb küzdeni magunkat. 2000-ben Bronzkoszorús Mestertenyésztő címet kaptam, az utóbbi két évben pedig a mi kutyáink nyerték az osztrák Bundessieger versenyt. Az idén augusztus 20-án lezajlott IHF kongresszus keretein belül megrendezett jubilemi kiállításon 170 nevezett kutya között, egy első (Pusztai-Pandúr Tref) és egy harmadik (Pusztai-Pandúr Zauber Vernon) helyezést értünk el, német bíró előtt. Ma már sok külföldi érdeklődőm van és kiskutyára csak előjegyzést követően lehet pályázni.

Saját elképzelésem szerint a küllem mellett éppolyan fontos a kutyák természete és egészsége. Ahogyan egy ismerősöm találóan megfogalmazta: „A küllem az egy dolog, de a kutya természetével kell együtt élni”.

A jó hovi makkegészséges és rendelkezik mindazokkal a képességekkel, melyek alkalmassá teszik a munkára. Két évnél fiatalabb kutyát nem fedeztetek, hiszen a hovi testileg és pszichikailag is lassan érő fajta. A tenyésztésbe vétel alapfeltétele persze az egészéges csípő illetve az egészség megőrzése miatt évente csak egyetlen almot hozok le.

A hovawart továbbá magabiztos, ugyanakkor családban maximálisan megbízható és alkalmazkodó. Ennek érdekében nagyon szeretek kölyöktalálkozókat rendezni, valamint kifejezetten szeretem, ha gyermekek foglalkoznak a kiskutyákkal. Ők ösztönös érzékkel és változatos módokon szocializálják a kölyköket, így a tőlünk kikerülő kutyák olyan útravalót kapnak, mely valódi családi kutyává teszi őket a későbbiekben.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. október