Balatonparti moszis-party

Munkám során időről-időre különböző embereket van szerencsém megismerni. Azt mondhatom, hogy a velük való beszélgetések mindegyike nyújt valamilyen érdekes, izgalmas, vagy maradandó emléket, melyekre mindig szívesen gondolok vissza. Szívet melengető öröm azonban számomra, ha a közös munkát követően az ismeretségből jó kapcsolat, esetleg barátság szökken szárba.

A Bozsoki Harci Kennel tulajdonosaival, Kasza Józseffel és Kaszáné, Marikával pontosan ilyen baráti viszonyt sikerült kialakítanunk, melynek köszönhetően – noha nem rendelkezem moszkvai őrkutyával – kedves meghívást kaptam tőlük az általuk szervezett Moszkvai őrkutyás Találkozóra.

A találkozónak helyt adó siófoki Tóth Lovas Centrum bejáratában József szívélyes mosollyal fogadott, és segített a parkolóhely megtalálásában. Az autóutat megvadult kakaduként végigüvöltő fiam hangjától csengő füllel, némileg felzaklatva szálltam ki a gépjárműből. A csodálatos zöld pázsit, finom széna és lóillat, a családias hangulatot árasztó milliő azonban  percről-percre kisimította az arcomon és idegeimen keletkezett ráncokat.

Az „előadóterem” zöld gyepszőnyegén laza rendben felállított kerti ülőalkalmatosságokon már nagyjából elhelyezkedett a hallgatóság. Kutyás találkozó lévén természetesen a négylábúak sem maradtak el, 121 vendég mellett 28 vörös-fehér bundás moszi is a hallgatóságot gyarapította. Örvendetes volt látni, hogy ahogyan a gazdák, úgy a kutyák között is szinte valamennyi korosztály képviseltette magát. Voltak buflák, pelyhes szőrű növendékek, játékosan idétlenkedő kamaszok, elegáns szukák és impozáns megjelenésű, hatalmas kanok.

Mutasd meg kutyádat, megmondom ki vagy

Számomra mindig izgalmas tanulmányt jelent annak megfigyelése, hogy egy-egy fajtát általában kik, milyen emberek preferálnak. Persze az ilyen észrevételek magukban hordozzák a sztereotipizálás veszélyét, ugyanakkor általában sok tanulsággal is szolgálnak. Az is kétségtelen, hogy ennyi emberből talán nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de nekem az ott megjelentekről mégis egységesen az volt a benyomásom, hogy általában moszkvai őrkutyát tartó gazdák kultúrált, nyitott emberek. Szemlátomást oldottan, fesztelenül tudnak egymás között viselkedni, hisz alapvetően közös nevezőn vannak, ez pedig a moszkvai őrkutya. Ezt mintha a kutyák is tudták, vagy tükrözték volna. Noha alapvetően magabiztos, domináns fajtáról beszélünk, én személy szerint egyszer sem voltam tanúja bármilyen kutyák közötti összetűzésnek, vagy csetepaténak. A négylábúak, akárcsak az emberek, kifogástalan kultúráltsággal viselkedtek. Ez részben a gazdák felelősségteljes hozzáállásának, részben pedig az átgondolt rendezésnek is volt köszönhető, hiszen mindenki számára elég hely állt rendelkezésre ahhoz, hogy kényelmesen elkerülje a kutyája és mások számára problémás helyzeteket.

De ne kalandozzunk el ennyire, inkább térjünk vissz a találkozóhoz. A meghirdetett kezdési időpontra a vendégek várakozásteljesen elfoglalták helyüket. Marika rövid köszöntőben üdvözölte az egybegyűlt tulajdonosokat, a meghívott előadókat, és a fajta kedvelőit, valamint köszönetét fejezte ki a rendezvény helyszínéül szolgáló terület tulajdonosának, Tóth Lajosnak, aki – az időközben fellépő finanszírozási nehézségek miatt – ingyen bocsátotta rendelkezésre a Lovas Centrum 6 hektáros területét, emellett díjmentes lovaglási lehetőséget is biztosított a gyermekek számára.

Ezt követően Bőhm András, országgyűlési képviselő, civilben moszkvai őrkutya tulajdonos megtartotta rövid megnyitó beszédét, majd átadta a szót az első előadónak, Dr. Kocs Mihálynak.

Előadók szépen sorban

Dr. Kocs Mihály előadása rögtön magasra tette a lécet, ugyanis szakmailag igen tartalmas, ugyanakkor laikusok számára is rendkívül érdekes volt. Dr. Kocs kisállatspecialista klinikus szakállatorvos, szakterülete a mozgásszervi problémák megelőzése és kezelése. Témája: „Az óriáskutyák felnevelési szempontjai a harmonikus mozgás vonatkozásában” örökzöld problémát, a hatalmas testű fajták – mint amilyen a moszkvai őrkutya – vázizomrendszerének optimális kifejlődését elősegítő, helyes táplálást boncolgatta. Bevallom, az első 20 perc kissé zavarbaejtőnek tűnt, mivel a hallgatóság alig győzte kapkodni a fejét a felreppenő „proteoglikán mátrix”, vagy „kalcium hydroxiapatit” kifejezések hallatán, de szerencsére Dr. Kocs hamar közérthető nyelvre váltott és számos fontos ismerettel, továbbá a gyakorlatban kiválóan használható tanáccsal szolgált. A fő hangsúlyt a problémák megelőzésére, azaz a fiatalkori felnevelésre helyezte. Véleménye szerint óriás testű fajtáknál kiemelten fontos, hogy a növekedést folyamatosan kontrolláljuk, és szükség esetén változtassunk a tápláláson. Ennek során állandóan ügyelni kell arra, hogy a kölyök életkorának megfelelő ütemben, azt semmiképpen sem maghaladó gyorsasággal fejlődjön. Nagyon fontosnak tartja továbbá, hogy ezt a gazdák idejében felismerjék. A vázizomzat fejlődését érintő rendellenességek a következők: fekvésből nehézkes felállás, mellső végtagok és a könyök kifordulása, hátsó végtagokon kialakuló tehénállás, a far megemelkedése, valamint a széteső mozgás.

Ennek kiküszöbölésére – véleménye szerint – feltétlenül olyan táplálék-kiegészítőt javasolt, mely leghatékonyabban beépülő formában tartalmazza a növendék állatok vázrendszere számára nélkülözhetetlen építőelemeket. A mozgásszervi gondok mellett röviden kiért még a nagytestű fajtákat érintő leggyakoribb problémákra a szív- és veseelégtelenségekre, továbbá a gyomorcsavarodásra, melyek esélye megítélése szerint helyes takarmányozással szintén elkerülhető. Előadása szemel láthatóan „megmozgatta” a hallgatóságot, és többen is éltek a kérdezés jogával.

Második előadóként Dr. Szinák János állatorvos, kinológus, több ismert kutyás szakkönyv szerzője következett, „Tenyésztés és genetika” címmel. A témát gyakorlati oldalról megközelítve, sok olyan információt osztott meg a hallgatósággal, mely mindenképpen az „átlag” kutyatulajdonos ismereteit gyarapította. Mindemellet méltatta az orosz tenyésztők bátorságát, hogy mertek belenyúlni már meglévő fajtákba, melynek eredményeképpen, a moszkvai őrkutya megszülethetett. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy bár az eredeti tenyésztési célok hajdanán jók voltak és általuk sikerült egy nagyszerű munkakutyát létrehozni, gyakorlatilag sem itthon, sem külföldön nem találkozott gyakorlati alkalmazásukkal.

Ezután Füzessy János, a fajta magyarországi honosítója mesélt a fajtával való megismerkedéséről, tenyésztői munkájáról, valamint röviden, de átfogóan beszélt a moszkvai őrkutya hazai történetéről.

Füzessy urat László István és Vinnai András nemzetközi küllembírók követték, akik küllembírói szemmel alkottak véleményt a fajtáról gyűjtött tapasztalataikról. Észrevételeik, javaslataik kifejezetten építő jellegűek voltak és éppúgy szóltak a szükséges bírói felfogásról, mint a tenyésztők felelősségéről. Ezek közül kiemelést érdemel az a vélemény (és ez szerintem nem csak a moszkvai őrkutyára vonatkoztatható), miszerint ki kell alakítani egy egységes bírói szemléletet a fajta megítélésével kapcsolatban, melynek középpontjában elsősorban a használati értéket megtartó és elősegítő küllemnek és felépítésnek kell dominálnia, nem pedig fordítva. Ennek kapcsán felhívták a tenyésztők figyelmét arra, hogy fokozott figyelmet érdemel a végtagok felépítése és állása, mivel ez jelentős mozgásbeli problémákat eredményez, mely természetesen a használhatóság rovására megy. Meglátásuk szerint ezen a ponton bizony mutatkoznak gondok a moszkvai őrkutyáknál.

Házigazdáink, a feszes tempójú előadások levezetőjeként mennyei marhalábszár pörkölttel leptek meg bennünket. Még egyik-másik négylábú vendégnek is jutott egy-egy kiadós adag a fenséges ételből.

Természetesen nem lett volna teljes a nap, ha nem esik szó a moszkvai őrkutya – mint munkakutya – kiképzéséről. E számomra igen izgalmas és érdekfeszítő témában két előadó is érkezett. Rájuk ebéd után került sor.

Elsőként Papp György nemzetközi munkabíró, munkabíró vizsgabiztos, számos hazai és nemzetközi munkaverseny vezető bírója beszélt a moszkvai őrkutyáról alkotott benyomásairól. Elmondása szerint – noha maga nem moszi tulajdonos – vezetése alatt két növendék kutya is tanul, akikkel nagyon kedvezőek a tapasztalatai. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szakmai felkészültségén túl, nagyon szimpatikus volt Papp úr hozzáállása, amiből kiderült, hogy teljesítményorientált munkabíróként sem „fajtasovoniszta”, hanem elismeri a jó képességű fajtákat és egyedeket, mégha nem is az általában favorit és e területen preferált fajták közül kerülnek is ki. Papp György méltatta a moszkvai őrkutya kiváló motiválhatóságát, nagyszerű vezethetőségét és kapcsolattartó képességét, valamint intelligenciáját, mint kiváló munkakutya adottságokat. Külön kihangsúlyozta a nevelés és kiképzés szükségességét, elsősorban az engedelmesség és kézben tarthatóság szempontjából, mely egy ekkora méretű és fizikai erejű fajta tartásának elengedhetetlen feltétele.

Saját kedvenc fajtája, a német juhászkutya példáját említve, óva intette a moszkvai őrkutyásokat – elsősorban tenyésztőket – az állomány túlzott heterogenitásának kialakulásától, mely idővel mindenképpen a használhatóság rovására megy, rosszabb esetben kettéválik (küllem és munka irányba) a fajta.

Ezt követően a szót Dudás Gábor gyakorlott kutyakiképző, és segéd vette át, aki emellett kiemelkedő sikereket ért el saját moszkvai őrkutyájával, Ájgorral. Gábor közvetlen stílusú – saját személyes tapasztalataival tűzdelt – előadásában kiemelte a fajta egyik legnagyobb előnyét: nyugodt, kezelhető természetét, mely a megfelelő ingerre pillanatok alatt képes váltani, majd annak elmúltával ismét visszaváltani. Magyarra lefordítva: egy kiegyensúlyozott és engedelmességre nevelt moszi abszolút megbízható, kézben tartható kutya, aki ok nélkül sosem támad, de szükség esetén gyors és kemény testőr. Ugyanakkor agresszivitását fokozni kifejezetten veszélyes és tilos. Azt is tudomásul kell venni, hogy más fajtákhoz viszonyítva lassan érő típus, ezért tanítása, kiképzése során csak korának, érettségének megfelelő ütemben szabad vele haladni.

Ezt követően György és Gábor kérte a hallgatóságot, hogy aki úgy gondolja, annak szívesen mutatnak gyakorlati fogásokat is az érdeklődők számára. Én nagyon kíváncsi voltam, mert sajnos keserű tapasztalatom, hogy a legtöbb ember – tisztelet a kivételnek – főleg külső jegyek alapján választ fajtát magának. Sokszor még a legalapvetőbb nevelési tudnivalókról sincs fogalmuk, nem beszélve egy munkakutya helyes tartásáról, képzéséről. Ami azonban a legnagyobb baj, hogy többségüket mindez nem is érdekli. Itt szerencsére más volt a helyzet. A hallgatóság  – kutyával, vagy anélkül – szinte egy emberként vonult át a „kiképzésre” kijelölt területre és alkotott kört a kiképzők köré, akik nagy gyakorlattal, alapos elméleti magyarázattal kiegészítve, mutattak néhány alapvető trükköt és válaszoltak a felmerülő kérdésekre.

Napvégi számvetés

Összességében nagyon kellemes napot töltöttünk családommal a moszkvaisok között. Bár  -mint megtudtam – József és Marika azon célja, hogy a találkozó nyilvános fórumot is biztosítson arra, hogy a fajta kedvelői és nem utolsó sorban tenyésztői elmondhassák véleményüket, elképzeléseiket a moszkvai őrkutya jelenével és jövőjével kapcsolatban – több, meghívott tenyésztő távolmaradása miatt – most nem sikerült. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a találkozó mégis elérte célját. Csodálatos helyszínen, szakmailag átfogó (egészség, tenyésztés, küllem, munka) előadásokkal, szívélyes vendéglátással jól szervezett, kellemes és hasznos eseményül szolgált, mely összehozta a fajta kedvelőit egy napra. Már önmagában ezért is köszönetet illeti a Kasza házaspárt, akik hosszú évek óta szívvel-lélekkel dolgoznak a moszkvai őrkutyákért.

A résztvevők számából, a rendezvény sikeréből, valamint a pozitív visszajelzésekből ítélve, a moszkvai őrkutya szerelmeseiben megvan az igény arra, hogy ismét megleljék azt a kollektív örömet, melyet a közös KUTYÁZÁS képes nyújtani.

Őszintén remélem, hogy a kutyás társadalmat megosztó ellentéteket félretéve, egyre többen ismerik fel ezt, hiszen az ilyen és ehhez hasonló, alulról szerveződő események jelenthetik az első lépést azon az úton, mely segíthet visszaállítani és emelni a kutyatartás és –tenyésztés kultúráltságának színvonalát.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. november