„Vedd a legjobbat, vidd a legjobbhoz, várd a legjobbakat”

A shih-tzu magyarországi pályafutása 28 évre tekint vissza. E majd három évtizedből a Ifj. Madarász Jánosné, Zsuzsa Szobatorpedó kennele 19 évet tudhat magáénak, ezzel vitathatatlan érdemeket szerezve a fajta hazai útjának egyengetésében.

Zsuzsa székesfehérvári otthonában több generáció shih-tzu él boldog egyetértésben férje angol bulldogjai és gyermeke csivavái mellett. Ahogy elnéztem a simogatásért versengő shih-tzu siserehad másnapi kiállításra előkészített pompázatos szőrzetét, itt biztosan nem lehet unatkozni…


- Úgy tudom, hogy eredményes dogtenyésztést adott fel a shih-tzuk miatt, bár az idő igazolta a döntés helyességét. Nem volt nehéz a váltás?

- A férjemmel közösen elkezdett dogtenyésztésről (Csúf-Márky kennel) való átállást számomra gyakorlati okok befolyásolták. Gyermekem érkezése után ugyanis olyan fajtát kerestem, amivel össze tudom egyeztetni a gyermek körüli teendőkkel, és az időközben megszerzett kutyakozmetikusi végzettségemmmel. Természetesen olyan fajtát szerettem volna, ami kozmetikázható, lehet vele kiállításra járni, szereti a családot, a gyerekeket, és szükség esetén lemozogja magát az udvaron, nem igényel feltétlen külön kutyaiskolába járást. Akkoriban nem volt akkora választék az ezeknek a kritériumoknak megfelelő kistestű fajtákból, így esett a választásom a shih-tzura.

A férjem egy darabig még tovább folytatta a dogozást, így a shih-tzuk és a dogok egy ideig „egymás mellett futottak”. Ebből semmi súrlódás nem volt otthon. Én kevés dolgot követelek a kutyáktól, de azt maximálisan. Ezek közé tartozik az agresszív viselkedés tiltása. Ez alapvetően nem volt nehéz, mivel a shih-tzu nem zsarnok fajta, szóval nagyok és kicsik jól elvoltak egymás mellett.

A nehézséget inkább az jelentette, hogy a shih-tzuról a mai napig nem jelent meg önálló magyar nyelvű irodalom. Az indulásban rengeteget köszönhetek Buschiné Sz. Erikának, aki óriási segítséget nyújtott a kezdeteknél és akitől első kutyám származik. A mai tenyésztők – az Internet és e-mailezés világában – nehezen tudják elképzelni, hogy mit jelentett akkoriban információt gyűjteni kutyákról, tenyészetekről. Gyakorlatilag mindenhová el kellett menni személyesen, mindent megnézni, megtapasztalni, megkérdezni.

- A kozmetikázást igénylő szőrzetre visszatérve, a szőrgondozás szüksége nem tart sok embert vissza a shih-tzu tartásától?

- Tudni kell, hogy a shih-tzu bundája nyilvánvalóan rendszeres gondozást igényel. Érdekessége, hogy gyakorlatilag minden színváltozat elfogadott és minden színváltozat keverhető egymással, sőt a shih-tzu színe élete során is változik.

Mindenkinek el szoktam mondani, hogy az elején el kell dönteni, mit akar a kutyával csinálni. Ha kiállításra akar vele járni, akkor szőrben kell hagyni, ami több ápolási feladatot ró a gazdára, de ha csak hobbi célra szánja, akkor megértem, ha a nyírás mellett dönt. Ez utóbbi esetben tudni kell azonban, hogy ha egyszer belenyírnak, több időbe telik, mire ismét eléri azt a szőrhosszúságot, amivel már kiállításon is meg lehet jelenni.

Azt figyeltem meg, hogy a szőr gondozási és előkészítési igénye nem a shih-tzu tartásától, hanem a kiállításra járástól tart vissza többeket. Viszont azt vallom, hogy jobb egy megnyírt shih-tzu, mint egy ápolatlan, ezért akik csak a természetük miatt szeretnek bele a fajtába, és mivel a shih-tzut csak egy féle szőrváltozatban tenyésztik, akár le is nyírathatják a kutyájukat.

- Említette a shih-tzu szőrének sokszínűségét, de úgy tudom, hogy a fajtán belül több típus is létezik. Te ezek közül melyiket kedveled, tenyészted?

- Igen ez így van. Mivel az első hivatalos standardot az angolok alkották, ezért természetes, hogy van egy „angol” típus, ami zömökebb, vastagabb csontozatú, markánsabb fejű, összességében masszívabb felépítésű és enyhén hullámos szőrzetű. A „skandináv” típus az angolhoz hasonló, de valamivel rövidebb lábú.

Az „amerikai” ezzel szemben nyúlánkabb, könnyebb, elegánsabb, hosszabb nyakkal és kisebb fejjel és hosszabb, egyenes szőrzettel. A nemzetközi trend az amerikainak kedvez, az elegáns show kutyák irányába.

Én sokáig az angol típust preferáltam, de idővel ötvözni próbáltam az amerikaival, azaz maradjon meg a markáns felépítés és erőteljes fej, de legyen elegánsabb, jó szögelésű és egyenes szőrű.

- Majd húsz év távlatából a 2002-ben, 2003-ban (a Gang Shing Kennellel megosztva) és 2008-ban elnyert „Év Tenyészete” címek néhány csak az elért sikerek közül. Ennyi év távlatából mik azok az eredmények még, melyekre a legszívesebben emlékszel?

- Azt gondolom, hogy Szobatorpedó Csucsu nevű kutyámra még ennyi év távlatából is büszkén emlékszem és szerintem a hazai shih-tzusok sem felejtették el. Anélkül persze, hogy a hazai szakembereket minősíteném, nagy megtiszteltetés volt számomra, mikor külföldi bírótól, illetve a németországi shih-tzu klub elnöknőjétől kitűnő minősítést kapott saját tenyésztésű kutyám.

A tenyésztés során mindig arra törekedtem, hogy lehetőség szerint úgy javítsak valamin, hogy nem rontok le más tulajdonságot. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de több kennelalapító kutya származik az én tenyészetemből, és a mai napig keresnek azzal tulajdonosok, hogy valamelyik korábbi kutyám vonalából szeretnének kölyköt, mert az abból származó shih-tzujuk olyan tökéletes kutya volt. Ilyenkor segítek felkutatni a lehetséges kapcsolódási pontokat és ahhoz a kennelhez irányítani az érdeklődőt, melyben szintén megtalálható az a vonal.

- Sok társasági fajta esetében sajnos gyakori, hogy haszonszerzés céljából hamisítják. A shih-tzunál is előfordul ez a jelenség?

- Az az igazság, hogy a shih-tzu olyan egyedi fejformával rendelkezik, amihez nagyon nehéz rokon fajtát találni, ezért nem is a hamisítás okozza a legnagyobb gondot, hanem az ún. hobbitenyésztés, illetve a szaporítás. Én hobbitenyésztőnek nevezem azokat, akiknek van egy shih-tzu párja, vagy egy szukája és időről-időre lehoznak egy almot. Nem állítom, hogy ezek az emberek csupán haszonszerzésből teszik mindezt és nem vitatom, hogy valóban szeretik kutyáikat, vagy a fajtát, de a „tenyésztés” ezen változatát nem lehet komolyan venni.

A szaporítókról szerintem sok helyen, sokan elmondták már a véleményüket. Ők azok, akik épp az aktuális trendnek megfelelő fajta előállítására rendezkednek be, összegyűjtenek egy jelentősebb szukaállományt, melyhez szereznek egy kant és származás, minőség figyelembevétele nélkül, szinte folyamatosan állítják elő a kölyköket. Itt csak a mennyiség és a „költségvetés” számít. Magyarán gazdálkodás folyik: minél olcsóbban minél nagyobb hasznot termelni. Ha egy-egy szuka lestrapálódik, szemétbe vele, jöhet egy másik… Anélkül, hogy mentegetni próbálnám őket, ezek közül az emberek közül sokan korábban valóban gazdálkodtak, de a megváltozott körülmények között a mezőgazdasági tevékenységet nem tudták folytatni. Azt csinálják hát tovább a kutyával, amit korábban a csirkével, disznóval, marhával. Csakhogy a kutya nem termelőeszközként szolgáló gazdasági haszonállat, hanem társ. Sajnos több dolog is segíti a szaporítók tevékenységét. Egyrészről a shih-tzuk viszonylag igénytelenek és ellenálló szervezetűek, a szukák kiváló anyák, könnyen ellenek és gondosan nevelnek. Másrészről a keresleti réteg is abszolút „költségérzékeny”, pedig bármilyen meglepő, a jó nevű kennelekből származó, minőségi shih-tzu kiskutyák ára így is messze elmarad a magyarországi átlagtól, hogy a külföldiről már ne is beszéljek. Sajnos nekik ez sem elég…

Az emberek nehezen értik meg, hogy ebben az árban benne van hosszú évek tanulása, tapasztalata, odafigyelése és munkája. Ennek során a tenyésztő egészségügyi szűréseket végeztetett kutyáin, kiállításokra járt velük, hogy szakmai véleményt halljon róluk, lássa eredményeit, javítandó hiányosságait, stb… A tenyésztőknek ismerniük kell a standardot, fel kell ismerni saját kutyáik hibáját és meg kell próbálni korrigálni rajta, amiből sajnos még a legjobb szándék mellett sem mindig az jön ki, amit az ember előre eltervezett. Ezek a kudarcok is a tudást, a tapasztalatot gyarapítják. De nem csak ezt a tudást „kell” megfizetni, hanem azt a garanciát is, ami emögött áll. Én például minden kiskutyámat szerződéssel adom el és igyekszem folyamatos kapcsolattartással informálódni további sorsáról, szükség esetén természetesen segíteni a felmerült nehézségek megoldását. Sajnos azonban egyre inkább azt tapasztalom, hogy ezt a gondoskodást szinte nyűgnek veszik az emberek és nem kérnek belőle. Ezért is szoktam mondani, hogy a gondos tenyésztő 50%-t ad a sikerhez, a maradék a gazdán múlik. De ezt az 50%-t csak ilyen tenyésztőtől kapja meg a tulajdonos. És hogy mi ez a siker? Ez lehet eredményes kiállítási szereplés, mely bizonyos szintű minőség nélkül elképzelhetetlen, de akár a hosszú betegségmentes élet is része ennek a sikernek.

Örvendetesnek tartom, hogy a valóban lelkiismeretes tenyésztők szűk körében szerencsére elég erős az összetartás és egymás segítésének szándéka. Ez mindenképp bizakodásra ad okot.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2010. május

Balaskó Norbert