„Sokkal többre hivatott, mint amennyire az adottságait elismerik”

Bevallom, nem voltam könnyű helyzetben, mikor staffordshire bull terrier kennelek között keresgéltem. Meglepődtem, hogy mennyien foglalkoznak e viszonylag ritka fajta tenyésztésével hazánkban, holott itthon nem tartozik a legnépszerűbbek közé.

Mikor hosszas és alapos megfontolás után felhívtam Tóth Krisztinát, a Slug a Bed ezüstkoszorús mestertenyészet tulajdonosát, bizonytalanságom hamar eloszlott, hiszen Krisztina már az elején jelezte, hogy külön szeretné, ha kedvenc fajtáját olyan szemszögből is megmutatnák, ahogyan kevesebben ismerik. Kérésével nyitott ajtókat döngetett, pár napra rá, már útban voltam Annavölgybe, hogy személyesen is találkozhassunk.

Érkezésemet a szokásosnál is nagyobb ramazuri fogadta. A tágas szállítóboxokból mindenfelől türelmetlen nyüszítés ugatás csendült föl belépésemkor. Kérésemre Krtisztina kettőt kieresztett az „őrizetesekből”, akik olyan önfeledt viháncolással vetették rám magukat, mintha világ életükben ismertük volna egymást.

- Elsőként beszéljünk arról, milyen hatással volt a fajtára a harcikutya ellenes hisztéria?

- Laikusok számára már a fajta neve is negatívan cseng, az emberek általában be sem tudják azonosítani, vagy nagyon gyakran összekeverik a bull-, pitbull, amerikai staffordshire bull terrierrel.

A szenzációhajhász média által felfújt, minden szakmai alapot nélkülöző rémhírkeltés minden érintett fajtának sokat ártott, melynek nyomai a mai napig érezhetőek. Mindez azért is szomorú, mert azt sokkal kevesebben tudják, hogy se itthon, se külföldön, mind a mai napig egyetlen esetet sem jegyeztek fel, ahol staffordshire bull terrier harapott volna meg embert. Akik ismerik a fajtát, tudják: teljességgel elképzelhetetlen, hogy a fajta emberre támadjon.

Az anyaországban egyébként olyan nagyra becsülik, hogy az Angol Királyi Gárdának mindig van egy tiszteletbeli staffordshire bull terrier tagja is, sőt Angliában nagyon sokat közülük terápiás kutyaként használnak.

- Kezdettől fogva ilyen típusú fajtát kerestél?

- Igen, én mindig is a bull típusú kutyákhoz vonzódtam és a komolyan vett kutyázás is velük indult. Emlékszem, Óbudán egy kávéház teraszán üldögéltem, mikor megláttam egy hölgyet, aki két kis fekete „ördögöt” vezetett pórázon. Azonnal tudtam, hogy nekem ilyen kutya kell. Szóba elegyedtünk és kiderült, hogy a hölgy fiával együtt tenyészti a fajtát. Akkoriban még nagyon kevés volt az országban, leendő kutyám anyjának például 13-as volt a törzskönyvi száma. Közel 8 hónapot vártam, mire végül megérkezett első staffordshire bull terrierem. Ez az idő sem telt tétlenül. Bár se tenyésztői, se kiállítási ambíciók nem motiváltak, rengeteg információt gyűjtöttem a fajtáról. Amint megjött, szinte azonnal, laikusként beleugrottam a kutyakiképzésbe. Nem mondom, – különösen eleinte – nem volt egyszerű, hiszen egyszerre kellett beletanulnom a kutyázásba és a staffordshire bull terrier lélektanába. Voltak pillanatok, amikor már majdnem feladtam, de végül ő lett az ország első és eddig egyetlen IPO III. szintű vizsgával rendelkező staffbullja.

- Általában mint tökéletes társasági kutyaként, illetve ideális családi kutyaként említik. Ezzel szemben, neked más a véleményed

- Nem állítom, hogy mindezek ne lennének igazak a staffbullra, hiszen tapasztalataim szerint tökéletesen alkalmazkodóak és mindenhol megtalálják a helyüket. Ennek egyetlen feltétele, hogy szinte mindig közvetlen kapcsolatban lehessenek gazdájukkal, valamint hogy rendszeresen és alaposan le legyenek mozgatva.

Mindazonáltal személyes tapasztalataim alapján a fajta tökéletes és univerzális munkakutya, kiváló fizikai és mentális adottságokkal. Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni és minden tőlem kutyát vásárló embert arra ösztönzök, hogy járjon vele kutyaiskolába. A fajta roppant agilis, temperamentumos, kiválóan motiválható, nagyon intelligens, könnyen kezelhető és imád dolgozni. Mindent egybevetve elképzelni sem lehet jobb kikapcsolódást számára, mint a különféle kutyás sportok, legyen az agility, flyball, súlyhúzó verseny, vagy a hagyományos őrző-védő munka.

- Kiképzésileg nem okozott nehézséget, hogy annak idején kevéssé ismerhették a fajtát?

- Mint mondtam, laikusként csöppentem a kutyakiképzés világába, ami egyfelől nehezebbé, másfelől könnyebbé tette a dolgom. Nehézsége abban rejlett számomra, hogy nekem szinte a nulláról kellett mindent megtanulnom, a könnyebbséget viszont épp az jelentette, hogy nem voltak más fajták képzéséből származó beidegződéseim.

Rengeteg helyen megfordultunk a kutyámmal, ami nagyon hasznos volt több okból is: egyrészt hatékony volt a fajta népszerűsítése szempontjából, másrészt pedig úgy éreztem, több helyről, többféle hasznos dolgot tanulhatok, ami be is bizonyosodott az évek során.

Fogadtatásunk egyébként nagyon vegyes volt. Amikor elsőként megpillantottak bennünket, szinte mindenki pórázra vette kutyáját, igyekezett eltávolodni tőlünk és csak gyanakodva méregetett. Az őrző-védő munkától egyenesen óvtak, hogy nehogy „megkattanjon” a kutya. Aztán 2-3 alkalom után nagy kedvencek lettünk. Az őrző-védő feladatok kapcsán pedig bebizonyosodott, hogy a zsákmányos alapokra helyezett őrző-védő munka kiváló levezető gyakorlat számukra, melytől még véletlenül sem vadulnak be, épp ellenkezőleg, levezetik a felesleges energiájukat.

- Milyen lényeges különbséget emelnél ki a staffordshire bull terrier képzésében más fajtákhoz képest?

- Leglényegesebb eltérés, hogy ezeknél a kutyáknál a poroszos kiképzés abszolút nem működik. Csak pozitív ráhatással, jutalommal, szeretettel lehet és érdemes velük dolgozni. Nagy könnyebbség, hogy nagyon gyorsan tanulnak, és borzasztóan élvezik, amit csinálnak. De megint hangsúlyozom, ez csak kényszer nélkül érhető el náluk. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy aki staffordshire bull terriert szeretne, először tanulja meg, hogy kell kezelni egy ilyen kutyát, legyen tisztában temperamentumával és erejével.

- Beszéljük kicsit a tenyésztésről is. Jelenleg merre halad a fajta, divat, show, hobbi irány?

- Úgy látom, hogy a fajta az utóbbi időben mintha kezdene népszerűsödni, bár félő, hogy divatkutyává válik. Sajnos az emberek még mindig nem ismerik el a benne rejlő adottságokat, és nem tudják, hogy sokkal többre hivatott egyszerű dísztárgynál. Sajnos sok esetben a tenyésztők sincsenek a benne rejlő értékekkel tisztában és még mindig „egyszerű”  kiállítási  kutyaként kezelik.

Az eltúlzott „bulldogos” testalkat és rövidülő arcorri rész is olyan káros tendenciák, melyek mind-mind a munkateljesítmény ellen dolgoznak, és sajnos nem mindenki veszi figyelembe az idegrendszeri stabilitás fontosságát sem, pedig a félős, esetleg támadó staffordshire bull terrier teljesen fajtaidegen jelenség.

- Te milyen szempontokat tartasz fontosnak a tenyésztésben, milyen eredményeid illetve milyen további céljaid vannak?

- Sajnos általánosan elterjedt szokás – a fenotípus, a  genotípus, illetve az örökítő képesség teljes figyelmen kívül hagyásával – csak és kizárólag a fedezőkanok eredményeit figyelembe venni a tenyésztés során, ami tulajdonképpen kutyákkal folytatott szerencsejáték, nem pedig tudatosan átgondolt, megfelelő koncepció mentén haladó nemesítő munka. Szerintem alapvető fontosságú a tenyésztésben, hogy jól körülhatárolt célok mentén és a szülőpárnál mindig eggyel jobb utódokat akarjunk létrehozni. Annak nem sok értelmét látom, hogy minden koncepció nélkül „pakolgassuk egymásra” a kutyákat.

Az én saját meggyőződésem, hogy a minőségi tenyésztés a minden tekintetben kifogástalan szukára, illetve szuka vonalakra épül. Számomra a minden tekintetben kifogástalan szuka makkegészséges; kiváló idegrendszerű és erőteljes fizikumú. Eddigi tenyészszukáim kivétel nélkül kifogástalan anyák is voltak, mely szintén fontos és értékes tulajdonság.

A staffordshire bull terrierben a mai napig visszaüt egyik, vagy másik ős, azaz ennek megfelelően meg lehet különböztetni terrieresebb, illetve bulldogosabb típusokat. Én az ideális egyensúlyt keresem az erő és elegancia között, vagyis azt a típust keresem, mely masszív, de még megőrzi használhatóságát.

Az évek alatt sokféle eredményt elértünk már (több Interchampion kutya, angol bírónál fiatal klubgyőztes cím, res. Európagyőztes, több BH, illetve HPO vizsgára készülő, sokszoros súlyhúzó bajnok és agilityben jeleskedő kutya), de legbüszkébb talán mégis arra a saját tenyésztésű szukámra vagyok, akitől eddig 8 champion utód származik és mindemellett IPO I. vizsgával is rendelkezik. Régóta dédelgetett tenyésztői vágyam ugyanis, hogy három generációra visszamenőleg munkavizsgás kutyákat tudjak felmutatni. Őáltala egy lépéssel közelebb kerültem ehhez a célomhoz.

Minden cím és vizsgaeredmény mellett, legszívesebben mégis azokért a pozitív visszajelzésekért csinálom az egészet, amiket az újdonsült gazdiktól kapok, hogy milyen csodálatos ez a fajta.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2009. április