„… eredményeink nemcsak büszkeséggel töltenek el, de kötelezettséget rónak ránk.”

Embert és autót próbáló időjárásban értem Radvánszky Katalin méltán híres, OF NEW DEAL yorkshire kenneljének, Zugló kertvárosi részén található otthonába. Miután  Katalin férje, Géza szívélyesen betessékelt, Dorka lányuk finom kávéval kínált, miközben a beszélgetéshez készülődtünk. Így gyakorlatilag pillanatok alatt sikerült megismerkednem majdnem az egész családdal (fiúk csak később futott be), ám némi hiányérzetem támadt. Sehol egy árva yorkshire terrier, de még a hangjukat sem hallottam sehol. Helyettük viszont egy kedélyes jákó papagáj köszöntött, aki teljes jogú családtagként, szabadon billegett a függönykarnison. Madár létére igazán jól neveltnek bizonyult. Nem lármázott, mikor visszarakták kalitkájába, hanem elmélyült szotyizásba kezdett, mialatt figyelmesen hallgatta négylábú barátai történetét.

-Tudomásom szerint az Of New Deal kennel nemcsak majd 20 éves múlttal büszkélkedhet, de ezidő alatt igen magas rangra is emelkedett mind hazai, mind nemzetközi szinten. Mennyire volt tudatos ez a karrier?

- Tenyésztői munkásságunkat kezdettől fogva a magas minőségre való törekvés jellemezte. Mindez persze önmagában sokszor kevés, ha az indulás nem jól sikerül. E tekintetben nyilván szükség van egy kis szerencsésre is. Kezdetben nekem mindig nagytestű kutyáim, főként német juhászkutyáim voltak. Mikor átmenetileg lakásba kellett költöznünk, ott nem tarthattunk nagy méretű ebet, én viszont mindenképpen szerettem volna kutyát. Egyszer, egy németországi parkolóban férjemet – aki, mint láthatta nem éppen aprócska termetű ember – két yorki visszazavarta a kocsinkba. Ő ennek hatására teljesen beleszeretett a fajtába és mivel akkor még nem volt „igazi” kutyás, ezért én annak is örültem, hogy az ő részéről egyáltalán felmerült maga az ötlet. Én csak ahhoz ragaszkodtam, hogy jó idegrendszerű kutyánk legyen. Első yorkink egy szuka, 17 évet élt velünk. Az ő egyetlen almának egyik kiskutyája teljesen elvarázsolta Gézát, hát megtartottuk őt is. Történt aztán, hogy Korózs András – aki akkoriban yorkival foglalkozott – felfigyelt a kutyára és javasolta, hogy járjunk vele kiállításra. Meglátta benne a „kiállítási kutyát” és a későbbiekben is nagyon sokat segített nekünk. Az ő támogatásával jártunk külföldre fedeztetni és kennelalapító szukánkat (Agria Dioletta) is neki köszönhetjük. Az egyik külföldi látogatásunk alkalmával vásároltuk meg Camparis Blueprint nevű kanunkat, akinek később rengeteget köszönhettünk, és aki nagyban hozzájárult elismertségünk kivívásához.

A kérdésre visszatérve, a yorkshire terrier tenyésztésében elért eredményeink nem születhettek volna meg, ha kezdettől fogva nem tartjuk magunkat egy bizonyos minőségi szinthez. Mi kifejezetten olyan vonalak felépítésére törekedtünk, melyek minden tekintetben (anatómia, fej, fogazat, szőrzet és nem utolsó sorban idegrendszer) a lehető legmagasabb színvonalat képviselik. Természetesen nem lehet minden párosításából csupa győztes kutyát nevelni, de nálunk sosem fordult elő „hobbi célú” fedeztetés. Ilyen értelemben mi mindig is magunknak, illetve saját elvárásainknak megfelelően tenyésztettünk, sohasem eladásra. A kiskutyák eladásánál – függetlenül attól, hogy champion várományos, vagy családi kedvenc lesz-e belőle – kizárólag azt tartottuk és tartjuk szem előtt, hogy a kölykök megfelelő helyre kerülnek e.

Úgy gondoljuk, hogy a közel 20 éves munka és az ezidő alatt elért eredmények nemcsak büszkeséggel töltenek el, de kötelezettséget is rónak ránk. Egyfelől tartanunk, illetve ha lehet tovább kell növelnünk tenyészetünk minőségét, valamint gondoskodnunk kell a tőlünk kikerülő kutyák és az általuk képviselt minőség megőrzéséről. Mi ennek érdekében kizárólag megfelelő körülmények közé és komoly szerződéssel vagyunk hajlandóak kiskutyát eladni, mely a tenyésztői garanciavállalás mellett, az új tulajdonosra is kötelezettséget ró. Aki túl szigorúnak találja, annak azt szoktam tanácsolni, hogy ne tőlünk vásároljon kutyát. A hazai keserű tapasztalataink ismeretében kölyökkutyáink zömében külföldre kerülnek, szukát pedig egyszerűen nem merek itthon eladni „a szukának egyszer az életében ellenie kell” című, óriási tévedés miatt.

Kevesen értik meg, hogy mindez nem nagyképűség, hanem elsősorban kutyáink, valamint a majd két évtizednyi gondos munkánk védelmét szolgálja, melyből férjem és gyermekeim egyaránt kivették, és mai napig kiveszik részüket.

- Úgy látom, hogy a népszerűségben előretörő ölebek mellett a yorkshire terrier változatlanul „slágerfajtának” számít. Mi tanácsol azoknak, akik yorki vásárlásán törik a fejüket, de nem szeretnék, ha átvernék őket?

- Tény, hogy a yorkshire terrier megjelenése, de főleg terrier karaktere miatt tartja pozícióját és mindig is eladható fajta volt. Az is tagadhatatlan, hogy bizony nem tartozik a legolcsóbb fajták közé.

Én, a hozzánk forduló érdeklődőknek elsőként azt szoktam tanácsolni, hogy gondolják át saját körülményeiket, illetve azt, hogy egy ilyen típusú kutya mennyire passzol saját habitusukhoz. Ez nagyon fontos, mert vannak emberek, akik nem rendelkeznek a yorkshire – vagy bármilyen más terrier – tartásához szükséges mentalitással.

Másodjára azt tanácsolom, hogy nézzen szét több helyen és csak azután döntsön, hogy megnézte a tartási körülményeket, a szülők és kölykök viselkedését.

Harmadik javaslatom, hogy ne akarjon senki azonnal kutyát venni. Egy jó kutya nem olyan, mint egy műszaki cikk, hogy gondolok egyet, hip-hop bemegyek az áruházba és leveszem a polcról. Egy tisztességes tenyésztőnél nem folyamatosan, „futószalagszerűen” vannak kiskutyák.

A magunk példáját említve, nálunk nagyon kevés alom születik, azok is csak a téli időszakban, mert olyankor nincs kiállítási szezon és  maximális figyelmet tudunk szentelni rájuk. Hiába tenyésztünk ennyi ideje, minden egyes szülést végigizgulunk, ezt követően, pedig folyamatosan együtt vagyunk a kiskutyákkal, minimum 2 hónapig. Elképzelni sem tudjuk, hogy ennél kevesebbet foglalkozzunk velük. Ez az odafigyelés és gondoskodás is hozzájárul ahhoz, hogy a tőlünk származó yorkik híresek egészséges, stabil idegrendszerükről, mely a normális együttéléshez nélkülözhetetlen.

Végül pedig beszéljünk az árról. Mindennek meg van a maga ára. El kell dönteni, hogy ezt kinek akarjuk megfizetni, a tenyésztőnek, vagy az állatorvosnak. Számtalan példa bizonyítja, hogy az olcsón vásárolt kutya, mely egy szaporítónál látta meg a napvilágot gyakran különféle örökletes betegségekkel küzd, és emiatt állatorvosi kezelése végül többe kerül, mint drágább, de állatorvossal csak a kötelező oltásokon találkozó társa. A magas ár önmagában persze még semmit sem takar, ha nincs mögötte tenyésztői garancia, mely egyfajta biztosíték a minőségre.

- Örülök, hogy egy szóba került az idegrendszer és az egészség kérdése. Azt gondolom, hogy sokan mindkettő tekintetében negatívan ítélik meg a fajtát. Hirdetésekben itt-ott olvasható „mini” és „extramini” jelenség nem hordozza magában ezek esetleges romlását?

- A miniatürizálást tulajdonképpen a kuriózumérték miatt megnövekedett kereslet indukálta. Egyébként vicc az egészben, hogy azok, akik 1-1,5 kilós yorkikat keresnek, sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy valójában mekkora is egy ilyen méretű kutya.

Mindenesetre a standard szerint 2,5-3 kiló között van a yorkik normális mérete. Ezek a kutyák sokkal egészségesebbek, és „strapabíróbbak”, tartásuk problémamentes. Már csak ezért sem lehet tenyészcél a „minitenyésztés”.

Az igazi yorki temperamentumos, pörgős és magabiztos. Nem igényli, hogy állandóan dédelgessék. Persze félreneveléssel, kényeztetéssel a jó kutyát is könnyű elrontani… Sokan valóban hajlamosak könnyedén kezelni az idegrendszer kérdését, holott pont ezeknek a kis állatoknak – akik állandóan emberközelben vannak – kell igazán stabil idegrendszerrel rendelkezniük.

Szerencsére azonban lassan kialakul a köztudatban ez a szemlélet és manapság a tenyésztők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek erre, valamint az egészség kérdésére.

- Úgy tudom, hogy a tenyésztés mellett küllembíró is. Ennek kapcsán több kérdés is felvetődik: Mi nehezebb tenyésztőként bírálni, vagy bíraként kiállítani? Mit gondol a bírák tenyésztés irányvonalát befolyásoló felelősségéről?

- Azt gondolom, hogy a bíróként különösen nagy hasznát veszem a tenyésztéssel eltöltött évtizedek tapasztalatainak. Kicsit tartanak is tőlem, mert tudják, hogy ennek tükrében előlem igen nehéz bármilyen hibát elrejteni.

Bármennyire is nehezen hiszik el egyesek, bíróként semmivel sem könnyebb kiállításon szerepelnem, mint akárki másnak, sőt…a bíró kollégák sok esetben kritikusabban nézik az általam felvezetett kutyát.

Mindemellett azt sem árt tudni, hogy a bírok nem ismerhetik személyesen az egész testületet. Rengetegen vagyunk úgy, hogy fogalmunk sincs arról, hogy éppen egy kolléga fogja a póráz végét, vagy sem.

A bírói szemlélet valóban elvihet egy-egy fajtát egyik, vagy másik irányba, de véleményem szerint csak abban az esetben, ha az nem elég erős, nem elég homogén. Persze minden fajtának vannak típusai, melyek közül minden bírónak megvan a maga kedvence, de ezek a dolgok a gyakorlatban kiegyenlítik egymást.

Ahogyan minden olyan megmérettetés, ahol emberek hoznak döntéseket, léteznek jó és rossz ítéletek. A bíró is ember, aki tévedhet. Nem gondolom, hogy egy – egy rossz döntés maradandó nyomot hagy bármely fajta tenyésztésében.

Ha pedig valaki hozzá nem értőnek ítél meg egy bírót, akkor egyszerűen ne nevezzen arra a versenyre, ahol az illető bírál.

- Ha már típusoknál tartunk, milyen a „of new deal” típusú kutya?

- Erre azért nehéz válaszolni, mert bár az ember igyekszik követni és kialakítani egy általa elképzelt típust, mégsem skatulyázhatja be magát, mert  a tenyésztés maga is folyamatos változás, fejlődés, melynek része az új trendek követése.

Ha végignéz kutyáinkon, láthatja, hogy az igazi modern show kutyák mellett vannak ettől eltérő külleműek is, akik tenyésztési szempontból legalább olyan értékesek és fontosak. Egy igazán jó kiállítási kutyának nagyon sok mindennek kell megfelelnie: anatómia, fej, fogazat, szőrszerkezet, karakter és nem utolsó sorban habitus. Hiába kiváló adottságú egy kutya, ha utálja a kiállítások hangulatát, és ezáltal nem tudja megmutatni magát.

Ha ki kellene emelnem néhány jellemzőt, akkor a kiemelkedően szép fejet és mindenekelőtt a kimagaslóan jó idegrendszert említeném. Ezt még ellenfeleink is elismerik.

- Ennyi sikerrel a hátuk mögött, milyen célokat szeretnének még megvalósítani? Gondolok itt például a yorkik gyűrűjében hancúrozó törpe tacsira…

- A tacskók  – mert több is van blőlük – Dorottya „lelkén száradnak”, aki fiatal kora ellenére rutinos kutyásnak számít. Az egyik kiállításon teljesen megbabonázták ezek a kis rövid lábú fickók. Ő azzal magyarázta, hogy olyan „sajna szemük van”… Megboldogult Márcé János, a Minigolf Kennel néhai tulajdonosa felkarolta Dorottya ambícióit, és segített kiválasztani első tacskóját (Tormási Darling Top Falpala) Borsfai Csaba tenyészetéből. Nem sokkal halála előtt János megkért bennünket hadd ajándékozzon lányunknak még egy kutyust, ő Minigolf Kacat. A harmadik dakszlit, Minigolf Cefrét, Jakkel Tamástól (János halála után ő vette át a Minigolf Kennelt) kaptuk, szintén ajándékba. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy más fajtával foglalkozó nagynevű tenyésztők megbíztak bennünk annyira, hogy kiváló minőségű kutyákat adjanak nekünk. A nagy „tacskóláz” közepette már megszületett Dorka Duracel Dax kennelneve is. Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy ha a gyermek mégsem folytatná komolyabban, tacskó mindig lesz nálunk a yorkik mellett.

Ami pedig a yorkshire terriereket illeti, tenyészetünkből ezidáig több száz Champion és több tucat Interchampion kutya került ki. Hosszú évek óta minden Világ és Európa kiállításon az élvonalban szereplünk. Nemzetközi szinten ismernek és elismernek minket, rengeteg külföldi baráti kapcsolattal rendelkezünk. Minden kutyánkra kivétel nélkül, egytől-egyig büszkék vagyunk, de ennél is nagyobb öröm és elismerés számunkra, ha kiemelkedő tenyészetek tőlünk vásárolnak kutyát, illetve kutyát adnak el nekünk. Úgy gondolom, hogy ez jelenti számunkra az igazi szakmai elismerést. A tenyésztés állandó változás, különböző célok folyamatos kitűzését és elérését is jelenti. A sikerért és az elismerésért, még most is minden alkalommal meg kell küzdenünk.

Mindezek ellenére a mai napig nincs annál nagyobb boldogság számunkra, mikor egy gazdi felhív azzal, hogy mennyire hálás nekünk, a tőlünk vásárolt kutyájáért. Ezek azok a pozitív élmények, melyek minden nehézségen átsegítenek.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2008. február