„ Az aussie átmenet a nagyon pörgős munkakutya és a kiállítási porcelánkutya között”

Az ország második aussie tenyészete,  a Tanmark’s Aussies kennel képviseletében Sztojka Dórával beszélgettem, Dóra belvárosi kutyakozmetikájában. A kennel társtulajdonosa, Rozsos Eszter nem tudott eljönni, mivel  épp frissen született, első aussie almuk körül szorgoskodott.

Társalgásunk aprópóját mégsem ez szolgáltatta, hanem az tény, hogy Dóra és Eszter aktívan dolgoznak mindhárom kutyájukkal, mégpedig a fajta számára legtesthezállóbb feladatkörben: a terelés területén.

- A honlapotokon olvastam, hogy Eszter tömérdek szakirodalom és internetes böngészés után akadt rá az aussie-ra. Elmondása szerint olyan, a border collie-hoz hasonló, de attól mégis kissé eltérő fajtát keresett, melyet az ausztál juhászkutyában talált meg. Te hogy ismerkedtél meg a fajtával?

- Én 15 éve bearded collie-val foglalkozom. Az aussie-val Eszter Jack nevű (Silver Dream Aussie’s Besame Mucho) kutyáján keresztül ismerkedtem meg, akit rendszeresen hozott a kutyakozmetikába. Akkoriban már én is nézegettem a net-en a fajtát és személyesen megismerve nagyon megtetszett a karaktere. A végső lökést egy klubkiállításon kaptam, ahol beszélgettem Mr. Felix Cosme-val, az ismert border és bearded collie tenyésztővel. A téma a border collie-ik irányba terelődött, melynek kapcsán kifejtettem azirányú véleményemet, hogy nekem az erőteljesebb felípítésű, masszívabb borderek tetszenek, mintsem az eredeti angol típus. Mr. Felix erre nevetve mondta, hogy azt a fajtát, ami nekem tetszene már kitalálták és ausztrál juhászkutyának hívják.

Ezt követően már eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretnék egy aussie-t. Azt is elhatároztuk, hogy mindenképpen az USA-ból és felnőtt állatot akarunk, mert ekkor már jól láthatók az esetleges hibák. Eszterrel összefogva behoztuk Latte-t (Thornapple Iced Latte), a merle szukát, aki jelenleg az ország legeredményesebb aussie-ja és jövőre öt ország Championátusát készül befejezni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a tőle származó alomból az Egyesült Államokba is kerül kiskutyánk. Ennek az alomnak apja, Rio (Silver Dream Aussie’s Cabriolet), Jack-hez hasonlóan szintén Korózs-Papp Judit tenyészetéből származik. Rio Hungária Junior Champion és 9 hónaposan sikeres terelőösztön vizsgát tett, hasonlóan a kennel két másik kutyájához. Aussie-jaink két családban élnek, így megoszthatjuk a körülöttük lévő teendőket és munkát.

- Említetted, hogy bearded collizol már 15 éve. Mi az, amiben más, vagy amivel ennyire megfogott az aussie?

- Számomra az aussie egy olyan alternatívát testesít meg a juhászkutyák között, ami nem igényel extra szőrápolást (pl. bearded collie, bobtail), ugyanakkor nem olyan pörgös, mint a border collie, ami nekem már egy kicsit sok lenne. A border meglátásom szerint sokkal több foglalkozást igényel a mindennapokban. Annak ellenére, hogy az aussie roppant sokoldalú munkakutya, mégsem az a típus, akivel mindenáron valamit csináltatni kell ahhoz, hogy meglegyen a napi kilóméter adagja. Ez számomra nagyon fontos, mert igen elfoglalt vagyok és bizony nem nagyon van lehetőségem, hogy naponta több órát szakítsak a kutya lemozgatására. Azt tapasztaltam, hogy az ausztrál juhász önmagát fegyelmező kutya. Végtelenül alkalmazkodó és nem keres magának mindenáron valami elfoglaltságot. Nagyra becsülöm benne azt is, hogy amikor dolgoznia kell ezerrel pörög, de ha nincs mit csinálnia, nem bontja elemeire a lakást. Kutyám, Rio gyakorta velem van. Néha előfordul, hogy este programom van és a kozmetikából már nincs időm hazavinni. Ilyenkor megsétáltatom, majd bezárom tágas ketrecébe, ahonnan csak másnap reggel a nyitáskor veszem ki. Mindezt hang nélkül tűri, nem panaszkodik, hisztizik, nem rágja szét a ketrecet, stb… egyszerűen tudomásul veszi a helyzetet és békésen alszik.

Kár, hogy most nem hoztam magammal, mert akkor te is láthatnád, hogy milyen nyugodtan viselkedik. Megnézné, hogy ki vagy, megszaglászna, aztán elmenne a helyére aludni. Ez például a bearded-jeimmel elképzelhetetlen. Ők „kissé túllelkesednék” a helyzetet. Valószínűleg az öledbe másznának, farokcsóválásukkal pedig mindent levernének az asztalról. Ugyanez érvényes a tanításukra is. Az aussie gyakorlás közben minden idegszálával rám figyel, míg a bearded collie-ik közben 3-4 dologgal is egyszerre próbáltak foglalkozni.

Azért a bearded collie védelmében hadd mondjam el, hogy bár régóta szinte kizárólag show kutyaként szerepel, egyedei mégis meglepően magas arányban (körülbelül 70-80%-a) mutatnak kíváló munkakészséget.

- Az ausztrál juhászkutya nagyon mutatós fajta és nem lenne meglepő, ha a csak küllemét preferáló show kiállítások rossz irányba vinnék a fajtát.

- Az biztosan nem válna hasznára, de tudomásom szerint ez még nem következett be. Egyébként felhasználás tekintetében az aussie-nak alapvetően három változata létezik, attól függően, hogy mire használják a kutyát.

A „marházó” típusú aussie-ik erőteljes felépítésű, sűrűbb testalkatú kutyák. Általában keményebb, rámenősebb karakterűek. Nincs nagy „kifutásuk” (a jószág ívben történő megkerülése) és nem hajtómunkát végeznek, hiszen arra ott vannak a lovas cowboyok. Feladatuk a marhák karámba terelésénél való segédkezés, miközben időnkét meg-meg csípik a rakoncátlankodó szarvasmarhát. Ha ezek a kutyák juhok közelébe kerülnek gyakran használják testüket, hogy jobb belátásra bírják a patásokat.

A „birkázó” aussie-ik könnyebb felépítésűek, küllemre és jellemre leginkább a border colliekhez hasonlítanak. Fülük általában magasabban tűzött, mely szerintem azzal függ össze, hogy munka közben füttyjelekkel irányítják. Jellemzően hatalmas kifutással kerülik a nyájat, hogy minnél kevésbé zavarják meg a juhokat. Terelés közben „némák”, akárcsak a borderek.

A „show” aussie-ik leginkább a marházó típushoz állnak közel, de annál erőteljesebbek és robusztusabbak.

El kell, hogy mondjam, hogy bár kutyáink kiállítási vonalból származnak, ennek ellenére kíváló munkakészséget mutatnak és aktívan dolgozunk is velük.

- Beszéljünk akkor a munkáról! Mit kell tudni a terelőmunkáról?

- Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy mi még igencsak kezdőnek számítunk ebben a sportban, de megpróbálom összeszedni azokat a dolgokat, melyeket az eddigi tanulmányok során elsajátítottam.

Maga a terelő sport ugyan olyan kutyás versenyágazat, mint például az agility. Tulajdonképpen kicsiben azt mintázza, amit a juhászok nagyban művelnek. Ennek kapcsán eszembe jutott egy érdekes eset. Idén tavasszal történt, hogy az egyik versenyre benevezett egy juhász, idős pumijával. A kutya egész életében juhot terelt, és szó szerint meg kellett dolgoznia a kosztjáért. Ez a profi kutya – mely akkortájt 500 birkát felügyelt otthon – a versenyen egyszerűen nem tudott mit kezdeni 5 juhval. Nem ilyen – az ő viszonylatához képest – kisléptékű feladatokhoz volt szokva…

A terelőversenyeket a MEOE Terelő Sportbizottsága, illetve az adott fajta klub (pl. Angol Pásztor Klub) szervezi és felügyeli. A terelő sportban kezdő, haladó, nyílt és hivatásos osztályt különböztetnek meg, és ennek megfelelően eltérő nehézségű feladatokat kell teljesíteni. Létezik egy ún. Interbreed vizsga, mely a border collie és a kelpie kivételével valamennyi juhászkutyának szükséges a munkaosztályban való induláshoz. (E két kiemelt fajtát saját munkaversenyen méretik meg. Számukra ez kötelező az Interchampion cím eléréséhez)

Az Interbreed vizsga több feladatból épül fel:

I. Kihajtás – a kutya a karámból kihajtja a nyájat

II. Behozás – gyakorlatilag a juhok összeterelését jelenti

III. Legeltetés – a jószágot egy kijelölt helyre kell hajtani és ott legelni hagyni

IV. Karámozás/Behajtás – a juhokat karámba terelése

Bár sajnos Budapesthez közel kevés a lehetőség, de Székesfehérváron és Vasadon van mód terelést gyakorolni. Aki kicsit nagyobb utazásra is hajlandó rászánni magát, az ellátogathat Somogyfajszra, ahol a falusi turizmus részét képezi a terelőkutyázás.

Én amiatt kötöttem ki ennél a sportnál, mert bár nagyon tetszett az IPO szakág feladatainak felépítése és összetettsége, mégsem szívlelem, ha egy kutya embert fog. Elméletben az agility is tetszett volna, de megmondom őszintén valahogy nem tudtam magam elképzelni, ahogyan egy mesterségesen összeállított pályán rohangálok fel, s alá. Mellesleg szerintem már az első pályaismertetésnél gondban lettem volna… Ezen kívül olyan kutyás szabadidős elfoglaltságot szerettem volna űzni, ahol jó társaságban, szabad levegőn és lehetőleg finom ételek, italok társaságában, inkább piknik hangulat uralkodik, mintsem feszült versengési láz.

Ráadásul ezt a fajtát – sok más terelő juhászkutyával egyetemben – erre a munkára találták ki, tehát ennél testhezálóbb elfoglaltságot nehéz lenne kitálálni számukra.

- Sokszor hallani olyan anekdótákat terelőfajtákkal kapcsolatban, hogy „tíz évig panelban lakott és mikor elöször látott juhot, úgy terelte, mintha világ életében ezt csinálta volna…” Neked mik a tapasztalataid, illetve hogyan képzelhetjük el a terelő munkát a gyakorlatban?

- A közhiedelemmel ellentétben, egyetlen juhászkutya sem válik profi terelővé első alkalommal. Ehhez a munkához is mindenekelőtt megfelelő ösztönkészlet szükségeltetik, de tanítás nélkül ez csak esztelen hajkurászásban ölt testet, melyre gyakorlatilag minden kutya képes.

A terelőmunka igazi nehézségét az adja, hogy a vadászösztönből táplálkozik ugyan, de az eredményes munkához annak „lebutítására”, lefojtására van szükség.

A szükséges ösztönkészlet meglétét „ösztönpróbával” ellenőrzik. A jó vérű kutya – mely ilyenor lát birkát először – már ekkor határozott érdeklődést mutat a jószág iránt.

A megfelelő ösztönkéztetés mellett a kiképzés másik alapfeltétele a szabadon követés, helyben maradás, fektetés és behívás biztos elsajátítása. Ha ezeket az alapengedelmességi feladatokat a kutya készség szinten végrehajtja, csak akkor kezdődhet a komoly munka. Ez azért lényeges, mert a továbbiakban a kutyák minden gyakorlatot: előre-, jobbra-, balraküldés, fektetés, balanszolás (gazdával való együtt mozgás) „élesben”, tehát juhok mellett gyakorolják, melyek nem lelketlen robotok, hanem értékes kiképzősegédek, ezért mind testi, mind szellemi épségüket óvni kell.

A terelés tekintetében lényeges eltérés mutatkozik a különböző fajták között. Alapvetően kétféle terelési stílust lehet megkülönböztetni:

Hagyományos, vagy hajtó stílus: magyar pásztorkutyákra (puli, pumi, mudi) jellemző tereléstechnika, melynek során a kutya és gazdája a nyáj azonos oldalán mozogva hajtja az állatokat

Speciális, vagy gyűjtő stílus: az összes többi angol és francia pásztor fajta (briard, bearded, border collie, stb… és többek közt az aussie is) jellemző tereléstípusa, melynél a kutya és gazdája a nyáj ellentétes oldalán, egymásnak mindig ellenkező irányban mozogva (azaz balanszolva) igazgatja a nyájat.

Ezeket a stílusjegyeket egy jó kutya munkájában hordozza. Ennek ellenére természetesen meg lehet tanítani a másik technikára is. Van például egy ismerősöm, aki húsmarhákat tart, melyek tereléséhez border collie-t használ. Az ő számára konkrétan életbevágó fontosságú, hogy kutyája hagyományos technikával, vagyis vele együtt, ne pedig a fajtára alapvetően jellemző módon, az ellenkező oldalról felé terelje a hatalmas állatokat.

Mindent egybevetve én nagyon kedvelem ezt a sportot és különösen hasznosnak tartom, hogy olyan alternaívát kínál a fiatalok és idősebbek számára, mellyel hasznosan és értelmesen elüthetik az időt, miközben kutyájuknak is maradéktalan boldogságot okoznak.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. február