„A beuceron eddig soha, sehol nem okozott csalódást!”

Dworszky Beatrix neve ismerősen cseng a maroknyi magyar beauceron rajongó számára. Nemcsak azért, mert a Dragon Noir kennelében – a növendék kutyák kivétellel – minden kutya rendelkezik a francia főtenyészszemle valamely magasabb minősítésével, vagy mert saját tenyésztésű Junior Világgyőztes és felnőtt Európagyőztes egyedek is születtek a kennelben, hanem mert Bea tizenhat évre visszatekintő tenyésztői munkája nem merült ki saját céljai eléréséből, megpróbálta a fajta érdekeit is szolgálni.

A berger de beauce, vagyis a beauceron napjainkban sem túl ismert fajta. Gondolom nem volt ez másképp tizenhat éve sem. Hogyan ismerkedtél meg a fajtával?

Személy szerint – akkori élettársam – Joób F. András Gina nevű kutyája révén ismertem meg a fajtát. A vele való együttélés szerettette meg velem egy életre a beauceron karakterét. Ginát, – Gida de Beauce Pátházi –  akit Mosonyi Pál  tenyésztett, követte pár év múlva Dark – Cabale de la Chausettes Rouges – aki Király Judit tenyészetéből származott.

Innen indultunk, bár hozzáteszem, sosem azért tartottam kutyát, hogy mindenáron tenyésztésbe vegyem. Sőt, vallom, hogy nem feltétlenül kell kutyát, illetve egy-egy egyedet tovább tenyészteni. Én imádom a kutyáimat, de csak akkor és úgy hoztam le almot egy szukától vagy éppen fedeztettem az egyik kanommal, láttam valamit a kutyában, amiről úgy véltem, előbbre viheti az állományt, illetve a fajtát.

Jelenleg hol tart a beauce-i hazai és nemzetközi szinten a népszerűség terén?

Ez elég változó képet mutat. Itthon körülbelül 240-260 törzskönyvezett egyed van nyilvántartva, ebből sajnos elég kis hányaduk 60-70 egyed van életben. A fajta tartóinak egy része eleinte nem is a beauceront kereste, hanem egy más – küllemben hasonló – fajtákból „kiút után kutatva” talált rá. És itt jön mindig a beauce-i trükk, az „új” gazdák aztán megismerik a fajta karakterét, megismerik báját, kedvességét, és addigra már „késő”, teljesen rabul ejti őket. A fajta tartóinak másik része az a réteg, akinek már van vagy volt, és mindig is lesz Beauceronja.

A beauceron rendkívül sokoldalú kutya: a kölyköket keresik hobbi célra, munkára, sportra és őszintén mondom, hogy eddig soha, sehol nem okozott csalódást, legyen szó profi munkakutyáról, családi kutyáról vagy egyszerűen csak társról.

Nem véletlen, hogy az anyaországban hatalmas kultusza van a beauce-inak. Franciaországban több ezer példány él, igen nagy becsben tartják és tisztelik a fajtát. A Beauceron főtenyészszemléjén, a „Nationale de Elevage”-on évente 600-800 kutya is képviselteti magát, és nem ritka, hogy az érdeklődő nagyközönség száma is eléri az ezres nagyságrendet.

Ha az ember jobban megnézi, több típust is felfedezni vél a fajtán belül. Jellemző a típusok elkülönülése?

Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy egy standard létezik. Ez világosan leírja, hogy milyen az igazi beauceron. Persze a standard mindig idealizál, de azért ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni a lehető legpontosabb betartására.

Az „Elevage”, a franciaországi főtenyészszemle például a mérésekkel kezdődik. A méretek egzakt adatok, melyhez pontos arányok állnak rendelkezésre a testfelépítést illetően. Ezt követi a karakterteszt, melynek során alaposan megvizsgálják, hogy az adott egyed rendelkezik-e a beauce-ira jellemző karakterbeli tulajdonságokkal. Csak ezután engedik a kutyákat további bírálatra. Hozzá kell tenni azt is, hogy 10-15 fajtaspecifikus bíró mustrálja végig a kutyákat a lehető legnagyobb alapossággal. Mindezek ellenére az „Elevage” nem zárt rendszer, választási lehetőséget hagy több típus között, de kizárólag a fenti lépések, és a standard kereteinek szigorú betartása mellett.

Én egyébként mindenkinek – aki teheti – ajánlom az „Elevage” meglátogatását, mert hatalmas élmény. Ezen kívül rengeteg olyan információt lehet szerezni, sok közvetlen kapcsolatot kiépíteni, amit mai modern világunkban, az Internet szabadsága sem helyettesít. Más képeken nézegetni egy kutyát és más személyesen megismerni, megtapasztalni a viselkedését, látni valódi méretét és mozgását. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha módjukban áll egyszer látogassanak el rá.

Mi a helyzet a harlekin színváltozattal?

Franciaországban a harlekin szín teljesen elfogadott, csak itthon jelent még unikumot. Ennél a színváltozatnál a cser jegyeknek ugyanúgy szabályosan kell elhelyezkednie, mint fekete-cser fajtatársaknál. A mintázatban elvárás, hogy a fekete és grafit színek 50-50%-ban legyenek jelen, de ne álljanak össze egybefüggő, nagy kiterjedésű foltokká, inkább spriccelt benyomást keltsenek. Ez természetesen a kutya jobb és bal oldalára is egyformán érvényes. A harlekin színváltozatnál előfordulhat pár fehér szőrszál a mellkason, de ez soha nem állhat össze folt alakban. Időnként előfordul felemás színű szem is, de ezt semmi esetre sem szabad prefektálni, erősíteni.

A tenyésztés során a gyakorlatban a harlekin színváltozatot fekete-cser egyedekkel keresztezik. Két harlekin egyed fedeztetése nem tilos, de nem ajánlott, mert albínó egyedek kihasadását eredményezheti.

Mi a véleményed a bevezetett fülvágási tilalomról?

Határozott véleményt képviselek e tekintetben. Franciaországban 2004 májusában vezették be a fülvágás tilalmát, ezt követően az FCI (Nemzetközi Kynológiai Szövetség) ennek megfelelően módosította a standardot 2006-ban. Úgy gondolom, hogy kötelességem ehhez tartani magam és felelősségemnek érzem, hogy a fajta iránt érdeklődőket is ez irányba tereljem. Ennek megfelelően a tőlem vásárolt kiskutyákhoz tartozó adásvételi szerződés külön kitételben foglalkozik ezzel, melyben a vevőnek vállalnia kell, hogy nem vágatja le a kutya fülét. Minél tovább „nyitogatják a kiskapukat” az emberek, annál hosszabb ideig fog tartani a beauceron „új formájának” elfogadása, elfogadtatása.

A fajta hazájában a nagynevű tenyésztők is tudtak váltani, egyszerűen elfogadták a szabályozást és be is tartják azt.

Magyarországon, még sajnos gyerekcipőben jár a téma. Nem minden esetben veszik figyelembe sem a szabályozást, sem a standard változását.

Sok szempontjából is igen hátrányos fülvágáshoz való ragaszkodás, hiszen nagyon sok országban már tilos kiállítani, munkaversenyen felvezetni, tenyésztésbe venni vágott fülű beauceront, nem beszélve az Elevage-ról, ahová nem nevezhető a 2004 után vágott fülű egyed. Ezáltal rengeteg értékes kutya és vérvonal veszhet el a tenyésztés szempontjából.

Tudtommal régóta végzel beauceron-t érintő kutatómunkát. Mit céloz mindez és hol tartasz?

Igen, a beauceronnal kapcsolatos kutatómunka gyakorlatilag a kezdetektől fogva végigkísér. Kezdetben csak a puszta kíváncsiság vezérelt, mert nagyon érdekelt, hogy melyik kutya mit hoz genetikailag, melyik ősétől, milyen párosításokból mi születhet, stb… Akkor még nem is gondoltam, hogy ez a 16 éves kutatómunka mennyire hasznos lehet a későbbiekben, és mekkora hasznát fogom venni a tenyésztői munkám során.

A forrásmunkában nagy segítséget nyújtott a MEOE azzal, hogy az FRPK-nak (Francia Pásztorkutya Klub) biztosította bizonyos szintig hozzáférést, a tenyésztésre vonatkozó információkhoz.

Mindez nyilván kapcsolódik ahhoz, hogy a Francia Pásztorkutya Klubban is szerepet vállalsz. Maga a Klub milyen céllal jött lére és milyen eredményeket tud felmutatni?

A francia pásztorkutya fajták sokáig kizárólag a Nagytestű Kutyafajták Szakosztályához tartoztak. Mi, ezen fajták tulajdonosai, tenyésztői azonban mindig úgy éreztük, hogy kutyáink karakterükből, jellemükből fakadóan kicsit „kilógnak a sorból”. A Francia Pásztorkutyák Klubját tehát részben azért hoztuk létre, hogy egyfajta gyűjtőhelyeként működjön ezen típusú, karakterű, alkalmazású, temperamentumú fajtáknak, másrészt pedig szakmailag megalapozott, Klub illetve MEOE szinten ellenőrzött tenyésztői munkát is akartunk végezni. Ennek megfelelően nemcsak különféle hasznos programokat (baráti találkozók, nyaraló tábor, terelő tréningek, klubnapok keretében szervezett szakmai előadások, stb…) biztosítunk tagjaink és az érdeklődők számára, hanem a tenyésztést is igyekszünk az anyaország feltételeinek megfelelően alakítani, irányítani. Ennek szerves részét képezi, az  magas szintű Tenyészminősítési Rendszer melyet az FRPK dolgozott ki a francia tenyésztői klubok mintájára, az alom és utódellenőrzés, ösztönpróbák, terelővizsgák és terelőversenyek szervezése és lebonyolítása. Olyan dolgokkal igyekszünk foglalkozni, mely szervezett formában még hiányoztak vagy csak részleteiben voltak kidolgozva, pedig van rá igény, és melyet reményeink szerint sikerül pótolnunk.

Tenyésztés, klubmunka, kiállítások és kutatás, nem beszélve saját kutyáid, illetve munkád napi ellátásáról. A fajta szeretetén kívül mi ad neked mindehhez erőt és kitartást?

A beauceron csodálatos lénye mellett három konkrét személy az, aki inspirációt jelent számomra és a tenyésztésben. Az első Mme Monique Reverdy, a „Des Assiers” kennel tulajdonosa Franciaországban. Az, amit Monique asszony 30 év alatt a beauceron tenyésztésben elért, talán csak 2-3 embernek sikerült rajta kívül Franciaországban és az egész világon is. Egészen hihetetlen szintre emelte a körültekintő kutatómunkát és az adott párosítások megtervezését. Mindemellett pedig emberileg is példaértékű az élete. A tőle tanultak a mai napig meghatározzák a gondolkodásomat és minden erőmmel méltóvá szeretnék válni arra, hogy velem megosztott tudását hasznosíthassam. A második Mme Maria Casier barátnőm, aki mindig és minden friss információval ellát Franciaországból, és bár nem beauceronos de fanatikus és elkötelezett híve és segítője a fajtának és nekem. És végül, de nem utolsó sorban a férjem Kiss Ervin, akit magunk között csak „A legnagyobb Kiss kutyás”-nak szoktunk nevezni, ő az, aki a mindennapok nehézségeiben kitartó és remek társ, segíti munkámat és vígasztal, ha kissé elszontyolodnék.

Nagyon sokat köszönhetek nekik, és örökké hálával tartozom feléjük.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2009. szeptember