“Sok információt gyűjtök, figyelek, tanulok, de a saját utamat járom”

Nem is gondoltam volna, hogy a bordeaux-i dog tenyésztésével milyen sokan foglalkoznak hazánkban. Közülük is az egyik legeredményesebb és legrégebbi Dragovics Kornél Tanakajd Szépe kennele szombethelyen.

Irónikus módon érkezésünket követően – miután hátramentünk a kutyákhoz fotózni – lezajlott az a fimbeillő (és ott le is játszott) jelenet, melyben egy megtermett bordeaux-i dog, gazdájától elszabadulva teljes lendülettel felénk száguldott. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán nem a legjobb ötlet magamnál tartani a fotózáshoz szükséges, figyelemfelkeltésül szolgáló labdát, de mire ezt végig gondoltam, a kutya már 2 méterre tőlem dübörgött. Szerencsére azonban abszolút jó szándék vezérelte és szemmel láthatóan kissé zavarba jött attól, hogy barátkozási kísérletét nem viszonozzuk kitörő örömmel.

Miután reszketve konstatáltam, hogy mégis épségben maradtam, kifújtam magam és elkezdtük a beszélgetést Kornéllal.

- A bordeaux-i dog népszerűségének felfutását hazánkban sokan a Turner és Hutch című filmnek titulálják. Te is hasonlóképpen ismerkedtél meg a fajtával?

- Bevallom őszintén pontosan nem emlékszem mikor mutatták be a filmet, de az biztos, hogy én nem onnan imsertem meg a bordeaux-it. Édesapám 89’-ben hozta be az országba a Svájci Fehér Juhászkutyát. Én akkortájt már tudtam, hogy valami különleges, lehetőleg “nyomott orrú” fajtát szeretnék. Elsőként argentin doggal próbálkoztam, aztán Zdenek Piklik szlovák bírónál láttam először bordeaux-i dogokat. Annyira megtetszettek, hogy rögtön három szukát vásároltunk. Tulajdonképpen velük indult a bordeaux-izás és a későbbi tenyésztés, mely kezdetben leginkább az időközben felfedezett hibák korrigálásáról, javításáról szólt.

Ahogy egyre jobban elmélyültem a fajtában, egyre több információt gyűjtöttem és így jutottunk el Hollandiába, ahol kiemelkedő minőségű kutyákat sikerült tenyésztésbe vonni. Ezzel együtt persze sokat jártuk kiállításokra, ahol igyekeztem sokat tanulni

- Megtaláltad bennük azt, amit kerestél?

- Nagyon szeretem a dogot, mert nagyon jó lelkű, higgadt kedves kutyák, akik tökéletesen illeszkednek a családba, ugyanakkor tudnak kemények is lenni, ha szükség van rá. Mindegyik saját, önálló egyéniség. Emellett szerintem minden tenyésztő egészséges, szép és eredményes kutyákat szeretne tenyészteni. Azt gondolom, hogy  ez nekem sikerült.

- A bordeaux-i dog nem nevezhető hétköznapi megjelenésű kutyának. Gondolom ez nem könnyíti meg a tenyésztők munkáját. Mik azok a dolgok, melyek kiemelt figyelmet érdemelnek?

- Fajta szinten megtalálható problémák természetesen léteznek, melyeken változtatni kellene. A mellső végtagok franciás állása általában jellemző a fajtára, még a világ legjobb vérvonalaiban is megtalálható, de véleményem szerint nem akkora gond, mint a meredek hátsó szögelés, mely izomszegény combbal jár együtt. Az ilyen kutya anatómiájánál fogva gyakorlatilag nem tud dinamikusan előre menni, mert hiányzik a hátsó végtag tolóereje.

Sajnos gyakori problémát jelentenek az immunrendszeri gondok, melyek általában tavasszal, valamilyen bőrbetegség formájában öltenek testet.

Pigmentáció terén az egyre sötétebb alapszín a követelmény. Ezzel együtt érdekesség, hogy a fekete maszkos kutyák iránt gyakorlatilag nincs érdeklődés. Mindazonáltal saját megfigyelésem szerint, eddigi fekete maszkos kutyáim ellenállóbb szervezetűek, erősebbek voltak, a szukák pedig kifejezett jó tejtermelést produkáltak, ami általában nem jellemző a fajtára, mert többnyire – más molosszusokhoz hasonlóan – kevés és gyenge tejet termelnek a kölykök számára.

Egyes tenyésztők panaszkodnak a császármetszés gyakoriságára. Nálam is előfordult már, igaz tizennégyes alomszámnál, mikor a szuka a  végére egyszerűen kimerült. Ezzel együtt erről az a véleményem, és tapasztalatom hogy rendszeres mozgatással, edzéssel a császármetszés megelőzhető. Egy edzett, izmos kutya hasizommal és erőnléttel is bírja a szüléssel járó fáradtságot, mint egy elhízlalt tohonya. Nálam például nem találsz olyan kutyát, aki ne tudna és akarna napi szinten 4-5 kilométert sétálni.

Más miatt sem tartom szerencsésnek az eltúlzott tesméret hajhászását. A bordeaux-i dog 60-65 kilós tömegéhez képest körülbelül akkora szívvel rendelkezik, mint egy német juhász. Nem véletlen, hogy az esetek 95%-ban szívbetegség felelős a dogok korai haláláért.

A problémák sorában meg kell említeni még a gyomorcsavarodás veszélyét, de ez minden hasonló fajta esetében érvényes.

- A bordeuax-i dogon belül elkülöníthetők bizonyos típusok, mint például az amerikai bulldog esetében?

- Természetesen mint a legtöbb fajtában, itt is vannakl eltérések. Meg lehet különböztetni szikárabb, szárazabb és nagyobb bőrösebb kutyákat. A tenyésztők célja természetesen a fajta egységessé és egészségesebbé tétele. Ennek érdekében a modern trend szerinti bordeaux-i dognál kevesebb ránc kívánatos – különösen a fejen – a szemproblémák elkerülésére, nagyobb orrnyílások a megfelelő légzés biztosítására, mely összességében jobb életminőséget biztosít a kutyák számára.

- Nagyjából a fajta megjelenésével egyidőben csapott fel hazánkban a “harcikutya-őrület” és annak hozománya a “pitbull törvény”. Hogyan érintette mindez a bordeaux-i dogot?

- Szerencsére minket elkerült ez a hullám. Tény, hogy a különleges molosszusok divatja is erre az időre esett (mely azóta már régen le is csengett), de nem volt jellemző, hogy kifejezetten kétes egyének keresték volna a fajtát, ezáltal nem is tudtak “rossz sajtót” csinálni neki. Tudtommal bizonyos országokban tilos a bordeaux-i dog tartása, de meggyőződésem, hogy ennek kizárólag piacpolitikai okai vannak. A bordeaux-i dog  különleges megjelenésű és jellemű kutya és általában inkább szeretik őket az emberek, minthogy rettegnének tőlük. Ez persze nem tetszik más fajták tenyésztőinek, mert az ő lehetőségeiket rontja…

- Ha már más fajta szóba került, adódik az összehasonlítás lehetősége a bullmasztiffal. Laikusként akár össze is téveszthető a két fajta. Milyen különbségeket, vagy hasonlóságokat tudnál felsorolni közöttük?

- Azt az elején le kell szögezni, hogy a két fajtának semmi köze egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy kialakulásukkor valamikor egyik ősük között a masztiff is szerepelt. Emellett a bordeaux-i dog sokkal ősibb fajta, az ókori hadikutyák leszármazottja, míg a bullmasztiff eredete a XVIII. századra nyúlik vissza, és a fajta konkrét céllal: az orvvadászok ellen, a vadőrök munkáját segítő testőrnek jött létre.

Én kettejük között nem látok akkora temperamentumbeli különbésgeket, mint külső megjelenésükben. A bullmasztiff teste szárazabb, kevésbé burkolt, valamivel hosszabb az orra és kevesebb ránccal rendelkezik.

- Csodálkozva tapsztaltam, hogy mennyien foglalkoznak bordeaux-i dog tenyésztéssek hazánkban. Ilyen “versenyhelyzetben” milyen koncepciót követve jutottál el az általad elért rangos eredményekig?

- A tenyésztés során sok információt gyűjtök, figyelek, tanulok, de a saját utamat járom. Nálunk az a trend, hogy ha egy kutya világgyőztes lesz, akkor boldog-boldogtalan rohan hozzá fedeztetni. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de én már akkor fedeztettem ilyen kutyával, mikor még semmilyen kiállítási címmel nem rendelkezett. Az, hogy az embernek legyen szeme a kutyához, részben tanulás, tapasztalat, részben adottság eredménye, de emellett persze szerencse is szükséges hozzá.

Vallom, hogy az ember az általa több generációra visszamenőleg ismert, saját tenyésztésű kutyákból sokkal jobban tud dolgozni, mint ismeretlen vonalakkal kísérletezni. Persze én is próbálkoztam idegen fedezőkanokkal, de elsőre sok olyan hibát visszahoztak, melyeket már régen kiküszöbültem, második generációban azonban már hozták azt, amire számítottam és ami miatt hozzájuk nyúltam.

Az eddig elért 6 Európabajnoki cím mindegyikét saját tenyésztésű kutyával értük el, és minden évben két-három championvárományos kutya kerül ki kennelünkből.

Roppant nagy örömet okoz, hogy a tavalyi Francia Klub Show-ón, ahol harminc ország képviselteti magát, és osztályonként akár több száz kutya is versenyez, igen rangos eredményeket értünk el: szuka nyílt osztály 1. hely (40 indulóból), fiatal kan 2. hely (20 indulóból), első kiállítási osztály 1. hely (10 indulóból) Hozzá kell tenni, hogy tíz éve rendszeresen járunk erre a kiállításra, ahol azért is külön meg kellett dolgzni, hogy egyáltalán megismerjenek és elfogadjanak.

Én alom és tenyésztés szintjén is jobban szeretem a kiegyenlített, mint az egy-egy kiugró teljesítményt. Jobban szeretem például, ha egy alom egészségesen homogén, minthogy legyen benne egy kimagasló egyed, a többi pedig áltag alatti. Ugyanez vonatkozik a tenyésztésre is. Az én szememben többet ér, ha valaki évről-évre stabilan jó eredményeket hoz, minthogy nagyritkán egy-egy kimagaslóan jót.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2008. október