A vadászból lett pacifista

A Golden Retrieverre pillantva, az embert óhatatlanul valami melegség járja át. Simogításra csábító, dús bundája, barátságosságról és hűségről árulkodó tekintete miatt a legtöbb ember számára „AZ IDEÁLIS KUTYA” megtestesítője. Ez érthető, hiszen a golden külleme hűen tükrőzi simulékony jellemét és az emberek iránti odaadó szeretetét. Ha nagyon cinikus akarnék lenni azt mondanám, hogy a golden szinte oly giccsesen tökéletes, mintha egy holywood-i filmgyárban készült volna.

A valóságban azonban Angliából származik, ahol kezdetben kifinomult angol vadászok mellett teljesített szolgálatot, majd népszerűsége növekedésével hivatása is átalakult. Napjainkban első számú családi kutyaként tartják számon. Rajta kívül persze akad még jónéhány szép megjelenésű, nemes vonalú vadászkutya és természetesen Dunát lehetne rekeszteni azokkal a fajtákkal, melyekre az említett jelzőt szintén ráragasztották, de a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a goldenek esetében valóban hiteles ez a megnevezés. Ahhoz hogy mindezt igazolva lássuk, érdemes megvizsgálnunk a fajta kialakításának célját és eredeti feladatát, mely több szempontból is magyarázatul szolgál a „privát szférában” elért sikerekre.

A Golden Retriever kialakulása Lord Tweedmouth nevéhez fűzödik. A lord angol nemes lévén kedvelte a vadászatot. Első sárga retrieverjét, Nous-t 1865-ben Brightonban vásárolta, mely egy fekete színű,  Wavy Coated (hullámos szőrű) alomból származott. Ezután három évvel, 1868-ban a Lord kutyáját – az akkoriban igen ismert, de ma már nem létező fajta – a Tweed Water, azaz Tweed vizi spániel egy májszínű egyedével, Bell-el keresztezte. Később más archaikus fajták is részt vettek a megálmodott új fajta létrehozásában, mint például a fekete retriever, a homokszínű véreb, a vörös szetter és további Tweed Water spánielek. A Lord Tweedmouth tenyészetéből kikerülő kutyák alapozták meg később a XIX. század legjelentősebb goldentenyészetét, Lord Harcourt Culham kennelét, melyből származó kutyák ma valamennyi Golden Retriever ősei között fellelhetők. Az idők folyamán a fajta neve is némileg átalakult, hiszen először 1913-ban ismerték el, mint önálló Yellow, tehát Sárga Retrievert, majd 1920-ban már Golden Retriever néven szerepelt.

A golden születésének idején másfajta szemlélet jellemezte az embereket. A XIX. századi vadászat nem pénzről, vagy nyereségvágyról, hanem a vadat, a vadászatot és a kutyákat tisztelő sportról, valamint az élelemszerzésről szólt. Bármelyik felfogást is képviselte a vadász, nem szívesen hagyta hátra a sérült, szenvedő vadat, ezért igen nagy szüksége volt egy olyan kutyára, mely szárazon és vízen egyaránt lendületesen dolgozik, nem állja útját a tüskés, sűrű aljnövényzet, ahogyan a jeges víz sem. Minden áron felkutatja és elhozza a meglőtt zsákmányt.

„Keresem és már hozom is!”

A retrieverek és ezen belül is a Golden Retriever  – mint ahogy neve is elárulja (to retrieve = visszahozni) – alapvető és elsődleges feladata a lövés utáni kereső és elhozó munka. Emiatt gyakran olyan vadászebekkel együtt használták, melyek felkutatták és állták a vadat, mialatt a retriever a vadász közelében, vagy mögötte tartózkodott. Mikor eldörrent a lövés, akkor jött az ő ideje. Megjegyezte a vad leesésének körülbelüli helyét, majd rendkívül fejlett szaglásával felkutatta, és a retriever-védjegynek számító, ún. „puha szájjal” apportírozta gazdájának. Amúgy erőteljes állkapcsának fogása annyira finom, hogy a visszahozott fácán-, vagy nyúltetemről általában egyetlen tollpihe, vagy szőrpamacs sem hiányzik.

Noha a golden eredetileg tehát vadászkutya, de ha lépésről-lépésre végiggondoljuk az imént olvasottakat, nyilvánvalóvá válik, hogy ennek ellenére miért volt képes különböző területeken is fényes karriert befutni. A vadászatban csillogtatott érdemeit szem előtt tartva, bontsuk  hát elemeire a goldenek sikerének titkát.

A Golden Retriever megjelenése se túl finom, se túl nehéz, vadászkutyák között majdnem robosztusnak is mondható. Ez a testalkat segít neki abban, hogy lendületesen átgázoljon a bokrok, tövisek erdején anélkül, hogy mérete akadályozná a mozgásban. Aki pedig nem a vadász segítőjét, hanem „csak” a kutyát látja benne, annak is általában ez a középnagy testalkat felel meg a legjobban, mely zömökebb és nyugodtabb mint egy szetter, vagy vizsla, de könnyebb felépítésű és mozgékonyabb mint egy berni pásztor, vagy újfounlandi.

A goldenek szemet gyönyörködtető szőrzete is a munkájukkal van kapcsolatban. A sárga, vagy krémszín árnyalatú középhosszú, sima, esetleg hullámos bundája lehetővé teszi számára, hogy tüskés bokrok között, hóban, fagyban, vagy éppen hideg vízben is gond nélkül dolgozzon. Persze ezen a ponton már tetten érhetünk némi kis „tenyésztői csalást”, ugyanis a kutyakedvelők szemében, oly impozáns és elegáns szőrtakaró, leginkább a kiállítási vonalak sajátja, hiszen belátható, hogy vadászat alatt inkább hátrányt jelent a látványosan dús,  lábakon és farkon  hosszú zászlót alkotó szőrzet.

„Szolgálunk, de nem védünk”

Tekintettel arra, hogy a vadászatokon rendszerint több kutya és ember társaságában kellett együtt dolgoznia, így a goldenek jellemében az agresszivitásnak, bizalmatlanságnak és félelemnek nem volt helye. Ennek köszönhetően alapvetően rendkívül nyitott, békés és barátságos állat. Idegen kutyákkal, vagy más fajú állatokkal sem ellenséges, az embereket pedig szinte túlcsorduló szeretettel rajongja körül, ami zsúfolt világunkban nem biztos, hogy hátrányos tulajdonság.

Mindenesetre ne gondoljuk azt, hogy minden golden a misszionáriusok jámborságával szemléli az életet. Ők is ugyanolyan kutyák, mint a többiek, s mint ilyenek, egyedenként szuverén egyéniségek és nem biztos, hogy a fajtára nagy átlagban jellemző tulajdonságok mindegyikével rendelkeznek. Többször tanúja voltam például, mikor egyes példányok – leginkább kanok – bizony igen kötekedő módon viselkedtek más kutyákkal szemben. Mindez azonban inkább a hiányos szocializációnak volt köszönhető, vagy esetleges jellemhibára utalt, mintsem általános tapasztalatnak.

A Golden Retriever munkája elsősorban a lövés utáni kereső és apportfeladatokra specializálódott, melyhez vadászat közeben gazdája közelében kellett tartózkodnia, ahonnan csak parancsra indulhatott el. Az ilyen típusú munkavégzés olyan kutyát követel, mely alapvetően emberközpontú, és képes öröklött hajlamait gazdája parancsainak alávetni. Mindehhez stabil idegrendszerre, nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra, valamint igen erős megfelelni vágyásra van szükség. Ezek a tulajdonságok azonban nemcsak a megbízható pontos munkához elengedhetetlenek, hanem hobbi tartásban  is messzemenően kamatoznak, hiszen kevés ilyen kiegyensúlyozott, türelmes, kezdő kutyásnak és gyermekes családoknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlható fajta akad. Ennek ellenére – mint mindig – a kutya és gyermek kapcsolata állandó szülői felügyeletet igényel, bár a golden esetében leginkább a kutyát kell félteni a rakoncátlan lurkók zrikálásaitól, mint fordítva.

„Gazdája szeme fénye”

Nyilván nem véletlen az sem, hogy igen alkalmasak a kutyák által végzett talán legnemesebb munkák egyikére, a vakvezetésre, melynek során a kutya minden képességét és tehetségét arra használja, hogy gazdájának „szemévé” váljék. Ez a feladat még annál is nehezebb, mint amilyennek sokan gondolják, hiszen egy teljesen más kiterjedésben és dimenzióban, vagy ha úgy tetszik világban mozgó állatnak kell megtanulnia számára teljesen közömbös dolgokra (pl. zebra, lépcső, derékmagasságban lógó deszka, vagy faág, stb…) oly módon figyelni, hogy közben – gyakran ösztöneivel ellentétes módon – szem előtt tartsa gazdája érdekeit és testi épségét. Mindeközben még képesnek kell lennie a kialakult helyzetnek megfelelően is improvizálni, melyhez nem kevés intelligencia szükségeltetik. Ennek köszönhetően, a golden egyike azon  fajtáknak, mellyel az első kutyás gazdák is viszonylag könnyen elboldogulnak, mivel nem akaratos, nem domináns, inkább simulékony és tanulni szerető fajta. Bár a kölyök golden retriever joggal pályázhat a legaranyosabb kölyökkutya prototípusának büszke címéért is, ne higyje senki, hogy elég megvásárolni és etetni, aztán magától szép, okos és jólnevelt  kutyává, kíváló vadásszá, vagy lavinamentővé válik majd. Vígasztaló viszont a tudat, hogy kiképzése kevés tapasztalattal rendelkező kutyások számára is komoly sikerélményt jelenthet. Ha kellő érzekkel és játékossággal, a durvaságot teljesen elfelejtve nevelik, körülbelül fél éves korára játszva elsajátítja mindazt a tudást, melyre egy átlagos kutyának, illetve gazdának minden helyzetben szüksége lehet.

A golden retrieverek  kiemelkedő intelligenciájuknak és apportkészségüknek köszönhetően a sportkiképzésben is eredményesek lehetnek, feltéve, hogy nem várnak tőlük gladiátor mutatványokat, hiszen az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy ha valami, akkor a őrző-védő feladatok távol állnak tőlük. Viszont keresőmunkákban (kábítószerkeresés, romkeresés, lavinamentés) kíválóan teljesítenek.

„Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél”

A golden retriever gazdájához odaadóan ragaszkodik, melyet nem illik félvállról venni. Ez a fajta rendkívül érzékeny jellemmel megáldott kutya. Amolyan romantikus lélek, aki csak akkor élhet teljes életet, ha állandóan érzi gazdája megbecsülését és szeretetét. Az embertől távol, csak kennelben tartani lélektelenség, láncra verni pedig az érzelmi retardáltság legbiztosabb jele. Szeretete nemcsak gazdájára és annak családjára terjed ki. Filantróp jellem lévén, örömmel fogad barátságába vadidegen embereket is, ezért sokkal inkább a környezetükkel harmóniában élő, optimista embereknek, vidám gyermekes családoknak való kuytafajta, mint a zárkózott, egygazdás kutyákra vágyóké. Ebből kifolyólag előszeretettel alkalmazzák terápiás célokra, hisz a jóságos tekintetű, aranyszínű kutya jóleső érintése sok rászoruló számára jelent örömet vagy vígaszt, mialatt a kutya is nagyszerűen érzi magát.

Bár a Golden Retriever nyugodtabb mint szetter, vagy vizsla „kollégái”, mégis rendszeres és kiadós mozgást igényel, amire azért is szüksége van, mert hízásra hajlamos állat, s bár kétségtelen, hogy a duci goldent is körüllengi valami sajátos báj, a túlsúly hosszútávon komoly egészségügyi problémákat okozhat. Mivel elég vastag csontozatú és meglehetősen súlyos kutya, növendékkori táplálására is külön gondot kell fordítani. Ebben az időszakban kerülni kell a magas fehérjetartalmú tápokat, mely túl intenzív növekedést eredményeznek, valamint az erőltetett mozgatást. Mindkettő csontozati, izületi és szallag gondokat okoz, mely a kutya egész hátralévő életét megkeserítheti.

„Nem mind arany, ami fénylik”

Sajnos közismert, hogy a divatosnak számító fajták nem ússzák meg „káros mellékhatás” nélkül a  rájuk szakadt népszerűséget. Ez a törvényszerűség mindegyiküket utóléri és szinte kivétel nélkül pénzsóvár szaporítok számlájára írható.

A fajta fizikumából adódóan amúgy is csipőizületi diszpláziától fenyegetett és hajlamos bizonyos szembetegségekre (szürkehályog, retinasorvadás) de ennél is szomorúbb, mikor olyan egy fajtánál oly mértékű idegrendszeri problémák jelentkeznek, melyek alaphelyzetben még nyomokban sem lennének megtalálhatók jellegzetességei között. Ezek között említhetnénk például a félelemből való támadást, de talán ennél is markánsabb, bár szerencsére csak egy-két esetben előfordult jelenség, a semmiből előtörő harapási dühroham. Az ebben a szindrómában szenvedő kutya minden átmenet nélkül ámokfutóvá vált és válogatás nélkül megharapott mindent és mindenkit, aki az útjába került. Mint utóbb bebizonyosodott, ezt a viselkedést egy – a felelőtlen tenyésztés hatására kialakult – genetikai betegség okozta, melynek köszönhetően egy hibás illetve hiányzó génkombináció az állat idegrendszerében és agyában esetenként megakadályozta az agressziót gátló, illetve nyugatató hatású vivőanyagok keletkezését.

Ez a példa érzésem szerint jól szemlélteti, hogy a pillanatnyi haszonszerzésért minden eszközt bevető és mindent ennek alárendelő gátlástalan emberek micsoda károkat tudnak okozni egy adott kutyafajtának. Az éremnek persze két oldala van és kereslet nélkül nincsen kínálat…

Lehet, hogy jobb érzés mondjuk 20 ezret adni egy kutyáért, mint 60-at, de jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a kutya vételára töredéke annak, amit élete során (oltások, tápok, felszerelések, stb…) rá kell költeni, pláne, ha mindezt megfejelik a kétes származású, beteges kölyök állandó állatorvosi költségei.

De a komoly gondok után evezzünk kissé békésebb vizekre. A lelkiismeretes és gondos tenyésztőtől vásárolt golden retreiever mellé ajánlatos egy nagy teljesítményű porszívót és néhány raklapnyi porzsákot is beszerezni. Az sem feltétlenül túlzás, ha előtte felparkettázzuk a lakást, szőnyegeinket és ruháinkat lehetőleg kutyánk szőrszínéhez passzoló árnyalatúra cseréljük. A golden ugyanis bőségesen teríti félhosszú szőrét mindenhová, ahol megfordul.

Ezt az apró problémát leszámítva, a Golden Retriever az a fajta, mely képes mindazt a békét, szeretetet, ragaszkodást és kedvességet nyújtani az embernek, melyet egy kutya csak adhat. A mai rohanó és érzelmileg sivár világban a szeretet szőke óázisa, aki mindig türelmes és állandóan boldogságot sugároz, emellett pedig puszta megjelenése önmagában is esztétikai élményt nyújt. Kedélybetegség ellen inkább őket kellene receptre felírni a különböző bogyók helyett.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2005. május