Sajnos kevés olyan kutya akad, aki az idő nagy részét gazdája mellett töltheti. Hozzá kell tenni azt is, hogy bár természetes, mégis ez a legritkább esetben megvalósítható.

A többség, ideje java részét bizony otthon egyedül, szerencsés esetben másod-, harmadmagával tengeti. Ez van, ez a modern kori kutyatartás velejárója… Vigasztaljon bennünket gazdákat az a tény, hogy a kutyák roppant alkalmazkodóak és képesek megszokni ezt a helyzetet is. Ha csak a fizikai képességeket nézzük, egy egészséges felnőtt kutya 8-10-12 óráig károsodás és különösebb gond nélkül vissza tudja tartani vizelet- és székletürítést.

Mindazonáltal az egyedül hagyáshoz természetesen fokozatosan kell szoktatni a kutyát, hiszen egy nyiladozó értelmű kölyök eleinte nehezebben viseli mindezt, mert az végképp ösztönei ellen való, hogy védtelen, gyenge és kiszolgáltatott fiatal állatot magára hagyja falkája. De később is érdemes megfelelő szabályokat tartanunk, hogy az egyedüllét ne frusztráljon sem minket, se kutyánkat.

Fokozatosság

Első és legfontosabb szabály a kis lépésekkel való haladás. A kezdeti próbálkozások alkalmával 5-10 perc magány pont elegendő. Mikor azt látjuk, hogy ezt az időszakot különösebb probléma nélkül viseli a kölyök, fokozatosan (!) növelhetjük az egyedüllétek gyakoriságát és hosszát. A “probléma nélkül” viseli azt jelenti, hogy nem ideges, nem nyugtalan, nem hisztizik, vagy szűköl.

Következetesség

Bármennyire nehéz – különösen a kutya zsenge korában –  de próbáljunk tántoríthatatlanok maradni. Nem szabad engedékenyen visszamenni a “hívó szóra”, pláne nem szabad a viszontlátás örömében elmerülve agyondédelgetni a kutyát. Ezzel pont az ellenkezőjét érjük el. Úgy a helyes, ha mind távoszásunk, mint érkezésünk különösebb csinadratta nélkül történik. Nem kell hosszasan búcsúzkodni indulásnál, ahogyan nem kell boldog örömünnepet tartani viszontlátáskor. Az általunk képviselt nyugodt, magabiztos viselkedéssel kutyánk sokkal könnyebben és jobban elfogadja a megmásíthatatlan tényt. Ebből következik, hogy soha, de soha (!) nem szabad nyugtalankodó, esetleg magányában vinnyogó kutyához visszamenni. Ezzel egy véget nem érő spirálba lépünk, amit egyszerűen nem fogunk tudni feloldani. Ilyen esetben meg kell várni, amíg van legalább pár perces csend és nyugalom és ebben a pillanatban kell visszatérni. Ezzel azt tanítjuk a kutyának, hogy nyugodt állapotot visszatéréssel jutalmazzuk. Az idő múlásával ezáltal megtanulja azt is, hogy a gazda úgyis visszajön hozzá, így ez a magabiztossága nyugalomra fogja sarkallni.

Időzítés

Az egyedül hagyáshoz történő szoktatást, illetve a későbbi egyedül hagyást megfelelően kell időzíteni. Természetesen erre a legmegfelelőbb időpont, mikor a kutyát sem testi, sem lelki szükségek nem gyötrik, alapvetően nyugodt, esetleg már-már álmos állapotban van.

Kölyöknél ez egy kisebb séta, kiadós játék és kajálás után következik be. Jól is tesszük, ha ezt a sorrendet tartjuk. Séta alkalmával el tudja végezni kis és nagy dolgát, a játék során el is fárad, ha ezután eszik is, utána garantáltan órákra álomba szenderül. Saját gyakorlatomban a kutya 6-7 hónapos koráig, de legkésőbb teljes szobatisztaságáig követtem azt a gyakorlatot, hogy a fenti protokollt reggel, délben és délután is megismételtem. A teljes szobatisztaság után a déli sétát egyre kijjebb és kijjebb toltam pár órával, végül már rendesen, munkaidő után értem haza.

Felnőtt kutyánál nagyon hasonló a helyzet és a szükséges koreográfia. A döntő különbség, hogy mivel egy felnőtt állat ilyen jellegű kapacitása komolyabb, a déli “pisi-séta” kihagyható… Reggel tehát az egyedül hagyás előtt egy alapos sétával kell lemozgatni a kutya éjszaka felgyűlt energiáit, illetve lehetőséget biztosítani neki a dolga elvégzésére. Ha egy szimpla séta nem elég, akkor jó alaposan ki kell fárasztani labdázással, kocogással, vagy bicikli melletti futtatással is. Egy így lemozgatott kutya pont addigra kerül fáradt, egyúttal nyugodt állapotba, mikor a gazdi munkába indul és addigra fog feltöltődni, mikor újból hazaérünk, mikor is kezdhetjük a délutáni/esti kört.

Kompenzálás és figyelemátirányítás

Botorság persze azt hinni, hogy egy akár kimerítő, aktív sétával egész napra “kiüthetjük” a kutyát. Éppen ezért célszerű különféle interaktív játékokkal, vagy egyéb időtöltést biztosító rágókákról gondoskodni. Ezek segítségével a kutya figyelmét célzottan olyan tevékenységre tudjuk irányítani, mely leköti figyelmét és energiáinak bizonyos részét a hazaérkezésünkig hátralévő időre.

Az interaktív játékok jellemzően valamilyen szemes, vagy krémes állagú táppal tölthetőek, így a kutya mialatt lökdösi, piszkálja őket, ezeket hullajtva magukból, folyamatosan fenntartják a kutya érdeklődését.

A rágcsálnivalók tárháza igen széles. Én e tekintetben a természetes dolgokat kedvelem, mint pl. nyers marha csont, bikacsök, füstölt disznófül, stb… Ha maga a rágcsálnivaló finomság gyengébb ellenállást fejt ki a kutyával szemben, akkor a háztartásban keletkező, ártalmatlan csomagolóanyagokba (pl. cukorspárgával átkötött cipős doboz, néhány egymásba rakott kisebb karton doboz) rejteni őket, hogy a kutyának meg kelljen dolgozni az elérésükért.

Nekem nagyon kedvezőek a tapasztalataim a marhacsonttal (a fehér marhacsont olcsón beszerezhető a hentesnél), mely több óra intenzív rágásra készteti a kutyát, ami nemcsak rágóizmait és fogazatát tornáztatja, de jelentős energiákat el is vesz a kutyától. Az én kutyáim képesek egy-egy öklömnyi darabot 1.5-2 órán át csócsálni. Hátránya, hogy minden nap nem szabad adni, mert jelentős székrekedést okozhat, rendszeres etetésével viszont a bűzmirigyek természetes ürüléséről is megfelelően gondoskodik.

Korlátok közé szorított szabadság

Bármilyen furcsa lehet, de mind a kutyának, mint a gazdának nagyobb biztonságot és komfortot jelent, ha a kutya mozgásterét az egyedüllét idejére meghatározott területre korlátozzuk. Ha előtte gondosan jártunk el és megtettük a korábban vázolt előkészítést, ez semmiben nem fogja zavarni kutyánkat.

Azt, hogy ez egy lerekesztett előszobát, gardrób szobát, vagy szobakennelt, esetleg tágas szállító boxot jelent leginkább szoktatás kérdése. Mondjuk ez utóbbi megoldást nem igazán szívlelem, de tudom, hogy sokan bizonyos feltételek között (nyilván nem kora reggeltől késő estig) gond nélkül alkalmazzák ezt a módszert is.

Problémák

Az egyedül hagyás során felmerülő problémák többsége általában jól tipizálható, olykor még kombinálódnak is:

  • bepiszkítás
  • rongálás
  • ugatás

Nyilvánvaló, hogy megfelelő időzítés mellett is rendszeresen bepiszkító kutyát célszerű először állatorvossal megnézetni, ugyanis sokszor ilyen esetben valami rejtett egészségügyi ok áll a háttérben.

A megfelelő szoktatáson átesett és rendesen lemozgatott kutyáknál előforduló törés-zúzás, vég nélküli ugatás, vonyítás többnyire a kutya-gazda közti hierarchia viszony rendezetlensége, vagy helytelensége miatt alakul ki. Bármilyen furcsa, de az ilyen tünetekben megnyilvánuló “szeparációs stresszben” szenvedő kutyák nagyon gyakran (helytelenül) vezető pozícióban vannak a falkán belül, frusztrációjuk pedig nem saját egyedüllétük, hanem az így “magára maradó”, kiszolgáltatott gazda feletti aggódás miatt következik be. Ilyen esetekben természetesen a hierarchikus viszonyok rendezése az elsődleges feladat, melyért a kutya külön hálás lesz, mert így lekerül róla a vezetői pozícióval járó felelősség, melynek terhe alatt nyögött addig.

                                                                                                                                                                               Balaskó Norbert
                                                                                                                                                                                2014. január 17.