„A corgi nagy kutya kis lábakon”

Az Arany-Ligeti Nemes Welsh Corgi Pembroke kennel tulajdonosa, Zoller Szilvia a szó pozitív értelmében „hobbitenyésztő”. Kutyái nem méregdrága kiállítási tárgyak, széltől is óvott tenyészállatok, hanem elsősorban és mindenekfelett kedvencek, a család megbecsült négylábú tagjai.

A corgi mindkét változata itthon nyugodtan nevezhető kuriózumfajtának. Hogyan ismerkedett meg vele és kezdett a tenyésztésébe?

Valóban, a corgik Magyarországon sem tartoznak a népszerű fajták közé. Tudomásom szerint hazánkban a hivatalosan regisztrált példányok száma hét. Nyilván papírok nélkül több is van belőlük itthon, de számuk még így is elenyésző. Én egyébként annak idején abszolút nem tenyésztési, vagy kiállítási céllal találtam meg a fajtát. Volt egy tacskó-törpe snaci keverékem (Negro) aki, – szálkás szőrzetét leszámítva – szakasztott úgy nézett ki, mint egy corgi. Az ő távozásával már tudatosan szerettem volna corgit tartani. Hosszas keresgélés és Európa különböző kenneleivel hónapokon át tartó levelezés után találtunk egy német tenyészetet, ahonnan lehetett volna kölyköt vásárolni, azonban sajnos egy vírusfertőzés elvitte az egész almot. Ezután további hónapokat kellett várnunk arra, hogy ismét legyen valahol eladó kiskutya. Végül lehetőség adódott, hogy egy Lengyelországban született alomból vegyünk kölyköt. Körülötte is volt egy kis bonyodalom, mivel én mindenképpen egy hosszúfarkú szukát akartam, viszont annak elhozatala előtt kiderült, hogy csak a csonkafarkú szuka testvér megvásárlására van lehetőség. Addigra már nagyon szerettem volna a kiskutyát, ezért végül elhoztuk őt, Morgan-t.

Mikor itthon beléptem a Collie, Sheltie, Corgi Klubba, megismerkedtem Harsányi úrral, akinek lelkesítő bíztatására kezdtünk eljárogatni kiállításokra. Bevallom, sem én, sem kutyáim nem kedveltük meg annyira a kiállítások légkörét, hogy erről szóljon számunkra a kutyázás. Miután Morgan elérte a magyar Champion címet, úgy döntöttem, hogy elég, nem erőltetjük tovább a dolgot. Nekem nem célom a másokkal való versengés, különösen egy olyan területen, ami amúgy is erősen szubjektív. Ráadásul ettől még nem lesznek szebbek, jobbak és egészségesebbek a nálunk született kiskutyák, amire viszont mindig nagy hangsúlyt fektettem.

Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy ilyen ritka fajta tenyésztőjének?

Mivel a hazai maroknyi corgi között is kevesebb a pembroke, ezért kizárólag a külföldi fedeztetés jöhet szóba, ami az utazás, illetve fedezési díjjal már önmagában sem kevés költség. Ennek kapcsán azt is meg kell jegyezni, hogy kelet-európaiként bizony keményen meg kellett dolgozni ahhoz, hogy a nyugati országok tenyésztői komolyan vegyenek bennünket. Nekünk bizony öt év kellett, hogy a magyarokkal szembeni negatív sztereotípiákat sikerüljön leküzdeni.

Mindemellett egy alom gondos és körültekintő felnevelése szintén nem két fillér… Nyilván senki sem a maga ellensége, ezért ezeket a költségeket realizálni kell a kiskutyák árában, amitől sokaknak elmegy a kedve a corgi vásárlástól. Ennek ellenére én nem vagyok hajlandó megalkuvást kötni a minőséget illetően, akár a felnevelésről, akár a gazdaválasztásról legyen szó.

A tenyésztés szempontjából én fontosnak tartom, hogy eredendően csutka farkú kutyát csak olyannal fedeztetek, mely teljes farokkal rendelkezik, illetve melyek felmenői is ilyen farkúak. Ellenkező esetben nagy a veszélye a csutka farkúsággal társuló letális gének találkozásának, melynek eredményeként a megtermékenyített magzatok elhalnak, vagyis a sikeres termékenyítés ellenére sem születnek kiskutyák. Ez természetesen a pembroke változatra érvényes, hiszen a cardigan-ok hosszú farokkal látnak napvilágot. Náluk viszont  a blue-merle egyedekben hordozott merle-faktor okozhat pigmentvesztést, súlyos esetben komoly látás és halláskárosodást, ezért náluk erre párválasztáskor különösen oda kell figyelni.

Az imént szó volt csutka farokról, pembroke és cardigan corgiról. Tegyük kicsit tisztába, hogy miről is van szó tulajdonképp?

A Welsh Corgi-nak két, az FCI által elfogadott változata létezik: a Welsh Corgi Pembroke és a Welsh Corgi Cardigan. Legszembetűnőbb különbségeik, hogy a pembroke a már említett csutka farokkal rendelkezik (a kölykök 50%-os arányban születnek hosszú és csutka farokkal, a született csonkafarkúság soha sem korlátozódik egy bizonyos csigolyaszámra, hiányozhat a farok negyede, harmada, fele, vagy egésze), színe vörös és annak minden árnyalata, kétféle tricolor (vörös fejű és fekete fejű tricolor), melyek fehérrel kombinálódhatnak, szőrzete hosszabb, testfelépítése cardigan-nál kisebb.

A cardigan testesebb, nehezebb felépítésű, feje és fülei is nagyobbak, szőre rövidebb, farka minden esetben hosszú rókaszerű, színe pedig valamennyi ismert színváltozat lehet.

Jellemükben véleményem szerint nem különböznek markánsan. Mindkettőre jellemző a corgik intelligenciája, energikussága és ragaszkodása.

A corgi ránézésre huncut, jópofa rókaképű kopénak tűnik. Mire és kinek ajánlható fajta?

Egyértelműen azoknak javasolható, akik olyan problémamentes kistestű kutyát akarnak tartani, akivel kellemes az együttélés, de szükség esetén tudja azt, amit a nagyok. Azt szoktam mondani, hogy a corgi nagy kutya kis lábakon. A fajtát eredetileg marhaterelésre használták, ahol méretbeli hiányosságait heves, rámenős fellépésével hatékonyan pótolta. Napjaink corgiját már kevésbé használják erre, ehelyett viszont ideális és tökéletes családi kutyává lépett elő. Mérete ellenére roppant teherbíró, kitartó és gyors, mely hihetetlen intelligenciájával ötvöződik. Morgan-al – amíg időm engedte – eljártunk párszor agilityzni. Az iskolán meg voltak döbbenve, hogy már az első alkalommal – ami általában az ismerkedéssel, játékkal telik – három-négy akadályt összekötött és azonnal megértette, mit kell csinálni.

Juhászkutya mivoltának köszönhetően kedves, végtelenül ragaszkodó és emberközpontú, abszolút simulékony és könnyen kezelhető. Persze rendszeres foglalkozást igényel, de hát melyik kutya nem…

Hibája viszont hogy nemcsak hízásra hajlamos, de gyakorlatilag semmiféle önkontrollt nem ismer, ha kajáról van szó. Nem válogat és képes kapacitását többszörösen meghaladó mennyiségű ételt magába tömni. Erre valóban oda kell figyelni, mert súlyos problémák forrása lehet.

Milyen feladatot tart fontosnak, mint e ritka fajta tenyésztője

A corgi relatív fiatal fajta, ráadásul sosem volt igazán divatja, ezért hála Istennek semmilyen rá jellemző fizikai, vagy idegrendszeri problémával nem terhelt. Számomra elsődleges feladatot jelent ennek megőrzése, melynek érdekében minden téren csak a legmagasabb minőségben vagyok hajlandó gondolkozni, ha egy-egy alom lehozásáról van szó. Számomra kiemelt fontossággal bír az egészség, a szocializáció és a szerető család, ahová a kiskutya kerülni fog.

Ennek tükrében én fordítva építem föl egy-egy alom megtervezését, ahogyan az esetleg máshol megszokott. Elsőként a lehetséges gazdijelölteket válogatom ki, mert kulcsfontosságú, hogy a leendő kiskutyák a legjobb helyre kerüljenek. Ez a jelentkezők függvényében akár több hónapnyi várakozást is jelenthet, de így legalább biztos lehetek abban, hogy aki vállalja mindezt és kitart, komolyan elkötelezett és jó gazdája lesz a kiskutyának. Előfordult, hogy több nagyon ígéretes fedeztetési lehetőséget is kihagytam már, mert nem volt kellő számú jelentkező, én pedig nem akarok mindenáron almot lehozni, hogy aztán a kölykök kényszerből kétes, nem leinformálható helyre kerüljenek. Nálam egy szuka amúgy is életében csak háromszor ellik, alaposan kiválogatom hát, hogy kihez kerüljenek a kölykök.

Az eddigi két alomnál igyekeztem olyan fedezőkant keresni, mely a számomra kedves típust képviseli: lágyabb fejformájú, se túl kicsi, se túl nagy testalkatú, nem elnehezült, hanem fürge és mozgékony.

A tavaszi alom híve vagyok, mert így a kicsik a jó idő beköszöntével kikerülhetnek az ingergazdag kertbe, ami egészséges fizikai és jellemfejlődésüket egyaránt elősegíti. Mivel nagyon szeretek babázni és időbeosztásom is lehetővé teszi, rengeteget foglalkozom a kicsikkel. Egészen pici koruktól kezdve gondosan szocializálom őket a különféle szituációkhoz, zajokhoz, mely kellemes teher, ha corgikölykökról van szó. Családom – férjem és két gyermekem – ebben is nagy segítségemre van. A kicsiket három hónapos korukig itthon nevelem, melyhez ragaszkodom, mert elengedhetetlenül fontos számomra, hogy lelkiismeretesen „felkészített” kiskutyák kerüljenek ki tenyészetünkből. Cserébe viszont a gazdi szobatisztasághoz és pórázhoz szoktatott, oltott, féreghajtott, chippel, törzskönyvvel és útlevéllel rendelkező, alaposan szocializált vidám és egészséges kölyökkutya boldog tulajdonosa lehet. A gondos és körültekintő odafigyelés része, hogy minden gazdival tartom a kapcsolatot és legnagyobb sikernek azt élem meg, hogy kivétel nélkül minden kiskutya boldog családban él és csak pozitív visszajelzéseket kapok róluk.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2010. augusztus