„Az amerikai bulldog a legmélyebb érzésű fajta, akit ismerünk”

E különleges fajtáról folytatott beszélgetés sem mindennapi körülmények között zajlott. Az előzetes egyeztetéseket követően nemcsak a Backyard Kennel tulajdonosai, Végh Ferenc és testvére Végh Csaba képviseltette magát, hanem Jenei Attila küllembíróval és az amerikai bulldog hazai jövőjéért aktívan tevékenykedő Murányvári Dórával kiegészülve, valóságos akciócsoport érkezett a megbeszélt időpontban.


- Szokatlan, hogy egy interjú egyszerre ennyi emberrel készüljön, de vágjunk is a közepébe: Miben különleges az amerikai bulldog?

Attila: - Én azért találom rendkívül vonzónak ezt a fajtát és azt tartom egyik legnagyobb erényének, hogy rendkívül tiszta és a mai napig fejlett ösztönkészlettel rendelkezik, melyek sok más – „neves” -

munkakutya fajta régen elvesztett a divat hatására meglóduló tömegtenyésztésnek köszönhetően.

Tíz éve bírálom a fajtát és ez idő alatt mindössze egy olyan kutyával volt dolgom, amit nem lehetett megérinteni. Hozzá tartozik, hogy ezzel  az egyeddel, hivatásos biztonsági őr tulajdonosa élesben dolgozott, tehát elvárás volt vele szemben az abszolút bizalmatlanság.

Dóra: – Gyakori félreértés velük kapcsolatban, hogy elrettentő külsejük miatt eleve agresszív benyomást keltenek, holott idegenekkel szemben is rendkívül barátságosan viselkednek. Hozzá kell tenni, mindezt gazdájuk jelenlétében teszik. Óva intenék mindenkit attól, hogy tulajdonosuk engedélye nélkül pl. a kerítésen keresztül kezdjen barátkozni velük.

Ferenc: – Én azt is nagyon kedvelem bennük, hogy abszolút önállóan, mégis helyesen képesek különbséget tenni különféle szituációk között. Ha például a környékünkön valamiért kitör a kutyaugatás és az egész utca zeng tőlük, a mi kutyáink konstatálják a történteket és ha nincs rá okuk, halál nyugodtam heverésznek tovább, nem pörgetik magukat feleslegesen.

Csaba – Ezen kívül küllemüket, karakterüket meghazudtolóan emberközpontúak és kezelhetők. Egyszer vásároltunk egy felnőtt korú, nagy testű, erőteljes kant. Kicsit gondolkodóba estünk, mikor a hosszú autó utat megszakítottuk egy kis pihenőre, hogy melyikünk és egyáltalán hogyan vegye ki az idegen kutyát a szállítóboxából. Teljesen elképedtünk, mikor első szavunkra kijött és miután elvégezte dolgát, szintén első szóra vissza is szállt a kocsiba és helyére gömbölyödött..

- Azért kicsit helyezzük el az amerikai bulldogot a fajták között. Hová sorolhatjuk?

Dóra: –  Bár múltjában időnként használták viadalokon is, fontos hangsúlyozni, hogy nem viador kutya, hanem kemény munkára szelektált, őrző-védő fajta, aki nagyon értelmes, intelligens és a tanulásra fogékony. Számos egyede bevált romkereső-mentőkutyaként, de mozgássérülteket segítő kutyaként is foglalkoztatják. Amerikában és  néhol Európában mind a mai napig nagyvad vadászatra (főként vaddisznó) is használják. Mindent egybevetve az amerikai bulldog egy rendkívül sokoldalú munkakutya. Európában több IPO III. amerikai bulldog ismert és már Magyarországon is van BH, AD, IPO I. vizsgával rendelkező kutya  (tulajdonos: Kecskés László).

Ferenc: – Azt se feledjük, hogy mindezek mellett az amerikai bulldog nagyszerű családi és sportkutya. A gyermekek egyik legnagyszerűbb játszótársa és kiváló testőrük is egyben. Mindig azt szoktam mondani az érdeklődőknek, hogy olyan, mint a Tom és Jerry rajzfilm bulldog figurája: jó kötésű, kérlelhetetlen, lelkes és szeretteiért tűzbe megy, ha kell.

- Ha már a kiképzésről esett szó, szükséges-e esetleg valami speciális metodika az amerikai bulldog kiképzéséhez?

Dóra: – Azt gondolom, hogy az amerikai bulldog kiképzése nem igényel különleges, vagy eltérő metodikát. A siker alapvető feltétele a kiváló kutya-gazda kapcsolat, valamint az állat alkatának, egyéniségének megfelelő motiváció. Ahogyan általában, úgy az amerikai bulldog kiképzésében sincsenek általános szabályok erre vonatkozólag. Van amelyik a hasát szereti és jutalomfalattal dolgozik, van amelyik megőrül a labdáért, másik a rongyhurkát szereti. Bár hozzá kell tenni, hogy többségük igen apportos és imád  rongyozni, ami nagyban megkönnyíti a velük való munkát.

Talán néhány olyan sajátosságát tudnám kiemelni, mely – mint bulldogra – jellemző rá.  Az egyik, hogy nagyon hirtelen képes váltani, ugyanakkor mindvégig stabil marad. Emiatt igen kiváló őrző-védő munkára képes. Fogása higgadt, nem marcangol, vagy tép.

Korábban már említettük, hogy nagyszerűen ítéli meg a szituációkat és az a meglátásom, hogy inkább védő-, mint zsákmányszerző ösztönből dolgozik. Inkább a fogás, a harc öröméért szereti az őrző-védő gyakorlatokat, mint a kar megszerzéséért, ezért kiképzése során hiteles „színészmunkát” és fokozott terhelést igényel a segédtől, hogy komolyan tudja venni a feladatot.  Szintén ehhez a munkához kapcsolódó bulldog jellegzetesség, hogy nemcsak szeret, de igen jól is tud fogni.  Ha egyszer megragad valamit, akkor nem ereszti, még akkor sem, ha két foggal tartja és más kutya már rég lecsúszott volna róla. Az amerikai bulldog nem ismer vesztett helyzetet.

-Úgy tudom, hogy a fajtán belül még mindig két típus létezik. Szerencsés ez különválás, elkerülhetetlen, vagy kell-e dolgozni ellene?

Attila: – Sok fajtánál is megfigyelhető, hogy a küllem- és sport/munka orientált tenyésztés kettéválásával az adott fajtán belül  – a célnak megfelelően – eltérő megjelenésű változatok  alakultak ki. Ott, ahol az eredeti fajta eleve egységes volt, nyilván nem biztos, hogy előnyös ez a kettészakadás, ám az amerikai bulldog esetében már kezdetektől megfigyelhető volt a területenkénti, feladatonkénti változatosság. Én nem ezt tartom a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy az egyes típusok nem feltétlenül tudatos elhatározás, vagy tenyésztői munka miatt válnak ketté. Számos esetben a típus egy almon belül nem egységes: pl. 8 kiskutyából 5-re rámondják, hogy Standard, 3-ra pedig, hogy Bully…

Ráadásul létezik, egy köztes, ún. intermedier típus is, ami se  ide, se oda nem sorolható.

Ferenc: – Én is ebben látom a legnagyobb gondot. Szerintem nincs azzal baj, hogy különböző típusok léteznek. Aki pörgősebb, aktívabb, hosszabb távon kitartó, vagy akár a munkakutyázásban komoly eredményeket elérő amerikai bulldogra vágyik, válassza a könnyebb felépítésű Standardot, míg mások, akiket a rövid távon kifejtett hatalmas erő, a robusztusság, a lenyűgöző  kisugárzás, a hatalmas fej ejt rabul, válassza a Bully-t. A lényeg, hogy a tenyésztők külön kezeljék a két típust és azon belül pedig mindenki törekedjen a maximumra.

Számunkra érthetetlen az az állapot, ami ma jellemző, hogy sokan konkrét elképzelés, vagy tudatosan felépített koncepció nélkül „ahogy esik, úgy puffan” alapon tenyésztenek. Ez káoszhoz vezet, ami végképp a fajta kárára válik.

Mi például ez utóbbi típusban találtunk meg az általunk elképzelt amerikai bulldogot és itthon elsőként többgenerációs Bully vonalakat tenyésztünk.

Attila: – Tovább bonyolítja a tenyésztés helyzetét, hogy ezt a fajtát nem ismeri el az FCI, így nincsen nemzetközi tenyésztési szabályozás, sem.

Mikor a fajta 15 éve megjelent Magyarországon – mely körülbelül egybeesett az akkor dúló „harcikutya őrülettel” – semmi nem számított, vitték mint a cukrot. Ismerve a hazai kutyatenyésztési viszonyokat, mindez csak fokozta a zűrzavart a törzskönyvezések kontrolljának hiányával pedig  igen sokan visszaéltek, sőt még mai visszaélnek.

Bíztató azonban, hogy miután többen rájöttek, hogy az amerikai bulldog nem vadállat és nem őrjöngő harcikutya, kiment a divatból  ezért vevőköre letisztulni látszik. Ennek köszönhetően már nem jó üzlet a szaporításával foglalkozni, így előtérbe kerülhet a minőségi tenyésztés, hiszen egy idő után már csak azok fogják folytatni, akik nem anyagi haszonszerzésből, hanem elhivatottságból foglalkozik vele.

Tudomásul kell venni, hogy kis ország vagyunk és követnünk kell másokat. Európában sem rózsásabb a helyzet, de megindultak bíztató kezdeményezések, például kiállításokon külön bírálják a Standard és Bully kutyákat, illetve jó példák vannak arra, hogy alulról építkezve, összefogással és megfelelő önszabályozással (tenyészszemlék, körungok, teljesítménypróbák) előre lehet lépni. Ez jelenti számunkra is célt, melyet el szeretnénk érni és amelyért jelenleg is dolgozunk, mint a fajta hazai gondozói.

-Itthon milyen bíztató lépésekre lehet számítani?

Attila: – A már korábban elmondottak mellett nagyon fontosnak tatjuk a fajta népszerűsítését. Az amerikai bulldogot sokan elfelejtették, és még többen nem is igazán ismerik. A tudatos tenyésztői feladatok közé tartozik a fajtával kapcsolatos tájékozatlanság eloszlatása is, mely sajnos nagy általánosságban jellemzi az embereket. Erre kiváló alkalmat jelentenek a kiállítások. Legközelebb május 6.-án, a Strázsa Kutyakiképző Iskola területén rendezünk Amerikai Bulldog Klubkiállítást, ahová reményeink szerint nemcsak sok kutya és a fajta elkötelezett hívei, hanem számos érdeklődő is ellátogat majd.

A népszerűsítés égisze alatt, terveink között szerepel a külföldön igen kedvelt kutyás ötpróbák rendezése is. Ezek barátságos összejövetelek, ahol a versenyzők különféle látványos  (gyorsasági, kötélhúzó, súlyhúzó, őrző-védő és függeszkedő) feladatokban mérhetik össze tudásukat. Emellett szeretnénk meghonosítani a direkt amerikai bulldogok számára megrendezett súlyhúzó versenyeket is.

Mindezzel szándékunkban áll  újraéleszteni a közös kutyás programok baráti hangulatát, mely egyre inkább elveszni látszik az utóbbi időben. Reményeink szerint ezekben a programokban nemcsak az amerikai bulldog tulajdonosoknak, hanem a kutyás társadalomnak és kutyakedvelő embereknek is sok öröme telik majd.

-Gondolom a tenyésztés megfelelő irányba történő terelése az olyan emblematikus kennel számára, mint amilyen a Backyard,  nem kis felelősséggel jár.

Ferenc: – Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megpróbáljuk segíteni a szükséges szemléletváltást. Legutóbb három kimagasló adottságú kutyát importáltunk az USA-ból saját tenyésztési céljaink, illetve  a hazai állomány javítása érdekében. Ez nem kevés anyagi áldozattal és kockázattal jár, de mint tudjuk „aki mer, az nyer”. Minden hozzánk forduló érdeklődőnek is azt tanácsoljuk, hogy ne olyan kutyát vegyen amilyet tud, hanem olyat, amilyet elképzelt magának.

Csaba: – Mi 97′ óta foglalkozunk amerikai bulldog tenyésztéssel. Ezidő alatt rengeteg információt gyűjtöttünk, számtalan tenyésztőt meglátogattunk itthon és külföldön egyaránt. Első kutyánkat Csehországból vásároltuk (Tenesco Kennel), de Belgiumot és Hollandiát is végigjártuk már tapasztalatszerzés,  tanulás céljából.

Tudni kell, hogy az Amerikai Bulldog Világ egy olyan nagy család, amelynek köreibe nem lehet csak úgy bekerülni. Itt nem a kiállítási eredmények, a díjhajhászás követése a mérvadó, hanem az egészség, jó wesen és vérvonalak minősége, stabilitása. Minket mindenhol hiteles embereknek ismertek meg és be tudtuk bizonyítani, hogy tenyésztési koncepciónk és az általunk képviselt színvonal megfelel a nemzetközi elvárásoknak. Erre azért is különösen büszkék vagyunk, mert általánosságban – legyen szó bármilyen fajtáról –  a magyar tenyésztőket külföldön alapvetően lenézik.

Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a tudatos munka, az anyagi és egyéb kockázatvállalás olyan kapukat nyithatnak meg, melyek az egyéni elképzelések megvalósítása mellett a fajta javát is szolgálják. Jól példázza ezt harmadik import kutyánk esete, melyet Doug Kennedy, a világ egyik legnevesebb amerikai bulldog tenyésztőjének felajánlásaként érkezett hozzánk, eddig eredményeink elismeréséül és további munkánk támogatásához.

Remélem egyre többen lesznek, akik követik példánkat és ezzel nagyban hozzájárulnak a fajta tenyésztésének hazai előre mozdításához.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. május