A bársonyfülű hangadó

Hazánkban a kopókkal történő vadászat igazán sosem tudta megvetni a lábát, ezért nem csoda, ha ezen fajták képviselői sem a legismertebbek, leggyakoribbak idehaza. Azokról pedig, melyek még itthon is a népszerűségi listák élét ostromolják (pl. beagle, bassethound), sokan nem is tudják, hogy a kopófélékhez tartoznak.

Azt, hogy az amerikai mosómedvekopó végül melyik csoporthoz fog tartozni, majd az idő megválaszolja, mindenesetre tény, hogy itt van, és minden esélye meg van arra, hogy a messzi tengerentúlról érkezve is, öregbítse a kopók hírnevét Magyarországon.

Amerika híres arról, hogy minden fajtát újra, saját ízlése szerint értelmez. Sok esetben fütyül a fajtagazda ország standardjára, vagy a Nemzetközi Kynológiai Szövetség véleményére. Ennek köszönhetően számos „vadhajtással” gazdagították már a kutyatenyésztés változatos palettáját, ugyanakkor el kell ismerni, hogy sok sikeres és értékes fajtát is adtak a világnak. Ezek közé tartozik az amerikai mosómedvekopó, melyet valószínűleg az Angliából elszármazott rókavadász kopókból tenyésztettek ki.

Kopászat „ángélus” módra

A kopókkal történő vadászat egyik tradicionális formájának, az ún. falkavadászatnak Anglia adott otthont. Ez inkább minősült úri passziónak, az elit kifinomult időtöltésének, mintsem tényleges vadászatnak. Maga az esemény úgy zajlott, hogy a nyúl, vagy róka megpillantásakor a több tucat, összeszokott kopót engedtek hajszára. Azok üldözőbe vették a zsákmányt és jellegzetes „tutulás” közepette, árkon-bokron hajtották, majd tulajdonképpen annak végkimerüléséig üldözték. Mikor beérték, nem volt könyörület. Elképzelhető, hogy mire képes 15-30 kemény kötésű, rámenős kutya, ha egy izgalmas üldözés után beéri zsákmányát… Ha a delikvens a föld alatt keresett oltalmat, jöttek a terrierek, hogy ott tegyenek pontot az alapvetően egyenlőtlen küzdelem végére. Gazdáik mindeközben kedélyes kvaterkázás közben a hang irányába lovagoltak, majd a zsákmányolás helyén már nagyjából csak legfeljebb azt tudták konstatálni, hogy milyen állatot zsákmányolt a falka. Furcsa, hogy az állatvédelméről híres Angliában, milyen sokáig tartotta magát a „vadászatnak” ezen formája. Napjainkra már szerencsére csak imitált változata létezik. A teljesség igénye mellett meg kell említeni, hogy másutt, mást jelentett a kopózás. Erdélyi kopóinkat például gyalogosan kísérték, az ő feladatuk pedig inkább a vad hajtása, esetleg állítása volt, semmiképpen sem annak megragadása, vagy elpusztítása.

Ha azonban leküzdöttük borzongásunkat, érdemes belegondolni, hogy ez a fajta vadászat tulajdonképpen az ember és kutya egyik legősibb változatát eleveníti fel, mely a történelem előtti időkig nyúlik vissza. Konrad Lorenz elmélete szerint az ember és kutya kapcsolatának hajnala azzal kezdődött, hogy mindkét faj számára kedvező egyezség született: egymást segítve biztosabban ejtettek zsákmányt, és együtt élve, egymásra vigyázva, több esélyük volt a túlélésre is. Ezen hipotézis alapján az őskutyák szimatukkal és egyéb érzékszerveikkel hatékony segítséget jelentettek a vad megkeresésében, üldözés közben gyorsaságuk és kitartásuk került előtérbe, általuk nagyobb, vagy gyorsabb vadakat is sikerült sarokba szorítani és elejteni. Mai értelemben véve tehát tökéletes kopómunkát végeztek. Hasonló egymásrautaltság egyébként a mai napig fellelhetők bizonyos természeti népek és feldomesztikált páriakutyák együttélése során, akár napjainkban is. A kopókkal történő vadászat tehát az egyik legősibb, legösszetetebb és talán legtisztábban a kutyák ragadozó ösztönén alapuló módszer a kutyás vadászmódszerek sorában.

A mosómedve – bármilyen aranyos állatkának is tűnik – valóságos csíkosfarkú haramia, aki méretét messze meghazudtoló pusztítást képes elvégezni lakásban, kerten, veteményben és egyéb termésben, akár háziasított, akár vadon élő példányról van szó. Mindemellett mivel igen értékes prémmel rendelkező jószág, nem volt nehéz indokot találni célzott vadászatára. A korai telepesek rókakopói vélhetően nem igazán feleltek meg erre a célra, hiszen még ha hatékonyan keresték és fogták is el a zsákmányt, annak bundájából még egy fél pár egyujjas kesztyűre való gereznadarab sem maradt épen.

Az új feladathoz tehát erre alkalmas fajtát kellett tenyészteniük, mely az 1700-as évekre az amerikai mosómedvekopóban, vagyis angolul a „coonhound”-ban öltött testet. Ezen típusnak amellett, hogy szimata, kitartása, állhatatossága mitsem változott, alkalmazkodnia kellett a nedves, hideg közeg és az éjszakai vadászattal járó fokozott igénybevételhez is, mivel a mosómedve többnyire éjszaka aktív és élőhelye is nem ritkán víz közelében található. A zsákmány szagát minden körülmények között, szívósan követi, miközben jellegzetes hangon csahol, ezzel jelezve gazdája számára a haladási irányt. Specialitása, hogy nem a zsákmány megragadására, hanem a fára való felkergetésére törekszik, könnyű lövéshez juttatva az ugatására őt utolérő vadászt. Az értékes bunda így szenvedi a legkevesebb kárt. „Light kontakt” vadászstílusának köszönhetően mosómedve mellett használják vaddisznó, hiúz, puma, sőt medve vadászatára is, hiszen nem bonyolódik test-test elleni küzdelembe a veszélyes vadakkal, mégis bátran útjukat állja, míg a vadászok oda nem érnek.

Érdekes párhuzam, hogy a tajga prémvadászainak lajkái nagyon hasonló technikával végzik munkájukat.

Az amerikai mosómedvekopónak hat különféle változata létezik, melyek csak színben különböznek egymástól: black and tan (fekete-cser); redbone (vörös fekete maszkkal); bluetick (pettyezett kék); english redtick (fehér alapon vörös pöttyös); plott (tigriscsíkos) és a treening walker.

A Nemzetközi Kynológiai Szövetség (FCI) hivatalosan csak a fekete-cser változatot ismeri el hivatalosan, Amerikában viszont mindegyik önálló fajtaklubbal rendelkezik és a kiállítási címeket is külön-külön adják ki részükre.

Bársonyfülű atléta

Noha nagyméretű lapátfülei és melankólikus ábrázata alapján úgy tűnhet, hogy az amerikai mosómedvekopó a punnyadás nagymestere, a valóságban kifejezetten élénk mozgású, lendületes kutyák. Ez nem csoda, ha egy pillanatra visszagondolunk eredeti foglalkozásukra, melyhez elengedhetetlen az agilitás és kiemelkedő állóképesség. Ez természetesen nem kisebb felelősséget ró a gazdára, mint a rendszeres és kiadós mozgatás kötelezettségét. Az ilyen típusú fajták ugyanis csak addig problémamentes családtagok, kiegyensúlyozott kísérők, ha lemozoghatják napi kilométer adagjukat és ezt nem is róhatjuk fel számlájukra. Ezt minden leendő kopógazdának fejébe kell vésnie, mert a későbbiekben jelentős összegeket spórolhat meg a kutyapszichológus számlákon az eb „érthetetlen” nyugtalanságának kezeléséért.

A mosómedvekopó – mint minden aktív munkakutya – ha elhanyagolják hajlamossá válik a szökésre, illetve az oktalan és véget nem érő ugatásra, mellyel nemcsak gazdái, de a szomszédok idegeit is rekord sebességgel vágja taccsra. Ha azonban a mosómedvekopó megkapja a lehetőséget, hogy szükséges mozgásigényét levezethesse, alkalmazkodó társ a család mindennapjaiban, aki órákig képes csendben szunyókálni a szobában.

Ez a nagyszerű sport- és vadászkutya él-hal gazdája közelségéért, mindig igyekszik úgy helyezkedni, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatban lehessen vele. „Kontaktusigénye” már-már átlagfeletti. Ezt legalább annyira szükséges akceptálni, mint mozgásigényét. Jópofa megjelenése, kedves, vidám modora, gyermekek iránti elkötelezett ragaszkodása és türelme miatt a mosómedvekopó a családba is tökéletesen beilleszkedik. Ideális partner hosszú kirándulásokon, vagy a napi biciklis-kocogásos kiruccanások alkalmával.

Önálló akaratú, de kompromisszumkész

Az olyan adottságokat követelő munka, mint amilyen mosómedvekopóé, mely többedmagával megkeresi a vadat, üldözőbe veszi azt, hajszolja árkon-bokron, hidegben, sötétben, mindeközben összedolgozik társaival, ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy gazdáját tájékoztassa hollétéről, szóval az ilyen összetett feladat nemcsak bátorságot, kitartást, de kiemelkedő intelligenciát, önállóságot és szívós akaratot is megkövetel a kutyától.

Éppen ezért bizony a mosómedvekopónak is megvannak a határozott elképzelései a dolgokról, melyekhez – ha teheti – igyekszik ragaszkodni. Szerencsére azonban hajlíthatatlan konokság nem jellemző rá, ezért türelemmel és rendíthetetlen következetességgel abszolút kezelhető, jól vezethető kutyává válik.

Kézbentarthatósága, irányíthatósága – mint minden mozgékony vadászkutya esetében – alapvető fontosságú, és a problémamentes együttélés biztos záloga. A mosómedvekopó e tekintetben szerencsés alkat, hisz igen erős megfelelni akarással bír gazdája iránt, egy-egy kedves szóért a csillagokat is lehozza az égről, ami nagyban segít áthidalni viszonylagos akaratosságából eredő kisebb konfliktusokat. Makacskodás és sértődékenység nem jellemző rá. Az alapvető dolgokat játszi könnyedséggel sajátítja el, és megfelelő neveléssel – kopó létére meglepően – szófogadó, engedelmes kutyává tud válni. Pórázon való huzigálással amúgy sem lehet lemozgatni egy ilyen mozgékony fajtát. Egy engedetlen és energiával telt kopót szabadjára engedni, pedig igazi hazárdjáték mind a kutya, mind gazdája számára.

Minél jól neveltebb azonban az eb, annál nagyobb szabadságot élvezhet. Ennek különösen kutyasétáltatáskor vesszük nagy hasznát, hiszen az egyik legjobb, legszórakoztatóbb lemozgatás számára, ha önfeledten kergetőzhet fajtársaival. Szerencsére barátságos természete miatt kedvelt játszótárs hasonlóan mozgékony, békés kutyák társaságban. Nem baj, ha rendszeresen járunk vele vízközelbe, ahol kiélheti rá jellemző vízszeretetét is, néhány kiadós úszás, pancsolás formájában.

Ébersége és jellegzetes hangja miatt jelzőkutyának kiválóan alkalmas, de komolyabb házőrzési feladatokkal ne őt bízzuk meg, hisz vidám, nyitott természete révén akár idegenekkel is kész barátságot kötni, melyben jelentős segítséget jelent kedves megjelenése, szomorkás ábrázata.

Bár egész Európában is csak pár egyed található, az eddigi ismeretek szerint az amerikai mosómedvekopó robusztus egészségű, ellenálló szervezetű fajta. Bár szőre rövid, az időjárás viszontagságait mégis jól tűri. Ennek ellenére legjobb helye olyan gazda mellett van, aki kellően aktív, sportos életet él, melyet kutyájával is szívesen megoszt, de nem zárja ki ebét élete egyéb területéről sem.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség2009. június