Nem vagyok feltétlen híve mindenben a legújabb vívmányok ajnározásának, de ezúttal el kell ismernem, nagy segítségemre volt a technika. Kisebb időzavarba keveredve, nem maradt más lehetőségem, mint elektronikus formában lebonyolítani az e havi beszélgetést. Azonban hála Diczku Anikónak a Daiquiri kennel tulajdonosának és Mészáros Csabának, a kennel társtenyésztőjének, akik mindenben maximális segítséget nyújtottak – ezúttal ugyan kutyapuszik és csaholás nélkül – a nehézségek ellenére is létrejött az interjú.

- Anikó, ha jól tudom, te eredetileg olasz vizslatenyésztéssel foglalkozol, hogyan jött a képbe a kopó?

- Nálam hogyan jött a kopó a képbe? Már kb 10-12 éve áhítoztam a fajtáról, de elérhetetlennek tűnt. Talán nem véletlen hogy addig is az olasz vizslánál kötöttem ki. Jellemük, szomorkás ábrázatuk döbbenetesen hasonló. A véletlen most is segített. Soha nem felejtem el a napot, amikor egy Magyarországon megrendezett vidéki kiállításon megpillantottam Lizát. El sem akartam hinni hogy tulajdonosa magyar, Mészáros Csaba személyében. A barátkozással persze nem volt gond. Hamar kiderült, hogy Csaba az egyik kanadai üzleti útjáról hozta magával Lizát, és csak 2 éves kora körül kezdte el kiállítani. Onnantól már nyomonkövettem a Liza sikereit, ill. sok kiállításra már közösen is mentünk. Szerénység nélkül néhány kiállítási eredménye: 2008′ Világ- és Európa Győztes, Inter, Svéd, Ukrán, Horvát és Magyar Champion. Számos Fajtacsoport helyezéssel is büszkélkedhet.

- Ez nem teljesen világos. Akkor most bracco, vagy mosómedvekopó tenyésztéssel foglalkoztok?

- Elég gyakran kérdezik mostanában: „akkor most lecseréled a bracco állományodat kopókra?” Válaszom: NEM! A röpke 6 év alatt mióta a bracco-val foglalkozom igen komoly tenyésztői sikereket értem el. Úgy gondolom, a legnagyobb butaság lenne félbehagyni, amit elkezdtem. A bracco-tenyésztéssel továbbra is komoly céljaim vannak. Emellett a két fajta együtt még jobban felkelti az emberek érdeklődését, mint külön-külön, ami mindenképpen hasznos egy-egy ismeretlen, különleges kutyafajta esetében.

Csabával céljaink a mosómedve-kopózást illetően közösek, így összefogtunk és tenyésztőtársak lettünk a Daiquiri kennelben. Óriási a felelősségünk, hisz egész Európában a fajtából csak néhány egyed található. Szerencsére mindegyikről tudunk és a gazdáikkal is kitűnő a kapcsolatunk. Büszkeséggel tölt el minket, hogy a 2009-es pozsonyi Világkiállításra, az egyik neves tenyésztő Kanadából látogat át néhány kutyájával. Ez remek alkalom arra hogy megszervezzük az Első Európai Coonhound Találkozót, számítva német, olasz és svéd barátainkra is.
Tenyésztői céljaink közt mi más is szerepelhetne, mint kitűnő egészségi állapotú és idegrendszerű kutyák tenyésztése. Emellett természetesen a munkakészség megőrzése ugyanolyan fontos. Ezért csak ellenőrzött helyre adjuk el kiskutyáinkat, nem engedjük hogy kikerüljenek a látókörünkből. Mivel ismeretlen fajtáról van szó kötelességünknek érezzük a nemzetközi kiállításokon és vadászatokon is bemutatni őket.

Hosszútávú céljaink eléréséhez elengedhetetlen még jó néhány kopó importálása az Államokból. illetve az általunk elismert tenyésztők meglátogatása, hisz hosszú út előtt állunk és van még mit tanulnunk…

Csabával való együttműködésünkkel azt is be szeretnénk bizonyítani, hogy Magyarországon is lehet „amerikai mintára” kutyázni. Ott nem ritka, hogy egy profi kutyának 2-3 tulajdonosa is van, a siker pedig komoly csapatmunka eredménye. Mi megpróbáljuk összeadni a szakmai tudásunkat, kapcsolatainkat. Ennek szerves részeként fontosnak tartjuk a fajta népszerűsítését. Ennek híján kevesen tudnák, hogy egyáltalán létezik ez a csodálatos kutya. A mai világban mindez elképzelhetetlen informatív weblap, tv-s szereplések, újságcikkekben, szakmai lapokban történő megjelenés nélkül. A szerencsére természetesen még így is nagy szükség van.

Természetesen az amerikai klubbal, tenyésztőkkel is felvettük a kapcsolatot, és szinte „kisdiákként” isszuk szavaikat. Magyarországon első mosómedvekopó-alomunkkal (5 fiú és 3 lány) – mely Európában is csak a negyedik – fajtahonosító kennel lettünk. Jó érzéssel tölt el bennünket hogy a nálunk született kopó alomra nem csak Európa hanem Amerika kopósai is figyelnek, és elégedettek eddigi ténykedésünkkel.

- Eredetileg miért kellett külön fajtát kitenyészteni a mosómedve vadászatához?

- Észak-Amerikában, a tavak környékén élő mosómedve vadászatához egy olyan különleges képességű kutyára volt szükség, aki vizes területen sem veszíti el a nyomot, a nehéz terepviszonyok miatt rendkívül kemény, fáradhatatlan, és a feladat végrehajtásához a makacsságig ragaszkodik, kitartó, valamint a viszontagságos környezeti tényezőket egyaránt jól viseli.

- Miben különbözik a bracco-tól és milyen szerepet tudnátok elképzelni számára a hazai vadászkultúra és vadászati szokások ismeretében?

- Kopóságából adódóan valamivel akaratosabb, mint a vizsla, de mindez elég jól lekezelhető, egyáltalán nem tartozik a problémás fajták közé.

Eredeti foglalkozását tekintve, ő a “vadat fára felkergető kopó”. Kisebb falkában, önállóan, állhatatosan, fáradhatatlanul követi a mosómedve nyomát, miközben messzire hallatszó, jellegzetes hangon csahol. Ezzel jelzi gazdájának a megfelelő irányt. A hajsza közben igyekszik egy fára felzavarni a vadat. Emellett eredeti hazájában nagyvadakra is használják, mely során azok megállítására törekszik.

Ezen a területen munkája talán az erdélyi kopóéhoz hasonlítható leginkább, ezért hazai viszonyok között vaddisznóhajtásban tudnánk elsősorban elképzelni alkalmazását. Néhány tenyésztővel már fel is vettük a kapcsolatot, hogy kutyáink ezirányú kiképzésének tökéletesítésében legyenek segítségünkre.

Kiváló szaglása és állhatatossága miatt a mosómedvekopó minden bizonnyal utánkeresésben, vércsapamunkában is eredményesen használható. Mindezt természetesen vadászatokon kell majd bizonyítani kutyáinkkal, hisz a vadászok – érthető módon – csak azt hiszi el amit látnak. Remélhetőleg mód nyílik rá, hogy kopóink ezen a területen is felkelthessék hazánk vadászainak érdeklődését és kivívják elismerésüket.

- A vadászat mellett milyen alternatív feladatokat tudna ellátni a fajta, ahol kibontakoztathatja képességeit, illetve kinek ajánlanátok a tartását?

- Mint a legtöbb vadászkutyából, belőle is kiváló agility kutyát lehet nevelni, hiszen gazdacentrikus, gyors és irányítható. Kedves természete és egyedi megjelenése miatt kiválóan alkalmas terápiáskutyának is, de remek szimata és szívós „találni akarása” miatt különféle kereső (tűzfészek, robbanó- és kábítószer keresés, eltűnt személyek felkutatása, stb…) Amerikában több évtizede sikeresen szerepelnek ezeken a területeken. Különlegessége, hogy vizes, nedves közegben is kiválóan tartja a nyomot, melyet a parti őrség járőrhajóin szolgáló kopók is bizonyították. Természetesen ebben is szeretnénk kipróbálni kutyáinkat, hiszen a puding próbája az evés, de nagyon bízunk benne, hogy kutyáink meg fogják szolgálni a megelőlegezett bizalmat.

Tartását csak olyan embernek ajánljuk, aki sok időt tud és akar is vele tölteni. Ez a fajta átlagon felül igényli a gazda közelségét. Nem feltétlenül kell neki egész nap feladatokat adni, az is elég ha egyszerűen csak a szőnyegen vagy kanapén szunyókálva figyelheti családját. A lényeg, hogy a közelükbe lehessen. A gyerekekkel türelmes, a családban igazi falkakutyaként viselkedik. A rendszeres mozgatásra és friss ingerekre azonban mindenképp szüksége van, ezért kevés neki a kertes ház zárt udvara. Mind a kutyának, mind a gazdájának az a legjobb, ha valamilyen aktív elfoglaltságot tudnak együtt végezni.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség 2009. június