„Minden kutyámban megtaláltam azt a pluszt, ami miatt  egykoron beleszerettem a fajtába.”

Balogh Erikával a patinás Méherzugi kennel tulajdonosával közös ismerősünknél, az orosz-fekete terriert tenyésztő Landi Évánál ismerkedtünk meg. Mindketten kölyöknézőbe érkeztünk és ennek kapcsán nagyon jót beszélgettünk kutyákról, fajtákról, emberekről.

Erika közel 20 éve tenyészti a dog – szerintem egyik legimpozánsabb – sárga és csíkos színváltozatát, melyben nemzetközileg is elismert eredményeket tudhat maga mögött. Ezen kívül azonban sokkal jobban megfogott a kutyái és a fajta iránt érzett szeretet, mely minden szavából érződik.

Beszélgetésünkre Pestszentlőrinci otthonukban Olga barátnője, és csodálatos kutyái közvetlen társaságában került sor és olyan jó hangulatúra sikeredett, hogy a délutáni találkozó kora estig húzódó, élvezetes beszélgetésbe torkolt.


- Valahol olvastam egy tenyésztő tollából, hogy neki már az édesapja is dogokat tartott, így a fajtaválasztás evidens volt számukra. Te hogy kerültél közel a dogokhoz?

- Én nagyon sokáig német juhászkutyákkal munkakutyáztam. Első kutyám egy törzskönyv nélküli eb volt, mely mély nyomot hagyott bennem. Ezután több német juhászkutya megfordult a kezem alatt, melyek tenyésztőktől, kiképzőktől kerültek hozzám munkára, de valahogy már egyikben sem találtam meg azt, amit a legelsőben.

A német doggal való megismerkedésem gyökeresen megváltoztatta ezt a helyzetet. Első kutyánknak – akit  baráti segítséggel sikerült beszereznünk – rengeteget köszönhetünk ezen a téren is. Nehéz egyszerűen megfogalmazni ezt az érzést. Röviden úgy szoktam mondani, hogy számomra akkor igazi egy dog, ha van kisugárzása. Ez a kisugárzás az impozáns, magabiztos, mégis békés fellépés és a nemes, elegáns küllem ötvözetéből fakad. A dogok esztétikus és tekintélyt parancsoló megjelenésük mellett gazdacentrikusságukkal és nyugodtságukkal az én életritmusomnak,  habitusomnak, vérmérsékletemnek legmegfelelőbb kutyák.

Minden kutyámban megtaláltam azt a pluszt, ami miatt egykoron beleszerettem a fajtába.

- Eredeti feladatát tekintve nagyvad vadász, majd őrző-védő kutya. Manapság hová sorolhatjuk napjaink német dogját?

- Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de számomra ők a világ legnagyobb ölebei… Komolyabbra fordítva, tényleg elképzelni sem tudok jobb családi kutyát illetve a „testőr” szerepét betöltő társat.  Ez a fajta egyszerűen imádja a családot, a gazdáját és a gyerekeket. Nagyon türelmes és hihetetlen empátiával képes reagálni a gazda hangulatváltozásaira. Emellett már megjelenése is kellő elrettentő erővel bír és biztonságot jelent tulajdonosa számára, ugyanakkor más őrző-védő fajtákhoz képest sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Mindemellett azt is szoktam mondani, hogy a dog olyan  nagytestű luxus fajta, aminek minden igényét maximálisan ki kell elégíteni.

Nagyon fontosnak tartom megjegyezni ennél a fajtánál is a fiatalkori szocializáció szükségességét. Sajnos volt alkalmam találkozni szocializálatlan, ráadásul gondatlanul végzett őrző-védő kiképzéstől „beélesített” doggal. Az ilyen dogok hihetetlenül veszélyesek lehetnek környezetükre. Szerencsére azonban nagyon ritkák az efféle szélsőségek a fajtában.

- Nagytestű luxusfajtaként aposztrofáltad a dogot. Milyen feltételeket támaszt a tulajdonosa felé?

- Akárcsak a fajta, de én is komoly elvárásokat támasztok azok felé, akik nálam keresnek kölyköt. Alapvető elvárás, hogy a dogot szabadságában korlátozni, csak kennelben, ne adj Isten láncon tartani szigorúan tilos. Vékony szőre és tömege miatt könnyen csúnya felfekvések, otromba bőrkeményedések keletkeznek a terhelésnek kitett könyökön és csánkokon, ezért a puha fekhely biztosítása szintén nagyon fontos. A már említett rövid szőr miatt hideg időben meleg helyet igényelnek, emellett szinte csak gazdájuk közvetlen közelében érzik jól magukat. Mindezt csak a lakásba való bejárással lehet kielégíteni. Aki ezt megtagadja a dogtól, eleve nem lehet megfelelő gazdája.

Sarkalatos pont továbbá az etetés kérdése, melyben nem lehet kompromisszumot kötni. Gondoljunk csak bele, hogy a 80 dekás újszülöttből 6-7 hónap alatt akár 60 kilós növendék fejlődik. Ez elképesztő gyorsaságú növekedés, melyet csak prémium minőségű táppal lehet optimálisan kielégíteni. Én 1,5 éves korig javaslom ezt a fajta etetést, de a 2-3 éves, kifejlett kutyáknak már természetes alapanyagokból (hús, tojás, túró, rizs, tészta, stb…) készítek takarmányt, melyhez semmilyen kiegészítőt nem használok. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy inkább többször keveset, de minőséget egyen a kutya, mint egyszerre nagyobb adag tápot, ami a dogok esetében túlzottan megnöveli a végzetes gyomorcsavar esélyét.

Manapság mintha kevesebb dogot látni. Mik a hazai és nemzetközi tendenciák a fajta szempontjából?

Mindenekelőtt el kell mondjam, hogy nekem óriási szerencsém volt abban, hogy mikor mi dogozni kezdtünk, nagyon sok olyan karizmatikus tenyésztő foglalkozott a fajtával, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Emellett sok olyan klasszis kutya volt, melyek azóta is etalonnak számítanak. A mai tenyésztők e tekintetben sokkal nehezebb a helyzetben vannak.

Maga a fajta is jelentős változásokon ment át az elmúlt 20 évben. Régebben a dogok sokkal homogénebb, egységesebb arcot mutattak, valahogy mintha manapság halványabb lenne a nemek közti különbség, emellett viszonylag jól elkülöníthető típusok is megjelentek a fajtában.

Az ún. skandináv, angolszász, amerikai típus kifejezetten magas, hosszabb lábú, szárazabb, feszesebb felépítésű és kifejezetten szép mozgású. A német típus ezzel szemben sokkal zömökebb, tömegesebb, rövidebb nyakú, felépítésében korrekt, de számomra kevésbé adja vissza a dog eleganciáját.

A mediterrán (spanyol, olasz, francia) típus valahol a skandináv és a német között helyezkedik el. Rendkívül látványosak, fejük jellegzetesen markáns, de érzésem szerint mozgásban némi hiányossággal küzdenek, a néha túl erős felépítés miatt.

Mindez nagyban nehezíti a tenyésztők munkáját, hiszen manapság sokkal nehezebb kiszámítani, hogy mi lesz egy-egy alomból.

A mostani gazdasági helyzet valóban nem kedvez a német dog népszerűségének, bár őszintén megvallva ez nem is biztos, hogy baj… Azok a tenyésztők, akik már letették a névjegyüket azért mégis olyan gazdához tudják juttatni kutyáikat, ahol valóban értékelik és megbecsülik őket.

Úgy látom, hogy a hazai tenyésztés nagyon jó irányba halad. Sok nagyon jó import kutya érkezett az országba és számos ígéretes fedezés is történt, ami remélhetőleg beváltja a hozzájuk fűzött reményeket. Én nagyon bizakodó vagyok e téren. Örvendetesnek tartom azt is, hogy egyre többen próbálnak tenni a fajtamentés érdekében is.

A fülvágás tilalma hogyan érinti a fajtát és neked mi a véleményed róla?

A standard tiltja a fülvágást, amit fokozatosan átvették Európa többi országában is. Vitathatatlan, hogy egy szépen vágott fül hallatlanul elegánssá teszi a dog megjelenését, de meglátásom szerint a bevezetett tilalom a fajta megítélését kevésbé befolyásolta negatív irányban, viszont a logó fülekkel láthatóvá váltak a fej párhuzamosságának rejtett hibái (pl. gömbölyű fej, rövidebb nyakak), melyek addig optikailag nem voltak szembeötlőek.

Saját gyakorlatomban sosem kupíroztattam kutyáim fülét, de azt is el kell mondani, hogy a szakszerűen – altatásban végzett – beavatkozás és gondos utókezelés messze nem okozott annyi traumát a kutyáknak, mint ahogyan azt a szélsőséges állatvédők hangoztatják.

Az indulás óta eltelt két évtizedben nyilván sok örömet és csalódást, sikert és nehézséget egyaránt megéltél. Mik azok, amiket ki tudnál emelni – mint mérföldkő, vagy tanulság – közülük?

Remélem, nem hangzik szerénytelennek, de én alapvetően elégedett vagyok eddigi munkásságommal. Sikerült elérnem, hogy a Méherzugi kennel dogjait ránézésre felismerik a hozzáértő szemek, sőt azt is büszkén mondhatom, hogy sok tőlem származó kutya lett favorit Olasz-, Finn-, Spanyol-, Francia-, és Németországban.

Munkám óriási elismerésének élem meg – melynél talán nem is kell nagyobb – , hogy nemzetközi szinten is becsülik a kutyáimat és igyekeznek továbbvinni vonalaimat, hiszen nagynevű német, olasz, finn, spanyol kennelek is méherzugi kutyákra alapozták a tenyésztést.

Nekem hatalmas szerencsém is volt, mert ahogy mondtam, mikor mi dogozni kezdtünk rengeteg kiváló lengyel,, olasz, német, francia kutya volt elérhető közelségben, melyeket etalonnak lehetett tekinteni és melyekre tenyésztést lehetett alapozni.

Azt gondolom, hogy a kiállítások, különösen a fajtaspecifikus kiállítások kiváló megmérettetések és szakmai fórumok, melyek rengeteg erőt, tanulságot és tapasztalatot adnak. Számomra ez a fontos, nem pedig az ott megszerzett érmek, kupák és medálok sokasága. A teljesség igénye nélkül megemlíteném Ch. Méherzugi Chantal, Ch.Méherzugi Efton, ICH, HCH Méherzugi Queen német Klubgyőztességét és Queen Szlovák spec kiállítás, Fajtagyőztes és BIS eredményét.  Méherzugi Mumin franciaországi Junior BIS és Fiatal Klubgyőztességét és Fiatal Európagyőztes és BOB eredményét Ausztriában. ICH, HCH Aura’s Hope Aida holland Euddc győztes, BOB és Best In Show sikerét. Méherzugi Nina németországi fiatal Klubgyőztességét, Méherzugi Izmir fiatal Euddc címeit. Finnországban élő Ch. Méherzugi Odessa és Spanyolországban élő testvére Olympia Interchampionátusát. Külön öröm számomra, hogy már másodgenerációban tavaly Fiatal Világgyőztes utódot is tudhatunk magunk mögött lengyelországi tenyészetből.

Nekem meglehetősen határozott elképzelésem van az „ideális” német dogról, akinek legyen „dogosan kisugárzó” tekintete, korrekt, párhuzamos feje, megfelelő hosszú és ívű nyaka, egyenes, feszes háta, szép frontja és jó szögelései, jó mérete, valamint lendületes, térölelő mozgása. Mindezen tulajdonságok azt az arany középutat testesítik meg, melyben az anatómia a funkciót szolgálja és melyből természetesen a stabil egészség is következik.

Jelenleg úgy érzem, hogy mindezen tulajdonságokat  a már korábban említett „skandináv” típus egyesíti magában, ezért is indultam el ebbe az irányba és próbálom vonalaimat ebbe az irányba frissíteni. Ennek első kézzel fogható eredménye egy ilyen vérvonallal történt keresztezésből született Cool Man, a most 8 hónapos növendék, aki reményeim szerint az ígéretes jövő egyik várományosa lehet.

Úgy érzem, hogy az a szeretet és lendület, mely az elmúlt 20 évben hajtott, kellő alapot teremtett magam és talán mások számára is.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2010. június