A prototípus

Nagyon nehéz dolog egy olyan fajtáról írni, mint  a német juhászkutya, hiszen oly sokan és oly sok mindent elmondtak, leírtak már róla, hogy nemigen marad szinte semmi, amit ne boncolgattak volna ízekre a fajta kapcsán. Jómagam is többször foglalkoztam vele az évek folyamán, de azért megpróbálok még pár további gondolatot hozzáfűzni e remek fajtához.

Kevés olyan kutyafajta létezik a világon, mint a német juhászkutya, melynek nevét szinte a világ minden táján ismerik. Ez az egyedülálló ismertség és népszerűség nem egyszerűen a véletlennek, vagy a médiának, illetve a filmeknek, hanem a fajta azon képességeinek köszönhető, melyek számtalan területen hosszú időre egyeduralkodóvá tették a német juhászkutyát. Persze amilyen sokan szeretik, oly sokan vannak kritikusai is, akik vagy irigységből, vagy egyéb szándékból gyakorta hasonlítgatják kedvenc fajtájukat különféle összefüggésekben a német juhászkutyához. Az egyik erősebb, a másik gyorsabb,  a harmadik keményebb, a negyedik akaratosabb, stb… A sort napestig lehetne hallgatni és anélkül, hogy bármely vélemény mellé is letennénk a garast, az jól körvonalazódik, hogy a német juhászkutya nagyon sok szempontból etalon a kutyák és kutyások gondolkodásában.

Egy álom születik

A németjuhász kutya létrehozásának gondolata Max von Stephanitz kapitány elméjéből pattant ki. Alapgondolata, mely szerint: „A német juhászkutya tenyésztés használati kutyák tenyésztését jelenti. Ez kell, hogy mindig célunk legyen, vagy fel kell hagynunk a német juhászkutya tenyésztésével.” – tulajdonképpen nemcsak a német juhászkutya, de minden munkakutya fajta tenyésztés kvintesszenciája.

Gyakorlatilag ezen a pofonegyszerűen szikár elméleten alapult az a sikertörténet, melynek neve német juhászkutya. Mindehhez persze elengedhetetlenül szükség volt arra a megalapozott, gondosan felépített, tudatos és jól szervezett tenyésztői munka, melyet a kapitány és Stephanitz elnöklésével megalakult Német Juhászkutya Egyesület továbbvitt az évtizedek folyamán. Ennek része volt az 1910-ben – a maga korában egyedülálló módon – bevezetett származás nyilvántartás, a 20’-as években kezdődő tenyészegyed kiválasztás (körung) rendszere, de beletartozott a fajtát szélesebb körökkel megismertető marketing munka is, mely szintén messze megelőzte korát.

Noha lelkesedésük bizonyos esetekben zsákutcába torkolt (vadász, illetve rákászhajókat segítő feladatok), mégis elérte célját, mikor a hadsereg is felfigyelt a német juhászkutyákra, ahol a fajta első számú szolgálati kutyává lépett elő. A német juhászkutya elévülhetetlen érdemeket szerzett a harctéren és a harcétren kívül egyaránt. Azóta is a fegyveres erők, illetve a különböző hivatásos kutyás szolgálatok egyik legkedveltebb fajtája. Innen már csak kis lépés volt beszivárogni a civil szférába, ahol a német juhászkutya máshoz nem fogható sikeres karriert futott be.

Az arany középút

Ha egy pillantást vetünk a már kiforrott, de az új irányzattól még messze elmaradt – vagyis szinte egyenes hátú – korabeli német juhászkutyára, rögtön megértjük a stephanitzi törekvés lényegét. Ez az a testalkat, mely szinte minden jellegű munkára alkalmassá teszi tulajdonosát. Az erőteljes, de nem elnehezülten súlyos test kitartó és teherbíró munkára termett. Olyan középatléta fizikuma, ami kellőképpen robbanékony, de nem fullad ki egy-két sprint után, hanem „az egész meccs alatt bírja a tempót”.

Számomra érthetetlen, hogy ezt a túlzásoktól mentes, egészséges fizikumot hogyan tudták a modernkori német juhászkutya tenyésztésben egy szinte meghökkentően hajló hát, lejtő far és hátsóvégtag túlszögelés felé elmozdítani, mely esetenként már az anatómia és a természet szabályai ellen való véteknek tűnik bármilyen fajta, de különösen egy nagyszerű munkakutya esetében.

Persze hamis volna azt a képzetet kelteni, hogy a német juhászkutya szolgálati és kutyás sportokban sokáig betöltött hegemóniájának némi csökkenése pusztán önmagában tenyésztésének irányvonalában bekövetkezett modernizálás okozta. A német juhászkutyát sem érintette súlyosabban a szinte minden munkakutya fajtát sújtó jelenség, azaz a belső értékek, tulajdonságok tompulása, csökkenése. Az intelligenciájáért, teherbírásáért nagyra becsült fajta nem lett hirtelen butább és puhányabb, mint a többi. Sokkal inkább arról van szó, hogy a körülmények változtak meg az idők folyamán. A különböző területek (küllem, szolgálat és sport) elvárásai már oly annyira a szélsőségek felé hajlanak, ami elkerülhetetlenül a specialisták megjelenéséhez vezetett. Ebben a helyzetben az is érthető, hogy miért következett be szükségképpen az ún. kettészakadás küllem- és munkavonalak között (sőt beszélhetünk a munkavonalakon belüli tagolódásról is), mely német juhászkutyás körökben régóta elismert tény. És valljuk meg, bizony más fajtákra is jellemző, csak erről ők nem szívesen beszélnek…

Tegyük hozzá azt is, hogy a német juhászkutyák óriási populációja miatt a „versenyben maradottaknak” hatalmas konkurenciával és ennek megfelelően igen magas elvárásokkal szemben kell bizonyítaniuk, legyen szó küllemkiállításról, tenyészszemléről, vagy munkaversenyről.

Mindezek mellett még egy gondolat a sokak által lenézett küllemkutyákról. Mást jelent az adott fajtára jellemző belső tulajdonságok teljes hiánya és megint más azok kevésbe hangsúlyos mivolta.  Az előbbi egyetlen fajtánál sem lenne megengedhető, az utóbbi pedig a „jobbik rossz” és a korábban említett szélsőséges és sokszor egymásnak ellentmondó elvárások eredménye. Bár tény, hogy teljesítmény tekintetében a pályán a showkutyák egyedeinek többsége nincs partyban  a munkára szelektált top versenykutyákkal (ahogyan ez utóbbiak sem arról híresek, hogy halomban nyerik a „szépségversenyeket”…), azért ne feledjük, hogy a kiállítások is megkövetelnek bizonyos kvalitásokat a kutyától, melynek a mindennapi életben is hasznosak. A magabiztosság, stressztűrőképesség, nyugodtság és megfelelő szocializáció bizonyos szint fölött már elengedhetetlen a jó kiállítási szerepléshez. Pont ezek a jellemzők, melyek nagyban meghatározzák a kutyával való együttélést. Magyarán lehet, hogy egy ún. „küllemkutya”, mely egyébként átlagos munkaképességekkel rendelkezik, nem fogja zsákszámra nyerni a kupákat a munkaversenyeken, de a hétvégi szórakozásnak tökéletes kutyaiskolán sem fog szégyent vallani, emellett pedig jó eséllyel problémamentes társ az átlagember számára.

Kompromisszumkész karakter

A másik kardinális pont, ami a durván bíráló kritikusok szájából elhangzik, az a fajta „szolgalelkűsége”. Induljunk onnan, hogy a német juhászkutya alapvetően terelő juhászkutyákból alakult ki, és mint ilyen, fejlett ösztönkészletének kordában tartása mellett, irányíthatóságáról, vezethetőségéről is híres. Nagy előny ez ott, ahol minél könnyebben kezelhető, mégis hatékony kutya alkalmazása a cél. Ebben a német juhászkutya szinte utólérhetetlen. Amit tehát vádként felrónak a számlájára, az tulajdonképpen egy olyan szintű együttműködési készség, mellyel kevés fajta rendelkezik. Ehhez tartozik, hogy a német juhászkutya meglehetősen könnyen vált gazdát. Ez nem azt jelenti, hogy bárkihez első hívásra csatlakozik, de sok más fajtához viszonyítva könnyebben képes túltenni magát régi gazdája elvesztésének bánatán és erős kapcsolatot kialakítani új gazdájával. Mondani sem kell, hogy ez a tulajdonság mekkora előnyt jelent a hivatásos szolgálatban, ahol az átvezénylés, leszerelés mindennapos gyakorlat. Itt nincs se idő, se ember, lehetőség a kutya lelkét hónapokig ápolgatni.

Ennek köszönhetően a német juhászkutya képes azonosulni gazdájával, és olyanná lesz, amilyenné nevelik. Ha kell szenvedélyes kábítószerkereső, ha kell, könyörtelen tömegoszlató, vagy terrorelhárító, vagy éppen higgadt vakvezető. Természetesen nem mindegyik egyede alkalmas minden feladatra. Ennek, valamint a korábban említett szélsőséges elvárások kapcsán egy érdekes adalék: pont a túlzott specializálódás miatt egyre kevesebb német juhászkutyát találni a vakvezetésben, mivel a pörgősebb, „spiccre hegyezett ösztönkészletű” kutyák iránt felerősödött igény miatt sokkal kevesebb, erre a speciális munkára alkalmas egyed akad köztük.

Alkalmazkodás felsőfokon

A német juhászkutya karrierjének egyik kulcsa az a végtelen alkalmazkodóképesség, mely a fajtát jellemzi. Ebbe természetesen a fizikai terhelhetőség is beletartozik, hiszen a világ szinte minden táján találkozhatunk vele, ahol komolyan foglalkoznak kutyával, illetve komoly feladatokat bíznak kutyákra. Félhosszú szőrzete minden időjárási körülmények között kiváló szolgálatot tesz, bár hozzá kell tenni, hogy nem kifejezetten lakáskompatibilis. Ez a félhosszú fedőszőrből és puha aljszőrzetből álló bunda a háziasszonyok réme, mely a négy fal közt, még rendszeres szőrzetápolás mellett is szinte folyamatos vedlésben van, ráadásul jól látható módon, szemben az éppúgy hulló rövidszőrű fajták szőrszálaival.

A másik értelemben véve, hihetetlen alkalmazkodóképessége mentálisan is értendő. A német juhászkutya egyedülálló módon viseli a kiképzéssel járó pszichés terhelést, a monoton ismétléseket, sőt szélsőséges bánásmódot is, melyben sajnos olykor van része türelmetlen, vagy tudatlan gazdák és kiképzők jóvoltából. E tekintetben mondhatni saját természetének áldozata, hiszen bizonyos szempontból messze többet tűr el, vagy „nyel le”, mint más prominens munkakutyafajták egyedei, illetve sokszor többet is követelnek tőle. Ennek további szomorú aspektusa, hogy az ilyen karakterhez szokott „kiképzők” némelyike bizony nem egyszer felsült, mikor német juhászkutyához szokott metodikájukat más fajtákon is érvényesíteni akarták. Jobb esetben tehetetlenségükben csak valami indokkal eltanácsolták a nebulót, de előfordult, hogy egy életre tönkre tettek kutyákat. Szerencsére ez nem volt általánosságban jellemző, de azokban az időkben, mikor más fajták egyedei is kezdtek meg-megjelenni a kutyaiskolákon, valamint az oktató sem állt a helyzet magaslatán, bizony előfordult.

Összességében a német juhászkutyát megfelelniakarása és hajlíthatósága olyan eszményi sportkutyává teszi, mely alkalmas lelkes kezdők számára a szárnybontogatáshoz, de kiválóan megállja a helyét teljesítménycentrikus profik oldalán egyaránt. Még a nagy gyakorlattal rendelkező, más fajtákkal dolgozó, tapasztalt munkakutyások is azt vallják, hogy a német juhászkutya a legjobb „tanuló kutya” azok számára, akik komolyan szeretnének kutyakiképzéssel foglalkozni. Intelligenciája, együttműködési hajlama, motiválhatósága egyszerűen kezelhető természete révén kevesebb energiával, speciális trükkök nélkül is látványosan és gyorsan lehet velük haladni a kiképzésben.

A lényeg, hogy mindenképpen foglalkozni kell velük, vagyis ki kell aknázni a bennük rejlő kapacitásokat. Az egyik legnagyobb bűn egy ilyen tehetséggel és képességekkel rendelkező, az embert szolgálni született kutyát magányra, unalmas, sivár életre kárhoztatni.

Tény, hogy a német juhászkutya népszerűségével arányosan megugró hatalmas létszáma miatt sok beteges, félénk, vagy agresszív egyed is óhatatlanul világra jött, ami a fajtát övező sztereotípiák kialakulásához vezetett, alapos tájékozódással és utánajárással a német juhászkutyák között szinte mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb kutyát, legyen szó családi kedvencről, sporttársról, vagy akár fegyelmezett munkatársról.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség,  2009. október