„ A tenyésztés csak hobbi lehet…”

Telefonbeszélgetésünk után egy órával rákanyarodok Budaörs utolsó utcájára. Buschiné Sz Erika Zsuzsanna nem túlzott, a meredek lejtő első pillantásra nem túl szívderítő, de autóm némi noszogatásra csak felkaptat a szűkös emelkedőn. Amint leparkolok a ház elé, felcsendül a többszólamú kutyaugatás, mely jól elkülöníthető a szomszédban lakó komondor mennydörgésétől. Az El Pandilla (vidám társaság) Kennel lakói érdeklődve figyelik érkezésemet és kicsit bajban vagyok, mivel Zsuzsannát követve anélkül szeretnék beszlalomozni a házba, hogy bármelyik hófehér pehelylabdára rálépnék.

Bent helyet foglalva már csak arra kell koncentrálnom, hogy az egyik pajkos kölyök ne tudjon mindenáron megszabdítani cipőfűzőmtől. Ekkor még nem tudtam, hogy felesleges az ellenállás, mivel a bájos zsebkutya egész beszélgetésünk alatt állhatatosan rohamozta lábbelimet.

- A szomszédban mindenhol nagytestű kutyákat láttam. Gondolom önöknél fel sem merült hasonló gondolat.

- Az az igazság, hogy én világ életemben rajongtam a nagytestű kutyákért, de a dolgok mindig úgy alakultak, hogy nem voltak megfelelő körülmények a tartásukhoz. A bolognaival akkor ismerkedtem meg, mikor testvérem uszkárja meghalt és új kutyát kezdtünk keresni neki. Fő szempont az volt, hogy legyen hasonlóan kicsi és fehér, de azért mégse legyen uszkár.

Vettünk neki hát egy bolognait. Én akkoriban sicu-val foglalkoztam és előszö nem is tetszett a fajta. Később, mikor testvérem megkért, hogy elfoglaltsága miatt panzióztassuk nálunk kutyáját, rájöttem, hogy a bolognai kifejezetten intelligens, nagyon megnyerő modorú kutyácska.

Ekkoriban már amúgy is terveztem a sicu-ról történő áttérést, mert véleményem szerint genetikailag igen terhelt fajta, hiszen a világ állományát 10-12 ősre lehet visszavezetni. Beleástam hát magam a bolognaiba és közel 27 éve a fajta szerelmese vagyok.

Hozzá tartozik, hogy mikor Budaörsre költöztünk, teljesült egy másik álmom is. Vettünk egy rotit „igazi” házőrzőnek. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy kutyánk megingathatatlanul emberbarát volt, tehát éppen csak legfőbb funkcióját, a házőrzést nem tudta betölteni. Mivel eddigre már több bolognai – köztük kölykök is- szaladgáltak az udvarban, jobbnak láttam, ha más gazdát keresünk neki, s bár mindig barátságos volt a csöppségekkel, egy elhibázott lépés is elég lett volna, hogy akár egy felnőttet is halálra taposson. Végül minden szerencsésen alakult, mert találtunk számára egy jóravaló négy gyermekes családot, így aztán végül nagyszerű helyre került.

- Mikor elkezdte a tenyésztést volt aki segítette az első lépéseknél?

- Rendkívül szerencsés időben kezdtem tenyésztéssel foglalkozni. Én még dr. Fodor Tamástól, dr. Kubinszky Ernőtől és dr. Répási Ervinnétől tanulhattam rengeteget. Többek közt ők voltak azok, akik nemcsak hatalmas tapasztalattal rendelkeztek, de kíváló érzékük volt a fiatalabb generáció neveléséhez. Tudásuk mellett átadták a kutya szeretetét és azt a szemléletet is, mely mindenekelőtt a kutyát és kutyázást helyezi előtérbe és semmiképpen sem a különféle díjak hajhászását.

Az a keserű tapasztalatom, hogy itthon – különösen az elmúlt 4-5 évben – a gyűlölködés, furkálódás, csalás és széthúzás jellemző. Magyarországon hatalmas a szembenállás a tenyésztők között és sajnos saját bőrömön is megéltem, hogy a tisza segítő szándékkal is gátlástalanul visszaélnek. Valószínűleg nem véletlen, hogy külföldön előbb elismertek, mint idehaza. Magyarországon egyszerűen hiányzik a kutyatenyésztés, a hobbi kutyatenyésztés alapvetű kultúrája.

Én mindezekből kifolyólag 2002-2003 óta Németországban vagyok tag, kizárólag ott fedeztetek és tenyésztésre csak külföldre (Németország, Ausztria, Belgium, Finnország) adok el kutyát. Sok külföldi kapcsolattal rendelkezem és régóta érzem, hogy kint segítőkészek és korrektül, bizalommal fordulnak a komoly szándékú tenyésztőkhöz. Pedig higyje el, magyarként egyáltalán nem könnyű boldogulni, mivel a sok „serleghajhász” és más kutyáit nagy hangon és gátlástalanul becsmérlő egyének miatt külföldön a magyar tenyésztőkenek nincs jó híre…

- Az imént a hobbi kutyatenyészéstt említette. Kifejtené ezt egy kicsit bővebben?

- Nézzünk csak vissza a történelemben. A kutyatenyésztés amolyan úri passzió volt, melyet főként nemesek, grófok, bárók űztek időtöltés gyanánt. Nem pénzért, hanem pénzt áldozva, nagy odafigyeléssel végezték ezt a tevékenységet. Úgy vélem, hogy a kutyatenyésztés csak effajta nemes hobbi lehet, mert ha nem erről szól, akkor már nem tenyésztésről beszélünk.

Sok országban megkülönböztetik, de nem ledegradálják a hobbi tenyésztőket. Ehhez több kritériumnak kell megfelelni, mint például hogy non-profit alapon működjenek és csak kedvencnek adják el kutyáikat. Emellett nem a győztes címeket és serlegeket hajkurásszák, hanem legfontosabbnak ez egészséges fizikumot és idegrendszert tartják.

Magyarországon boldog-boldogtalan kutyát tenyészt, sokszor bármiféle felkészülés, vagy átgondolt koncepció nélkül. A kutya csak egy eszköz saját egoista céljaik eléréséhez. Még rosszabb, akik az áhított díjakért bármiféle etikátlan dologra hajlandóak.

Már komoly iparággá nőtte ki magát a kutyahamisítás is. Például valahol olcsón megvesznek egy pigmenthibás egyedet, aztán pigmentfestékkel „kikezelik”, majd jó pénzért eladják.

Én büszke vagyok arra, hogy bár kevesebb díjjal rendelkezem, viszont kutyáim egészségesek és kiegyensúlyozott idegrendszerűek. A hozzám forduló érdeklődők egymástól kapják meg elérhetőségemet. Sőt a gazdák egymás kutyáiról felismerik, hogy tőlem származnak.

Mindemellett persze a szervezeti elismerések is rendkívül jól esnek. Egyik kutyám Németországban a fajtán belül a klub legeredményesebb kutyája lett, összetettben pedig negyedik helyezést ért el. Két évvel ezelőtt pedig a Hobbi Tenyésztők Klubjának elismerését kaptuk meg.

- A bolognai megítélése igen vegyes, sokan lenézik, kényeskedőnek, egyenesen degeneráltnak tartják.?

- Ebben több dolog is szerepet játszik. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a Bichonokat sok esetben egymással is keresztezték, ennek megfelelően a bolognai is roppant kevert fajta. Magyarországra körülbelül 85’ és 88’ között hozták be őket, elsősorban az orosz és az egykori NDK területeiről. A magyar állomány 80-85 %-a a mai napig rájuk vezethető vissza, azonban bizonyos visszatérő jelenségek (előreharapás, metszőfoghiány) arra engednek következtetni, hogy az import kutyák ereiben jócskán csörgedezhetett a tipikus orosz ölebecske, a Bolonka Francuska vére, melyre ezek kifejezetten jellemzőek. Mindemellett itthon gyakorta keverik a bolognait és havannai bichont is. Nem véletlen, hogy Németországban nem ismerik el tenyészállatnak a Magyarországról származó kutyákat.

A kérdésre visszatérve talán az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon elterjedt a szebb küllem érdekében – és nem csak a bolognainál, hanem a legtöbb kistestű fajta esetében is – végzett szoros rokontenyésztés. Ez sokszor kivételes küllemű, de genetikailag sérült, labilis idegrendszerű, degenerált egyedeket eredményez. Ráadásul mivel kistestű fajtáról van szó, ezeket a mentális defektusokat, illetve az azok következményeként jelentkező hisztériás, agresszív viselkedést nem veszik komolyan és a fajta jellegzetességeként könyvelik el.

Nos, ez hatalmas tévedés! A bolognait mindig társállatnak tenyésztették. Ezt a szerepét csak akkor tudja betölteni, ha fizikailag és szellemileg is teljesen egészséges. Mivel sosem túlzásokra tenyésztették, normális esetben az említett szélsőséges viselkedés igen távol áll tőle.

Ugyanez vonatkozik fizikai megjelenésére is. A bolognai négyzetes megjelenésű, könnyű felépítésű kis testű, de nem törpe kutya. Látta, hogy mennyire kellett figyelni, hogy nehogy véletlenül rájuk lépjen. Sokan jönnek azzal, miután megnézték kutyáimat, hogy nekik ezek túl nagyok… Van egy rétege az érdeklődőknek, akiknek mániája az extra kicsi méret. Nehezen értik meg, hogy ezek az állatok általában genetikailag igen terheltek és nem szabad, hogy a bolognai tenyésztése ilyen irányban haladjon.

A fajta rossz megítélésére visszatérve nagy gondot jelent az is, hogy sokan valamiféle gyerekpótlékként tartják és agyonkényeztetik.

Én mindenkinek azt mondom, hogy attól még hogy kis termetű, ugyanúgy kutyaként kell kezelni. Akik megfogadták a tanácsomat, eddig még nem csalódtak.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. június