A korántsem balga belga

Belga juhászként a köznyelv leginkább a tervuerent illeti, holott az elnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom, hiszen négy különböző változatot takar. Ha pusztán a külsőt nézzük, e négyesfogat rövidszőrű tagja a Malinois, túlzásoktól mentes formájával, akár észrevétlenül elsikkadhatna a dús sörényű tervueren, az éjfekete Groenendael, illetve a göndör fürtös Lakenois mellett, ám a benne rejlő értékek fényesen túlragyogják visszafogott megjelenését.

„Rövid haj, hosszú ész” mondhatnák a malinois tulajdonosok kedvenc fajtájukra, és valljuk meg, nem is nagyon járnának messze az igazságtól. A malinois ugyanis vérprofi munkakutya, mely  a kutyás sportok, feladatok bármelyikében – legyen szó agility-ről, őrző-védő versenyről, szolgálati, terroristaelhárító, vagy mentőkutya munkáról – az élvonalbeli elitet képviseli.

Juhászkutya múlt

Sikerességének titka – egyéni adottságain kívül – vélhetően juhászkutya örökségében gyökeredzik. A juhászkutyák (németjuhász, belga juhászok, beucereon, border colli, stb…) kutyás sportokban, és egyáltalán brámilyen kutyás munkában elért eredményei, illetve az abban betöltött vezető szerepük, nyilvánvalóan nem a véletlen műve. Próbáljunk meg elvonatkozatni a fajtajellegzetességektől és gondoljuk végig általánosságban a juhászkutyák feladatait.

A nyáj, jószágok terelgetése önmagában korántsem egyszerű feladat a kutya számára. Nem pusztán azért, mert birkák, tehenek bizony tudnak igen makrancosak és komiszak is lenni, hanem mert munkája során egyaránt tudnia kell önállóan megoldani bizonyos helyzeteket, ugyanakkor mindenek felett követnie kell gazdája utasításait, alá kell vetnie magát irányításának. Mindeközben egy sor olyan hatás dolgozik benne, melyek közül egyesek erősítik, mások blokkolják örökölt ösztönkészletét.

Ha távolabbról vizsgáljuk, és leegyszerűsítjük a kérdést, akkor tulajdonképpen egy ragadozó állat úgy hajkurássza potenciális zsákmányát, hogy mindeközben aláveti magát az ember parancsának és visszatartja természetes késztetéseit a préda megragadására és megölésére.

Mielőtt azonban teljesen elvesznénk a juhászkutyák képességeit meghatározó ösztönök, és ingerek  szövevényes világában, annyit bizton leszögezhetünk, hogy munkájukból adódóan  ezen a fajtákat érték a legösszetettebb ingerek és szelektálták a legmagasabb szintű elvárások, melynek tükrében érthetővé válnak kiemelkedő képességeik, valamint hihetetlen sokoldalúságuk.

Életmentő versenyzés

Természetesen nem volt ez másképp a malinois esetében sem. A fajta Brüsszel és Antwerpen között található, Mechelen (népies nevén Malines) városáról kapta. A XIX. század végén megindult iparosítás, valamint az ezzel együtt csökkenő állatállomány miatt egyre kevésbé volt szükség munkájukra, ám a mindeközben növekvő népszerűségnek örvendő bemutatók és versenyek, szerencsére kapóra jöttek számára. Ezeken az erőpróbákon – akárcsak korábban – a teljesítmény számított, nem pedig a külső. Annak ellenére, hogy a malinois mindig kiválóan szerepelt a megmérettetéseken, nagyobb népszerűségre Közép-Belgiumban tett szert, mert az emberek többségének jobban tetszettek dús bundájú rokonai. Idővel megváltozott a helyzet és napjainkban a malinois vilgászerte első osztályú munkakutyává nőtte ki magát.

A malinois-ban tulajdnoképpen a profi „könnyűatléta prototípusát” képviseli a kutyák színes világában. Harmonikus, szikár testfelépítéssel, könnyű csontozattal rendelkezik, ezáltal nagyon gyors és fordulékony. Sebessége nem csupán mozgásra értendő. Reflexei, az adott szituációban fellépő reakciói is pillanatok alatt lezajlanak. Erre megdöbbentő példát meséltek nekem, melyet egy „RING” munkaversenyen készült videófelvétel bizonyított. A Ring – melyben a malik igen sikeresen szerepelnek – leegyszerűsítve, speciális, szabadfogású őrző-védő sportot takar, ahol a kutyáknak változatos, kiszámíthatatlan és életszerű szituációkban kell dolgozniuk, megengedettek az egész testes fogások, de maximális elvárás az önkontroll és irányíthatóság.

Nos a felvételen szerepelt egy olyan malinois, aki a menekülőelfogás feladatát kapta. A kiképző ráküldte kutyáját a sprintelő segédre, majd közvgetlenül a fogás előtt „Ereszd-Hozzám”-ot vezényelt. A kutya visekedése lélegzetelállító volt. Az állat a parancs elhangzásakor már a levegőben úszott, de amint meghallotta az utasítást, a másodperc tört része alatt megfordult, majd négy lábbal dobbantva, ellökte magát a segédről, majd tiszta erejéből vágtatott gazdájához.

Profi, de csak profiknak

Hát igen, a jó malinois, hozzáértő kézben ilyen és ehhez hasonlóan elképesztő teljesítményekre képes, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy mindezt csak szakértelemmel, türelmes és kitartó munkával lehet kihozni belőle. Hatalmasat csalódhatnak azok, akik azt gondolják, hogy a mali csodakutya, aki mindent pillanatok alatt megtanul és meg sem áll a csúcsig. Hamis illúzió pusztán csak a kutyától elvárni a kieemelkedő teljesítményt, az esetleges csalódás, vagy kudarc esetén őt okolni pedig becstelenség. Egy csúcsszuper versenyautóval sem lehet futamot nyerni, ha a volánnál közepes, vagy még rosszabb sofőr ül. Ráadásul a malinois olyan „versenyautó”, melybe csak kormányt és féket szereltek, gázpedálra nincs szükség, mert mindig maximális fordulatszámon pörög a motor. Többek közt ez az a tulajdonsága, melynek köszönhetően kivételes eredményekre képes a versenypályán, ugyanakkor szintén emiatt kiképzését nagyon könnyű elrontani.

A mali másik jellegzetessége –  a korábban már említett – villámgyors reakcióképessége. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a malinois nagyon ösztönerős kutya, ezért ha kiképzése során túlzott terhelésnek teszik ki, vagy idejekorán nagy nyomás alá veszik, teljesen tönkre lehet tenni. Mindez fokozottan érvényes az őrző-védő munka azon fázisában, ahol a kutya ösztönváltásait igyekeznek kialakítani. Ennek lényege, a zsákmányszerző és védőösztön  fejlesztése, illetve az ezek közti stabil váltás elérése, mely lehetővé teszi, hogy a különböző szituációkban ható, eltérő ingerek ellenére munkája precíz, magabiztos legyen. Belátható, hogy mindez milyen körültekintést igényel, ha a reakciók, váltások pillanatok alatt lezajlanak.

Ez sarkalatos pont az eredményesség szempontjából. A zsákmányszerző ösztönnel többnyire nincs is baj, feltéve, ha fokozatosan terhelik. A jó képességű malikban nagyon erősen jelen van és továbbfejlesztéséhez sem kell túl nagy „bűvészmutatvány”. Az őrző-védőzéshez szükséges védőösztön fejlesztése, illetve kiaknázása azonban már nem ennyire egyszerű, mivel csak később teljesedik ki olyan mértékben, hogy kiképzés során szerephez jusson. Szomorú, de sok, alapvetően jó képességű malinois „vérzett már el” önhibáján kívül olyan kiképzők keze alatt, akik más munkakutyafajták kiképzéséből vett metodika alapján viszonyultak hozzá.

„Monsieur szangvinikum”

Ilyen jellegzetes hibák közé tartozik a túlzott határozottság, és erélyesség is. Egy-egy olyan pórázrántás mondjuk, ami egy rottweilernek meg sem kottyan, a malinois személyiségére hosszabb távon igencsak „demoralizálóan” hat. Becsmérlői érzékenynek titulálják emiatt, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy alapvetően szangvinikus természete és a benne lezajlódó idegfolyamatok gyorsasága folytán, egyszerre fogad be minden külső információt.

Mindebből következően már nevelésenek korai szakaszától fogva igen nagy figyelmet kell szentelni gondos szocializációjára, ezáltal megtanulja kiszűrni, és elkülöníteni a környezetből érkező ingeráradatból a fontos és érdektelen hatásokat.

Akik kételkednek a malinois keménységében, ne feledjék, hogy Franciaországban, Belgiumban elsőszámú szolgálati kutyának tartják számon, és az igen veszélyes harci feladatokat ellátó kommandós egységek soraiban is elsősorban ők szolgálnak. A közelmúltban az interneten volt alkalmam megnézni egy olyan videófelvételt, melyet szolgálati malik munkájáról készítettek. A bemelegítő feladatot a segéd kocsiból való kirántása jelentette, ezt követte a veszettül tűzelő fegyveres lerohamozása, „enyhe” nehezítéssel, ugyanis a fogáshoz a kutyának egy autót kellett átugrania, a hab a tortán pedig az a gyakorlat volt, mikor  a csibész ellentétes oldalról „kapott” két kutyát, melyek egészen egyszerűen belerobbantak a támadóba, és még az a kutya sem lazított fogásán, akire az ütközésektől megtántorodott ember teljes testsúlyával ráesett.

A malinois szellemi képességeit felesleges volna ecsetelni. A fajta maga a megtestesült eminencia, és ha oktatnák neki, még a trigonometriát is ugyan olyan gyorsan elsajátítaná, mint az akadályugrást.

Az eddigiekből az is kiderült, hogy a malinois rettentően temperamentumos, mozgékony állat, aki „mindkét végéről égeti a gyertyát”, és már csak ezért sem való mindenki kezébe. Pusztán  sétálgatással, esetleg labdázással képtelenség kiaknázni szellemi és fizikai kapacitását, levezetni felgyülemlett energiáit. Esetenként akkora mozgásigény, lelkesedés és tettvágy feszíti, hogy hajlamos akár szabályos fizikai rosszullétig túlpörgetni magát.

Kertben és lakásban egyaránt jól elvan, és mivel rendkívül erősen kötődik gazdájához, a lakást jobban kedveli ezesetben ragaszkodása időnként terhessé is válhat, hiszen nem lehet anélkül felkelni a fotelből, vagy kivenni a hűtőből egy túrórudit, hogy  a malinak ne azonnal séta, munka, játék lehetősége jutna először eszébe. Persze, ha megkapja a számára megfelelő terhelést nem fog gondot okozni.

Mi sem árulkodik arról jobban, hogy a malinois-nak mindig teljesítményorientált elvárásoknak kellett megfelelnie, mint sziklaszilárd egészsége. A fajtára jellemző súlyos betegség egyelőre még nem ismert, tőzsdebrókereket megszégyenítő sebességű életvitele ellenére akad 10-12 évesen is – igaz kicsit öregesen, de – dolgozó egyed.

Remélhetőleg ez az állapot így is marad, bár félő, hogy a fajta érezhetően növekvő népszerűsége a malinois-t is fel fogja higítani. Hogy ez ne történhessen meg, csak azok válasszák maguknak, akik kellő elkötelezettséget éreznek a fajta iránt, továbbá legalább olyan komolyan veszik és igénylik a kutyakiképzést, mint a malinois.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2005. augusztus