„Engem már az is tökéletesen boldoggá fog tenni, ha kutyáim ugyanolyan örömet okoznak majd egy gyermekes családnak, mint nekünk.”

Bár többször levert a víz, miközben Nagyné Németh Ildikó kocsiját követtem Balatonalmádi – hegy felé eső – elképesztően meredek utcáin, megérkezésünk után szóhoz sem jutottam festői panorámától, mely minden nehézséget azonnal elfeledtetett. Ez hát Magyarország egyetlen eurázsiai tenyészete, a von Valilberg Eurasier kennel rezidenciája.

Természetesen a kertkapuhoz közeledve rögtön kutyaugatás csendült fel, mely sokkal inkább jelzés értékű, mintsem ellenségesnek hatott. Belépésemkor három érdeklődő csupaszőr eurázsiai fogadott. Elsőként a rangidős és a falka vezére, a büszke Ronnis érkezett. Ő kimérten hozzám sétált és akkurátusan végigszaglászott, majd mint aki jól végezte dolgát, más elfoglaltság után nézett. A „főnök” után egy krémszínű, bohókás szuka, Senta jött üdvözölni. Kedvesen hozzám dörgölőzött, miközben valósággal ragyogott közvetlen és barátságos lénye. A látogatásomkor éppen félidőben lévő, várandós „kismama”, Amira mindvégig gyanakvóan méregetett a távolból, s bár szemmellátható érdeklődéssel viszonyult hozzám, tartózkodása nem tudta legyőzni kíváncsiságát.


- Nem mindennapi élmény az életben is látni ezeket a kutyákat, hiszen tudtommal nagyon ritkák világszerte. Jelen esetben a hazai állomány háromnegyede szaladgál itt körülöttünk. Ha már ilyen különleges fajtáról beszélgetünk, megérdemelnék, hogy egyenként is bemutassuk őket.

- Akivel elsőként találkoztál, ő Ronnis, 7 éves kan kutyánk. Francia vonalból származó, igen különleges kutya, hiszen Svédországban az egyik vezető kennel állományalapító kanja volt. Kiállítási és tenyészkutyaként gyakorlatilag mindent elért, amit elérhetett. Magad is láthattad, hogy igen büszke és öntudatos. Sosem ellenséges, de abszolút nem az a haverkodó típus. Persze, ha valaki szimpatikus neki, hajlandó vele „szóba állni”, de nem ugrik válogatás nélkül az emberek ölébe.

Senta a legfiatalabb köztük. Ő teljesen más, mint a többiek, egy külön fogalom. Bárkivel azonnal barátkozik, nyitott, játékos és jókedélyű. Ő a legagilisabb a csapatból. Kicsi korában addig futott, míg össze nem esett, és menten elaludt. Ő egyébként Ronnis-szal egy helyről érkezett. Kifejezetten jót tett neki, hogy a türelmes Amira és a szigorú Ronnis között nevelkedve nőhetett fel. Mivel őt kifejezetten kiállításra, illetve tenyésztésre szántuk, de itthon szinte nincs konkurencia a kicsi állomány miatt, Ronnis-t tudatosan „rá szoktuk nevezni”, hogy ne egyedüli jelenlétével érdemelje ki a fajtagyőztes címet. Ez Fehérváron sikerült is neki, ahol legyőzte Ronnis-t.

Amira, a vemhes szuka, 2,5 éves, ő az első eurázsiaink. Nagyon nyugodt, roppant simulékony természetű és hallatlanul intelligens. Csak csendben súgom, hogy ő a csapat esze. Csupaszív, bújós jószág. Reggel puszival köszönt, este pedig csendben végighallgatja az esti mesét. Német és francia vonalból származik. Miután minden szükséges szűrésen eredményesen túl jutottunk, akkor döntöttünk úgy, hogy legyen tőle egy Ronnis-szal közös alom.

- Különleges fajta, különleges egyéniség. Gondolom, hozzájuk jutni sem volt egyszerű.

- Hát abszolút nem, és egyébként a mai napig nem az. Az eurázsiairól több mint 10 éve olvastam először. Akkoriban rottweilerem volt, aki fájdalmasan korán – súlyos betegség miatt – 9 hónaposan távozott.  Ezért az általam választott új fajta csodálatos külleme mellett fontos szempont volt a stabil egészség is. Hamar kiderült azonban, hogy eurázsiaihoz szinte nem lehet  hozzájutni. Sikerült megismerkednünk egy német pumi tenyésztővel, aki segített felkutatni az egyik kinti fajtaklubot, akikkel felvettem a kapcsolatot. A Stuttgartban rendezett kiállításon, 2002-ben végre testközelből is találkozhattam velük. Természetesen teljesen le voltam nyűgözve, hiszen a valóságban is igazolva láttam, hogy számomra az eurázsiai az „álomkutya”.

Tudni kell, hogy az erurázsiai a mai napig várólistás fajta, azaz aki ilyen kutyát szeretne, nem kevés türelemre és kitartásra van szüksége. Mi 2,5 évet vártunk mindhiába, mert végül nem jutott nekünk kutya. Teljesen el voltunk keseredve, de nem adtuk fel. Felkerestük a másik német klubot, akiktől megkaptuk egy cseh tenyésztő címét. Nála született meg 2005. januárjában Amira, aki – az ország második eurázsiaijaként – 2005. márciusában érkezett Magyarországra.

Senta egy nagynevű, svéd tenyészetből származik és igen nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy megkaptuk őt, hiszen a 3 testvér közül egyik a tenyésztőnél  Svédországban maradt, másikuk pedig Franciaország egyik legnagyobb kenneljébe került. Ilyen konkurenciában sikerült  nekünk is megfelelni azoknak a szigorú és mindenre kiterjedő feltételeknek, amiket a tenyésztő támasztott irányunkba. Ehhez egy több oldalas „önéletrajzot” is kellett küldenünk. Hozzá kell tennem, hogy tenyésztője mindvégig tökéletesen korrektül és segítőkészen állt hozzánk. Szinte napi e-mail levelezésben álltunk, és ez a jó kapcsolat a mai napig tart.  Aztán 2005. Szenteste jött a levél: Senta a miénk. Folyamatosan kaptuk a híreket és képeket cseperedő kiskutyáról, aztán szilveszterkor érkezett egy üzenet, melyben Senta mellé felajánlotta megvételre Ronnis-t is. Hirtelen szóhoz sem jutottunk. Többször el kellett olvasnunk az e-mail-t, hogy megbizonyosodjunk róla, nem tévedés történt, valóban megkaphatjuk Ronnis-t is. Ilyen lehetőség nem minden nap adódik az ember életében, így hamar megszületett a döntés: természetesen Ronnis-t is örömmel fogadjuk. Mielőtt valaki szőrösszívűnek tartaná a svéd tenyészőt, el kell mondanom, hogy Ronnis kint – ahogyan korábban is említettem – állományalapító kan volt. 48 utódja született, svéd és norvég champion, szóval minden téren elérte, amit kellett, de a szűk létszámú állomány miatt el akarták kerülni a beltenyésztést, ezért ki kellett őt vonni a kinti tenyésztésből. Meglepő, de ez a csodálatos, büszke, domináns kan kutya, körülbelül két perc alatt átállt és azóta is problémamentes a kapcsolatunk. Emiatt azonban elkövettünk egy kisebb hibát is, ami nagy tanulsággal szolgált. A poznani világkiállításon ugyanis elhamarkodottan találkozót beszéltünk meg Ronnis tenyésztőjével. A viszontlátás öröme azonban teljesen összezavarta és felkavarta a kutyát. Látszott rajta, hogy nagyon felzaklatta a találkozás és 1-2 nap kellett neki, mire lelkileg megint helyre billent.

- Az eddig látottak, tapasztaltak és elmondottak alapján az eurázsiaik valóban minden tekintetben csodálatos kutyák. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére alig-alig ismertek?

- Megmondom őszintén, hogy ez számomra valóban érthetetlen. Ez a fajta a tökéletes családi kutya: szelíd, ragaszkodó, egészséges, hosszú életű, se túl kicsi, se túl nagy és nem utolsó sorban gyönyörű. Kicsit úgy érzem, hogy szélesebb ismertségének gátja kicsit az anyaország mentalitásának köszönhető. Finoman fogalmazva a kelet-európaiak ritkán kerülnek a várólista elejére. A német fajtaklubok már annyira „vigyáznak” az eurázsiaira, ami szinte saját maguk, illetve az eurázsiai ismertsége ellen dolgozik.

Egyébként a svédek valóban követendő példát állítanak az eurázsiai tenyésztésben. Nagyon komolyan és teljesen becsületesen dolgoznak. Mindent tökéletesen őszintén elmondanak – jót, rosszat egyaránt – , minden írott és íratlan szabályt tökéletesen betartanak.

- Pároddal ti is a fajta népszerűsítéséért is dolgoztok?

- Mi egyik célunkként tűztük ki magunk elé, hogy a fajtát kiemeljünk az ismeretlenségből. Ennek érdekében mindent megteszünk saját eszközeinkkel. Többek közt azért járunk kiállításokra, hogy reprezentáljuk, népszerűsítsük a fajtát, nem pedig a címek hajhászása miatt. Sokan mondták már, hogy miért nem propagáljuk szélesebb körben kutyáink előkelő kiállítási eredményeit. Azért, mert számunkra az eurázsiai nem erről szól.

A küszöbön álló örvendetes esemény kapcsán, a közeljövő nagy kérdése, hogy első almunk kiskutyái számára sikerül-e majd olyan „álomgazdikat” találni, akik értékelik ezt a fantasztikus kutyafajtát. Természetesen mi is tudatosan, a tenyésztés kialakítása szempontjából építkezünk, és így fontos lenne, hogy a tőlünk származó kutyákat ugyanúgy leszűressék és megmutassák néhány kiállításon, hiszen munkánk eredményét csak az utódokon tudjuk lemérni. De engem már az is tökéletesen boldoggá fog tenni, ha kutyáim ugyanolyan örömet okoznak majd egy gyermekes családnak, mint nekünk.

- Nem áll fönn annak a veszélye, hogy az eurázsia szélesebb körben való elterjedésével, a fajta idővel hanyatlásnak indul?

Az eurázsiai népszerűsítése nem jelenti a „nagyüzemi gyártás” elindítását. A fajta „divatkutyává” válását a vevők szigorú szelekciójával (azzal, hogy valóban nem egyszerű egy-egy ilyen kutyához hozzájutni, a pénz önmagában nem elég), valamint az eurázsiai világszerte magasan szabott árával akadályozzák meg. Ebben a fajta tenyésztői szerte a világon teljesen egységes szemléletet képviselnek.

Az eurázsiai mind egészség, mind idegrendszer tekintetében az egyik legszigorúbban szabályozott tenyésztésű fajta. Az egész (!) állomány törzskönyvezése nemzetközileg nyilvántartott, ezért a tenyésztés menete áttekinthető és rendezett. Gyakorlatilag mindenkiről, minden nyilván van tartva és minden adat publikus. Persze ez az eurázsiai esetében viszonylag könnyebb, mivel a fajta igen rövid múltra tekint vissza.

Mindazonáltal az eurázsiai tenyésztők szerte a világon igen szorosan összetartó közösséget alkotnak, mely betartja az eurázsiai tenyésztésének írott, valamint a kultúrált, illetve etikus kutyatartás és -tenyésztés íratlan szabályait és ezt mindenkitől elvárja. Bármely ország bármely eurázsiai tenyésztője csak egyszer játszhatja el a közösség bizalmát, azonnal és egységesen kiközösítik maguk közül.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. szeptember