“Finom, édes és nemes, mint a pezsgő”

A du Champagne kennelnél tett látogatásomnak nem a festői szépségű Franciaország, hanem a XVI. kerület kertvárosi része adott otthont. Érkezésemkor kivágódott a kapu és egy igazán formás bulldog növendék fogadott kitörő örömmel, akit a kennel tulajdonosának, Dr. Jekelfalussy Kingának csak néhány tiszteletkör megtétele után sikerült nyakon csípnie. A kertben további tömzsi bulldogok lökdösődő, vidámságtól kicsattanó tömkelege fogadott, akik szuszogások, fújtatások komplett polifóniájával harsogtak örömükben. Miután kiadós simogatás után a kedélyek megnyugodni látszottak, elkezdhettük a beszélgetést.

- Igazán jól csengő kennel nevet sikerült választanod.

- Köszönöm, az asszociáció többszörös. Amellett, hogy a pezsgő is Franciaországból származik, éppoly finom, édes és nemes, mint szerintem a francia bulldogok.

- A francia bulldog kapcsán szinte elkerülhetetlen az a közhelyes mondás, hogy vagy imádják, vagy ki nem állhatják az emberek. Én azt gondolom, hogy kell még valami, hogy e fajta szerelmese legyen valaki, ez pedig szerintem a humorérzék.

- Hát igen, megismerkedésem a fajtával valóban a humornak, a humorosságnak köszönhető. Közel 15 éve, Olaszországban egy tengerparti kávézóban nagy, nevetgélő sokadalomra lettem figyelmes. Mint kiderült a mulatság tárgya egy gyönyörű francia bulldog kan volt, aki népes közönséget szórakoztatott. Egy csapásra beleszerettem a bumfordi kis jószágba, akiről akkor még azt sem tudtam, milyen fajta. Hazaérve aztán első dolgom a hirdetések fellapozása volt. Sajnos csalódottan tapasztaltam, hogy kemény fába vágtam a fejszém, hiszen akkoriban nagyon kevés francia bulldog volt idehaza.

Első bulldogomat 90’-ben vásároltam a Marcibányi téren megrendezett kutyavásáron. Mondanom sem kell, hogy szó sem volt a „szűz kéz szerencséjéről”, alaposan belehúztam… Az akkor méregdrágának számító kutya – mint utóbb kiderült – félheréjű volt és számtalan olyan problémával küzdött, amit e fajta hordozhat magával. Természetesen ugyanúgy szerettem, de tartását igen megnehezítette az állandó állatorvosi kezelés.

Az első igazán kiváló francia bulldogomat, Brúnót (Champion Big Boss Mon Petit Ami) Németországban sikerült vásárolnom. E nagyszerű adottságú kutya sokat fedezett itthon , és vérvonala majdnem mindegyik itthoni francia bulldog ereiben csörgedezik.

- Kanyarodjunk vissza egy pillanatra az egészség kérdéséhez. Mint mondtad, első kutyáddal igencsak pórul jártál. Mi az amit egy kedző francia bulldogosnak érdemes szem előtt tartani?

- Mindenekelőtt a megfelelő származást és a stabil egészséges szülői hátteret, mely mentes mindeféle extrémitástól és szélsőségtől. Egy olyan fajta, mely majd minden paraméterében a szélsőségek felé hajlik csak gondos és felelősségteljes tenyésztői munkának köszönhetően maradhat egészséges és élhet teljes, boldog életet.

A francia bulldog alapvetően szívós, igénytelen kis jószág. Persze sajátosságaiból adódóan bizonyos szempontból speciális odafigyelést igényel. Az egyik ilyen feladat a pofa körüli ráncok rendszeres és gondos tisztogatása, amivel megelőzhető a ráncok közötti bőr befülledése és gyulladása. A másik, ha nem a legfontosabb feladat a hőguta lehetőségének elkerülése. Ezt sajnos sokan nem veszik tudomásul és gyakori, hogy kánikulai napokon megrendezett kiállításokon több francia bulldog is elpusztul hőguta következtében. A tulajdonosok sokszor a tüneteit: a fokozott zihálást, liluló nyelvet, nyálfolyást sem ismerik fel, pedig olykor drámaian rövid idő, akár 3-4 perc is elegendő a keringési rendszer összeomlásához és a halálhoz. Ezen kívül kevesen tudják, hogy a magas hőmérsékletnek kitett kutyát nem elég a fejére tett vizes zsebkendővel borogatni, hanem alulról, a has felől kell jégakkuval, vagy nedves törülközővel hűteni.

- Feltételezem, hogy az egészség kérdése a tenyésztők számára is nehézségeket okoz. Számos Interchampion és Európa győztes kutya aranykoszorús mestertenyésztőjeként és FCI bíróként mi erről a véleményed?

- A francia bulldog népszerűsége 92’-93’ –tól kezdett meredeken felfutni. Nagyon sokan kezdtek foglalkozni a fajtával, ami mostanra – nyugodtan kijelenthetjük – áldozata a divattendenciának. Szerencsére néhány tenyésztőnek köszönhetően itthon, a „szem előtt lévő állomány” mindenképpen javult.

Tenyésztési szempontból egyébként a francia bulldog igen „macerás” fajta. Köztudott dolog, hogy a szukák döntő többségét császározni kell, két egyformán szűk orrnyílású szülőpár utódai jó eséllyel légzési nehézségekkel küzdenek majd. Kistestű fajta lévén gyakran előfordul a térdkalács ficam is. Értelemszerűen ezeket a problémákat csak lelkiismeretes tenyésztői munkával és gondos szelekcióval lehet elkerülni. Ennek kapcsán nagyon fontosnak tartom megemlíteni a színek kérdését. A jelenlegi tendencia alapján az érdeklődés a tigriscsíkos és fekete egyedekről, a bézs (fawn), bézs foltos, fekete-fehér foltosok felé fordult. Tudni kell, hogy a foltos kutyák (bézs, fekete-fehér) általában érzékenyebbek, és hajlamosabbak pl. bőrekcémára, fehérjeallergiára, stb…, ezért nem szabad több generáción keresztül csak foltos kutyákkal fedeztetni, mindenképpen szükséges időről-időre sötét színű (fekete, sötét tigriscsíkos) egyedeket is bevonni a tenyésztésbe, különösképpen azért, mert ennek hiányában a kívánatos fekete orrtükör, szájszél, valamint a jól pigmentált szemhéj kivilágosodik, a feket-fehér foltos kutyáknál rózsaszínes, a bézseknél pedig májszínűvé halványul, mely igen súlyos hibának számít. Ennek sokan sajnos nincsenek tudatában, és ez idővel a fajta kárára válik.

- Mindez nem fest túl rózsásan. Vannak azért pozitív irányvonalak a tenyésztésben, vagy ezúttal is tudomásul kell venni, hogy a divatos fajtáknak kikerülhetetlenül hanyatlás a  sorsa?

- Mint ahogyan azt korábban mondtam, nagyon-nagyon sokan foglalkoznak francia bulldoggal az utóbbi időben Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy vannak akiket az elkötelezett fajtaszeretet vezérel, és tudásukhoz mérten megpróbálnak minél szebb küllemű és egészségesebb kutyákat tenyészteni. Ugyanakkor vannak olyan „tenyésztők” is, aki kizárólag anyagi haszonszerzés céljából foglalkoznak ezzel a fajtával, mindenféle hozzáértést mellőzve, a kutyák legalapvetőbb igényeit sem kielégítve. Véleményem szerint a fajta hosszútávú  érdeke egy szervezett formában történő, elfogadható tenyésztési irányvonal kidolgozása és a kutyák tartási körülményeinek szigorú felügyelete. Mint például Németországban, ahol a fajtára jellemző betegségeket hordozó egyedeket nem engedik a tenyésztésbe. Egy ilyen program megvalósítása és felügyelete nem lesz egyszerű feladat, de biztosan jót tenne a francia bulldognak, hogy a későbbiekben ne csak betegségeiről híres fajtaként ismerjék.

A divatnak úgysem lehet útját állni, ám az igények kielégítése közben a minőségre mindenkor törekedni kell, melynek egyedül a megfelelően szabályozott tenyésztés lehet hatékony eszköze.

Most, mintha talán mégis elkezdődött volna egy bíztató folyamat, azzal, hogy egyre több lelkiismeretes tenyésztő hozott be külföldről garantáltan egészséges, igen magas tenyészértékű egyedeket a hazai állomány további javítása céljából. Az ő segítségükkel komoly remény van arra, hogy a jövő francia bulldog generációi ne csak szertelenül vidámak legyenek, de kifogástalan egészségi állapotnak is örvendhessenek.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2005. október