„A kuvasztartás számomra hagyományőrzés”

Ezelőtt néhány hónappal számoltunk be lapunk hasábjain egy pásztorkutyások által kezdeményezett Tesztről, mely e fajták belső értékeinek felmérését tűzte ki célul. Akkor elhangzott, hogy a várakozásokkal ellentétben a tenyésztők – bár tudtak, hallottak a dologról – valahogy nem „döngették a kaput”, hogy élesben leteszteljék kutyáikat… Ezt a passzív hozzáállást törte meg Fekete György, a Györgyudvari tenyészet tulajdonosa, aki amint értesült a lehetőségről, önként kereste meg a csapatot. Két kuvasza: Györgyudvari Ádáz és apja, Györgyudvari Vagány derekasan helytállt a videón dokumentált bátorságpróbán.

Mindezek ismeretében Györggyel való találkozásomkor abszolút nem ért meglepetés, személyében egyenes, karakán embert ismerhettem meg, akinek világos és határozott elképzelései vannak saját tenyészete, illetve a hazai kuvasztenyésztés előremozdításának lehetőségeiről.


- Eddig úgy tapasztaltam, hogy magyar fajtát sosem választanak „csak úgy az emberek”. Önt mi vezette a kuvasz tartásához és tenyésztéséhez?

- Mivel mindig is nagytestű és magyar fajtát szerettem volna, ezért „csak” a komondor és a kuvasz között kellett választanom. Talán az a meghatározó élmény lendített mégis a kuvasz felé, mikor földmérő mérnökként dolgoztam és tanyáról-tanyára jártam az Alföldet. Túlzás nélkül állíthatom, hogy talán egy helyen találkoztam komondorral, az összes többit kuvaszok őrizték. Nagyon imponált nekem, hogy ezek a magabiztos, öntudatos kutyák milyen természetes és harmonikus viszonyban élnek gazdáikkal.

Emlékszem egy esetre, mikor a „köszöntésünkre” érkezett kuvaszok némán megálltak a kocsi két ajtajánál. Nem tomboltak, hangjuk sem volt, ami még vészjóslóbbá tette jelenlétüket. Én sosem féltem a kutyáktól, meg is szoktam, hogy érkezésemet hangos kutyaugatás kíséri, de akkor én is elbizonytalanodtam kissé. Kiszóltam az ablakon, mire megérkezett a gazdájuk és mondta, hogy nyugodtan ki lehet szállni, ilyenkor nappal, mikor ő is otthon van nincs veszély. Este viszont még neki is jó előre jeleznie kell, ha hazafelé tart, hogy kutyái idejében felismerjék…

Én sem emberben sem kutyában nem bírom az alázatos, gerinctelen típust. Nekem világ életemben társként, nem pedig rabszolgaként volt szükségem kutyára. Ezt találtam meg a büszke, bátor, tartással rendelkező kuvaszban. Azt szoktam mondani, hogy a kuvasz jelleme olyan, mint a kő: nehezen formázható, de a terhelésnek szilárdan ellenáll.

Nagyon kötődöm kutyáimhoz, ezért amelyik eddig valamiért itthon ragadt, az élete végéig nálam is maradt. A napokban temettem el 12 évesen elhunyt, Lármás nevű kutyámat, aki nagyon sok dicsőséget szerzett számomra. A tenyésztés során mindig is a jó temperamentumú, erőteljesebb, nagyobb kutyákat favorizáltam és szerencsére sikerült elkerülni az egyik legsúlyosabb típushibát is, az elkeskenyedő, a kuvasztól „idegen” fejet.

- Miért döntött úgy, hogy kipróbálja kutyáit a bátorságpróbán?

- Először is azért, mert teljes mértékben egyetértek a kezdeményezés mögött meghúzódó gondolatisággal, azaz annak felismerésével, hogy a nyájőrző pásztorkutyák többsége – más fajtákhoz hasonlóan – hanyatló ágban van belső tulajdonságok tekintetében, melyek e fajták igazi értékét adják. Úgy gondolom, hogy mindenképpen szükség van ennek megállítására, melyhez első lépés az alkalmas egyedek kiválasztása. Ehhez nagy segítséget nyújt a bátorságpróba, hiszen a kuvasz egyik alapvető értékmérő tulajdonsága a félelmet nem ismerő, rendíthetetlen bátorság.

Mivel ismerem kutyáimat, reméltem, hogy a teszt alkalmával sem okoznak majd csalódást. Az igazi cél, amiért megkerestem őket az az volt, hogy bebizonyítsam, a kuvasznak még mindig van létjogosultsága és meg van rá az esély, hogy helyre lehessen állítani a fajtát, valamint egykori megbecsülését.

Ez vezérelt akkor, mikor a tavaszi tenyészszemlén Ádázzal részt vettünk Pischoff Ferenc és társai által kidolgozott sokoldalú képességvizsgálaton, ahol kutyám 99.67 %-os teljesítményt ért el. Sok szép eredmény van már mögöttünk, de a bátorságpróbán és az említett teszten elért teljesítmény az, ami legkedvesebb számomra és amire talán a legbüszkébb vagyok.

- Való igaz, mintha a kuvaszról szinte csak a rosszhírét ismernék az emberek. Ön is hanyatlásról beszél. Mi lehet ennek az oka?

- A kuvasz népszerűségének elvesztését én több okból eredeztetem. Kétségtelen, hogy a fajtának van bizonyos rossz híre, melyért legkevésbé a kuvasz a felelős. A fajta feladata mindig is az volt, hogy megvédje a rábízott értékeket. Védeni pedig csak karakán, bátor kutya képes. A kuvasz közismerten kemény őrkutya hírében állt, így sokukat kifejezetten ilyen céllal keresték. Mint ismeretes a falvakba, később gyártelepekre bekerülő kuvaszokat sokszor állandóan láncon tartották, és teljesen elhanyagolták. Mutasson valaki olyan fajtát, ami ezt hosszútávon elviseli. Persze, hogy az ilyen körülmények között tartott kuvaszok kiszámíthatatlanná, indokolatlanul agresszívvá váltak és a hozzájuk óvatlanul közeledő embereket megtámadták.

Én 22 éve tenyésztek kuvaszt. Ezalatt az időszak alatt összesen két figyelmeztető harapást kaptam, amit kizárólag magamnak köszönhettem. A kuvasz ok nélkül sosem tesz ilyet. Volt nem egy igazán kemény kutyám, akik ha rossz fát tettek a tűzre és kikaptak, egy hangjuk sem volt.

Számomra az az igazi kuvasz, amelyikben látom a büszke, egyenes jellem tükröződését.  Egy ilyen kutyától joggal elvárhatom, hogy egy illetéktelennel személlyel szemben is bátran lépjen föl.

Sajnos egyre inkább azt látom, hogy nagyon sokat „puhult” a kuvasz, amit mások is észrevettek. Többek közt ez is hozzájárulhatott népszerűségének csökkenéséhez.

Szerintem ennek oka részben a „show” tenyésztésben, a küllemkutyázásban keresendő. Nekem meggyőződésem, hogy mielőbb külön kellene választani a kutyatenyésztést és a show-t, mert idővel visszafordíthatatlanul tönkre megy a fajta, hiszen teljesen el fogja veszíteni eredeti tulajdonságait. Úgy gondolom, hogy csak az autentikus környezetben tartott kuvasz lesz képes megőrizni eredeti értékeit.

- Úgy tudom, hogy a kuvasz külleme sem éppen előnyére változott. Sokan kritizálják emiatt a fajtát és visszasírják a „régi” kuvaszokat.

- Tény, hogy a küllem is sok tekintetben átalakult, és számos korrekción átesett az idők folyamán. Említhetjük például a hátsó szögelést, fültartást, feszességet, faroktartást. Sok tekintetben történt előrelépés, de úgy látom, lassan eljön a pillanat, mikor majd megálljt kell szabni a testtömeg növekedésének, mert ennek eltúlozásával elvész a száraz testfelépítés és egy molosszer típusú, lazább jelleg uralkodik el, mely semmiképpen sem lehet kívánatos a kuvasz esetében. Meg kell maradni az arany középúton.

Erdélyben például láttam aktívan dolgozó kuvaszokat, melyek a mai napig farkastól és medvétől védik a nyájat. Ezek a kutyák általában kisebbek voltak, mint a „divatos” társaik. „A túl nagy kutya nem tud cselezni.” – mondják arrafelé a pásztorok.

A mozgás szintén javításra szoruló terület. Annak idején a kuvasz 50-70 kilométert is képes volt ügetésben megtenni. Ehhez azonban kifogástalan anatómia szükséges. Minél nagyobb a lépéshossz, annál hatékonyabb a mozgás, hisz annál nagyobb teret ölel föl egységnyi energia befektetésével. Egy jobban maga alá lépő kutya jobb egyensúlyi helyzetben van, ez pedig hatékonyabb koordinációt, azaz jobb használhatóságot eredményez.

Én azt vallom, hogy a kuvasztenyésztésnek erről kell szólnia. Egy felkészült tenyésztőnek a kuvasz bármelyik porcikájának ideális formáját, alakját, funkcióját ismernie kell! Tudomásul kellene venni, hogy a kuvasz használati fajta, melynél minden tulajdonságnak szerepe van a munkavégzés és a feladatok ellátása szempontjából.

- Tudomásom szerint több elképzelése is van, mellyel a kuvasz tenyésztésének helyzetét szeretné előremozdítani. A tavalyi Kuvaszbarátok I. Országos Találkozója is ezt a célt szolgálta?

- A Találkozót Juhász József barátommal szerveztük abból a célból, hogy a kissé szétesni látszó tenyésztői közösséget kicsit összerázzuk. Minderre különösen nagy szükség van, mert túlzás nélkül állíthatom, hogy a kuvasz végveszélyben van. A statisztikai adatok tanulsága szerint, a jelenlegi tendencia afelé mutat, hogy 1-2 éven belül a törzskönyvezett egyedek száma olyan mértékben csökken, hogy a kuvasz szakszerű tenyésztése ellehetetlenül.

Nyilvánvaló, hogy mindenkinek van egy saját elképzelése a választott fajtájáról, de időnként szükséges, hogy összejöjjünk és egyeztessük a különböző szemléleteket. A közös nevező az lehet, hogy típusában azonos kuvaszt akarjunk.

A Gárdonyban megrendezett Kuvaszbarátok I. Országos Találkozóján erre kiváló alkalmat teremtett. Dr. Balássy Zoltán, Pető Zoltán, Pischoff Ferenc, Hódosi József, Géczi Imre és jómagam által tartott előadások azt a célt szolgálták, hogy próbáljunk együtt és előre gondolkodni a kuvaszról, annak jövőjéről. Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, hogy sikerült összekovácsolni a csapatot.

Ahogyan korábban is mondtam, elengedhetetlennek tartom az eredeti belső tulajdonságok erősítését, melyet meggyőződésem szerint csak megfelelő környezetben, eredeti körülmények között lehet megvalósítani. Ennek érdekében szeretném hazánkon kívül, a magyar gyökerekkel rendelkező területekre (Erdély, Székelyföld) visszahonosítani a kuvaszt. Többszöri látogatásom megerősített abban, hogy határon kívül rekedt magyar emberek között ismert és népszerű fajta a kuvasz, tehát a helyiekben meglenne az affinitás erre, ráadásul állattartási szokásaikhoz is tökéletesen illene, kint ugyanis nem terelő, hanem nyájőrző pásztorkutyákat használnak. Egy kis összefogással és segítséggel fel lehetne építeni egy erős állományt, melyre olyan szelekciós hatások nehezednének, amelyeket itthon nem lehet rekonstruálni. Kint ugyanis a mai napig valós veszélyt jelentenek a ragadozók. Amelyik kuvasz ebben a közegben is megállná a helyét, az bizonyítottan rendelkezne azokkal a kívánatos tulajdonságokkal, melyek valós használati értékét képviselnek. Az így kialakított törzsállományhoz aztán nyugodt szívvel vissza lehetne nyúlni a kisszámú hazai populáció javítása érdekében.

Szándékomban áll emellett egy egyesület, vagy egy alapítvány létrehozása, mely kettős céllal működne:

Egyrészt népszerűsítené a fajtát, másrészt pedig a tenyésztőket orientálná egy úgynevezett  „Nemzeti Tenyészet” létrehozásának irányába. A „Nemzeti Tenyészet” tulajdonképpen úgy működne, hogy a programban résztvevő tenyésztők ideiglenesen felajánlanák egy tenyész szukájukat, vagy egy fedeztetést a kanjukkal. Ezekből az almokból egy-két kölyök – mint „Nemzeti Tenyészet” része – pályázatot követően, ingyen kihelyezésre kerülne olyan helyekre (mezőgazdasági vállalatok telephelyei, állattenyésztő telepek, stb…), ahol biztosítani tudják számukra a legmegfelelőbb körülményeket, valamint vállalnák, hogy a kutyáktól a későbbiekben – természetesen ellenőrzött és irányított párosításokat követően – két-két almot lehoznak. Ezekből az almokból szintén 1-2 kiskutya a „Nemzeti Tenyészetet” gyarapítaná, és szintén pályázat útján kerülne kihelyezésre, a többivel a tulajdonos rendelkezhetne. A „Nemzeti Tenyészetben” voltaképpen csak papíron lennének „közösben” a kutyák, emellett minden tenyésztő megőrizhetné egyediségét, idővel pedig az egész rendszer önfenntartóan működne, csak az induláshoz lenne szükség egy kis pénzre. Közös erőfeszítéssel létre lehetne hozni tehát egy olyan produktumot, mely egyénileg, különálló tenyészetenként nem lenne megvalósítható.

Említettem korábban, hogy én mindenképpen pártolnám a „show”, azaz kiállítási kutyázás és a kutyatenyésztés szétválasztását. Ezt úgy képzelem, hogy az ország kuvasz tenyészeteire ki kellene dolgozni egy A-D-ig terjedő minősítési rendszert. A végső minősítésbe természetesen a küllemi eredmények is beleszámítanának, hiszen tagadhatatlan, hogy erre is szükség van, de figyelembe vennénk az igazoltan meglévő belső tulajdonságokat, valamint az autentikus tartási körülményeket is. Ezzel a módszerrel könnyebb lenne megtalálni azt a keresleti réteget, aki a kuvasz valós használati értéke iránt érdeklődik, illetve rá lehetne kényszeríteni a tenyészeteket arra, hogy a belső tulajdonságok fejlesztésére is fektessenek legalább akkora hangsúlyt, mint a küllemre.

Bizonyos tekintetben a kuvasztartás nem más, mint hagyományőrzés, ami nélkül elképzelhetetlen nemzeti identitásunk megőrzése.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. augusztus