„A labrador tartásával teljesedett ki számomra a kutya-gazda kapcsolat”

Futó Pállal az idén október végén, a Magyarországon első ízben megrendezett Cold Game Teszt alkalmából sikerült találkoznom. Már ott feltűnt Pali közvetlensége és segítőkészsége, ahogyan a verseny szüneteiben hozzám, illetve versenytársaihoz viszonyult.

A „nomen est omen” – jegyében kennelje az  Aranyötvös nevet viseli, utalva a tulajdonos ötvös-aranyműves mesterségére, azt viszont nem tudom, hogy ennek tudható-e be, hogy Pali  a versenyen egy arany sárga szukával képviseltette magát…

- A versenyen többekkel beszélgettem és sokakról kiderült, hogy egyáltalán nem vadásznak, kutyájuk számára viszont ez irányú kiképzést biztosítanak. Te is közéjük tartozol?

- Annyiban igen, hogy én is kívánatosnak tartom a labradorok vadász kiképzését, még abban az esetben is, ha a gazda maga nem vadászik. Azt gondolom, hogy egy labrador megérdemli, hogy kiélhesse azokat az öröklött ösztöneit, melyekért kitenyésztették.

Nem hiszem el, hogy aki már látta, hogy kutyája mennyire átlényegül a vadászterületen, milyen szenvedély kezd el lobogni benne, nem tesz azért, hogy megadja neki azt, amire igazán vágyik. Én például ennek hatására kezdtem el vadászni, de többen is vannak, akik szintén a vadászkutya kiképzéssel való megismerkedés után tettek le vadászvizsgát. Ezzel együtt olyanoknak is bátran ajánlom, akiknek nincs ilyen szándéka, pusztán azért, hogy kutyája  számára a lehető legteljesebb életet biztosíthassa.

- Ezek szerint nem a vadászathoz választottad a fajtát, hanem kutyásként lettél vadász?

- Igen így történt. Azért hozzá kell tennem, hogy természetszeretetem mindig is megvolt. Büszkén mondhatom, hogy történelmi hagyományokkal rendelkező nemesi családból származom. A nemesi rangot 1609-ben kaptuk III. Mátyástól, a császári sereg és Bocskai közötti békekötésben vállalt aktív szerepvállalás miatt. Ez sajnos később nem vált hasznomra, mert az akkori rendszerben – származásom miatt – nem lehettem erdész.

Családom a Máramarosi havasokban állattenyésztéssel foglalkozott, én az állat- a kutyaszeretet otthonról hoztam magammal. Kezdetben német juhászokkal foglalkoztam. Az eredményes kiállításokat követően tenyészteni kezdtem a fajtát és emellett a BM számára képeztem kutyákat. A 80′-as években egy munkahely változtatás Nyíregyházáról Szolnokra költöztem. Emiatt úgy döntöttem, hogy másik fajtára térek át, mert a megváltozott körülmények miatt kutyáimra jóval kevesebb idő jutott. Édesapám sokat mesélt az egykori birtok legendás komondorairól, és nekem amúgy is régi vágyam volt, hogy magyar fajtát tarthassak, ezért a komondorok mellett döntöttem. Az akkori egyik legjobb tenyészetből, Nyirtassi Kennelből, Deák Orbántól vásároltam egy kiváló küllemű és képességű kant, Nyírtassi Gábor Vitézt. Később egy Szentiványi vonalú szukát pároztattam Argentina Téri Félixel. E két kan utódaiban (Bottyán, Burkus, Bella) mindketten bizonyították kiváló örökítőképességüket. Majd ezek utódaiból születtek Aranyötvös Bice ( Hungária Champion) Aranyötvös Csábos Panka ( HJCH, CAC), Aranyötvös Deli (HJCH, CAC, Deák Orbán emlékverseny győztes). A komondor tenyésztés mellett ismerkedtem meg a labradorokkal, egy komondoros barátom, Erdődi Sándor révén. Már régóta tetszett nekem a labrador, de mikor Sanyi kutyája, Herceg zajló Zagyvából történő apportírozását láttam, elhatározásom tett követte és 99′-ben megérkezett hozzám Herceg lánya, Jászhunter Dorisz..

- Ez azt jelenti, hogy ezt követően ismét fajtát váltottál?

- Nem, szó sincs róla! A magyar fajták számomra hatalmas szerelmet jelentenek. Komondorjaim tenyésztését változatlanul folytattam, sőt a jövőre nézve tervbe vettem, hogy nagyanyám emlékére pulikkal is foglalkozni kezdek. A labi azonban segített maradéktalanul kiélni az idővel el nem múló erdőszertetemet. Ezen kívül teljesen lenyűgözött irányíthatósága, vadászhajlama és nem szűnő versenyszelleme. A labrador kapcsán éltám át igazán a tökéletes kutya-gazda kapcsolat kiteljesedését.

A Doriszban rejlő képességekkel először az  1 évesen tett képességvizsgáján szembesültem, mikor legnagyobb megdöbbenésemre 100 pontból 100-at teljesített úgy, hogy előtte életében még egy vadkacsát sem látott. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy mindenképpen dolgozni fogok képességei továbbfejlesztésén. Dorisz 4,5 éves korában ellátogattunk a Hungária Retriever Klub által szervezett, nagy hagyományokkal bíró cserkeszőlői nyári táborba. Innen kezdve rendszeresen részt vettünk a kiképzéseken. Külön öröm számomra, hogy a retrieveresek között ugyanarra a baráti szálakkal átszőtt, összetartó és egységes csapatra leltem, mely a komondorosokra is jellemző.

Mindeközben persze a kiállításokra és a tenyésztés elindítására is hangsúlyt fektettem. Dorisz első alma 2003-ban született meg egy kiváló kiállítási eredményekkel büszkélkedő és jó képességű, angol import kantól (Sandylands tenyészetből származó, Sam Masters). Ezt a párosítát igen sikeresnek nevezhetem, mert 2004-2006 között a 6 kölyökből 5 számos címet megszerzett ((többszörös HPJ, HJCH, CAC, res. CAC, res. CACIB, fajtagyőztes, BIS, BOB). Álmodni sem mertem volna, hogy ilyen kezdet után a sikersorozat folytatódik. Pedig egyik legjobb évünk csak ezután, 2005-ben következett. Akkor újabb CAC és CACIB eredmények után, a Championok Championja osztály első három helyét is Dorisz (III.), valamint lányai: Aida (II.) és Asbee (I.) kapták. Dorisz ebben az évben érdemelte ki az Év Abszolút Győztese címet is a Hungária Retriever Klubon belül, munkája és küllem eredményei alapján. Ugyanekkor a kiállítáis kategóráiban Asbee első, Aida második, Angel harmadik lett.

Azért közben persze történtek rossz dolgok is 2005-ben. Egy angol vonalú, import ukrán kutyával történt fedeztetést követően Dorisz herpesz vírussal fertőződött, mely 6 kölykéből 4-et elvitt. Tanulság volt ez számomra, úgyhogy azóta herpesz ellen oltatom kutyáimat. A szépségtapaszt az jelentette, hogy a megmaradt kölyök az egy éves képességvizsgán  96 és 100 pontot teljesített, majd később mindkettő HPJ címet ért el, sőt az egyik azóta HJCH cím birtokosa.

Mindeközben persze nem hanyagoltam el a munkát sem. Dorisszal 2004-ben már szerepeltünk a Dr. Virág István fácánszedő versenyen, melyen 2005-ben pedig már lányai is résztvettek. Szintén 2005-ben Dorisszal munkavizsgát tettünk.

Dorisz lányát Asbee-t te magad is láthattad a Cold Game teszten, ő amellett, hogy show champion, grand champion és interchampion várományos, 2006-ban sikeres munkavizsgát tett, valamint speciális labrador viziversenyen harmadik helyezést ért el.

Idén az „elhanyagolt” San Mastert ismét elővettük és megismételtük Dorisszal történő párosítását. Ebből az alomból 7 kiskutya született. Egyikük már a Klubkiállításon, kölyökosztályban harmadik helyezést ért el.

Dorisz kiváló képességeit és példás anyai gondoskodását, másik lánya Aida visz tovább. Idén ő is egy angol import kannal került befedeztetésre, melyből azóta 5 igéretes kiskutya született.

- Ha jól veszem ki, akkor te a küllem mellett a belső tulajdonságok megtartására is ügyelsz, tehát az ún. duál vonalat képviseled a tenyésztésedben?

- Igen, pontosan. Az én célom a modern küllem és a munkakészség ötvözése. A párosításoknál mindig vonaltenyésztett – tehát megfelelően rögzített tulajdonságokkal rendelkező – kanokat választottam ki, melyek ugyan a „show” típushoz tartoztak, de kellő munkakészséggel is rendelkeztek. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem lehet tökéletesen egyesíteni a küllem és munka vonalak előnyeit, és teljesítményben sosem fogjuk felvenni a versenyt a tisztán munkára tenyésztők kutyáival, de arra törekszem, hogy kutyáimból ilyen téren is kihozzam a maximumot. Úgy gondolom, hogy ők  sem versenyeken, sem vadászaton nem vallanak szégyent.

Nem akarok pálcát törni sem a tisztán küllem, sem a tisztán munka vonalak at preferáló szemlélet felett. Megértem, hogy sok  show tenyésztőknek nincs elég ideje és pénze kellő időt szakítani kutyájuk képzésére és elfogadom azt is, hogy a kimagasló képességű munka labradorok külleme jócskán eltér a kiállításokon megszokottakétól. Én próbálok a két szemlélet közötti szűk határvonalon egyensúlyozni, s bár én a küllemkiállításokon jellemző, zömökebb, tömörebb, erőteljesebb  megjelenésű kutyákat kedvelem, azt gondolom egy  labrador retriever tenyésztő tartozik a fajtának annyival, hogy igyekszik megőrizni kiváló vadásztulajdonságait.

Nagyon bíztatónak tartom, hogy a Klubtagok közül sokan felismerték ennek jelentőségét és többen közülük – pusztán kutyájuk örömére – járnak vadászkutya kiképzésre. Számomra külön öröm, hogy ezen keresztül olyan  nagyszerű kynológusokkal, tapasztalt vadászemberekkel és gyakorlott versenyző és kiképzőkkel, bírákkal ismerkedhettem meg, mint Rácz István, Pomázi Ágoston, Janega István, Eszli László és Katalin, illetve a Hungária Retriever Klubban, a Gödöllői Retriever Klubban, valamint a Retriever Vadászkutya Egyesületben kiváló sporttársakkal hozott össze a sors.

Kiemelt köszönet illeti a Pest Megyei Vadászkamarát, a Szolnoki Reptér tulajdonosait, a szajoli Béke és Diana Vadásztársaságot, továbbá a Cserkeszőlői Vadásztársaságot és vadászait, valamint Rácz Istvánt a gyarkoláshoz szükséges területek biztosításáért.

Végül, de nem utolsósorban külön köszönet Gabi mamának, a versenyeken kínált házias kosztjáért.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. december