„A moszkvai nem kutya, csak olyan mint egy kutya”

Igen kellemes meglepetés ért, mikor megérkezten Enying közelébe, a Bozsoki Harci Kennel rezidenciájára. A név elsőre kicsit fenyegetően csengett és tudván, hogy a moszkvai őrkutya igen marcona fickó hírében áll, kíváncsi voltam, hogy vajon gazdáik is fenntartással viselkednek az idegen iránt. Csengetésemre Kasza Józsefné, Marika nyitott ajtót és szívélyes fogadtatással terelt befelé. Mielőtt bementünk volna a házba büszkén vezetett körbe a tenyészetben. Azonnal feltűnt, hogy az udvar autóbontóként üzemelő része is milyen tiszta és rendezett. A levitézlett gépjárművek nem egymás hegyén-hátán, hanem sorban álltak egymás mögött, a különféle kisebb-nagyobb alkatrészek szintén csoportokba rendezve. A kutyák kenneljei is tisztán, áttekinthetően álltak egymás mellett, miközben lakóik méltatlankodva ugattak érkezésemre. Bár Marika röviden bemutatta a hozzánk közeli kutyákat, esélyem sem volt megjegyezni tudnivalókat, annyi hatalmas állatot láttam a tágas kifutókban. A hozzánk legközelebb álló, monumentális méretű kan néhány mennydörgő vakkantás után érdeklődve a rács közelébe telepedett. Látta, hogy gazdasszonya vendége vagyok, így nem vagyok illetéktelen behatoló, de biztos, ami biztos mindvégig rajtam tartotta nyilt tekintetét.

Kisvártatva József is előkerült – mint utóbb kiderült, érkezésemkor épp megindult az egyik szuka ellése, ott tüsténkedett eddig. Befelé menet még megnéztük az óvódát és megtudtam, hogy mindehhez még két „szülőszoba” is tartozik, ahová most érthető okokból nem tudtunk benézni.

Ez igen! – gondoltam. Ilyen bemutatkozás és barátságos fogadtatás után biztosra vettem, hogy kellemes beszélgetésben lesz részem.


- Hihetetlen mennyiségű és méretű kutya van kint az udvaron. Hogy lehet ezt bírni anyagilag?

Marika: Hát nem egyszerűen, de valahogy megoldjuk. Nálunk az egész család a kutya, jobban mondva a moszkvai őrkutya szerelmese. A vállalkozásunkban megkeresett minden fillért a kutyákra költjük, és gyakorlatilag minden szabadidőnket velük töltjük. Reggel 5.30-kor indul a nap: etetés, takarítás, szőrápolás (ha esedékes), séta, utána munka 8.00-tól, majd este 18.00-tól este 22.00-23.00-ig megint a napi rutinfeladatok ellátása a kutyák körül. Hog yaztán a kiállítási szezonokról ne is beszéljünk…

József: Mi nem ebből élünk, mégis minden pénzünket erre költjük. Az a szeretet azonban, melyet kutyáinktól nap mint nap kapunk, az a sok apró csoda, mellyel megörvendeztetnek, mindenért kárpótol.Csak így teljes az életünk, a moszkvai őrkutyákkal együtt.

- Érzem hatalmas a szeretet kutyáik iránt és ez így is van rendjén. Vissza tudnak emlékezni, hogy hogyan kezdődött?

- József: Számunkra nem újdonság a kutyázás és kutyatenyésztés. Korábban pireneusival foglalkoztunk, nem is eredménytelenül, hiszen Mestertenyésztő címet is szereztünk, ám egy idegen szukával történt fedeztetést követően szinte az egész tenyészet ráment egy behurcolt alattomos fertőzés miatt. Ezután figyeltünk fel a moszkvai őrkutyára. Eleinte nem is tenyésztési, csupán házőrzési szándékkal érdeklődtünk iránta. Mikor egy újsághirdetésre elmentük Marikával és a kutyával megpillantottuk egymást, valami megmozdult bennem. Valami azt súgta, hogy nekem kell ez a kutya, pedig a tenyésztő óva intett, hogy hozzáérjek, mert félt, hogy megharap. Elárulta azt is, hogy már három család akarta elvinni, de végül egyik se merte bevállalni. Nekem hagyta magát megsimogatni és ez égi jel volt számomra. És lám, az élet minket igazolt, olyan szerelem lobbant lángra akkor, ami a mai napig tart.

Marika: A vér nem válik vízzé és hamarosan azon vettük észre magunkat, hogy „házőrzőnkkel” kiállításra járunk, majd hamarosan ismét felmerült a tenyésztés gondolata is, ezúttal természetesen moszkvai őrkutyával.

Újrakezdésünk egybeesett a fajta haza hanyatlásával. Sajnos a fajtahonosítók lelkes munkáját teljesen aláásta a dilettáns szaporítók tevékenysége. Még csak nem is arról volt szó, hogy gyenge egyedeket fedeztettek egymással, hanem egyenesen keverékeket „állítottak elő”, sőt, ami még nagyobb bűn, azokat a tenyésztésbe is becsempészték.

József: Ez valóban így volt. Egyszer felfigyeltünk egy hirdetésre, amelyben „különleges vérvonalú moszkvai őrkutyát” kínáltak 10 ezer (!) forintért. Felhívtam az illetőt, aki elmondta, hogy az anya moszkvai, az apa kaukázusi és ebből származnak az ő moszkvai őrkutyái, és hogy Szovjetúnióban is így csinálták. Mikor felháborodottan tájékoztattam, hogy ezért a fajtáért 40 éven keresztül a legjobb kinológusok dolgoztak, csak értetlenkedett. Nem tudta sehová sem rakni a kinológus szót…

Az a szörnyű, hogy a mai napig vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy „végy egy bernáthegyit, vagy moszkvait, fedeztesd be egy kaukázusival és kész is van a moszkvai őrkutya”. Az a sok 10-15 ezer forintért kölyköt kínáló hirdetés szinte kivétel nélkül ilyen KEVERÉKEK, vagy komoly minőségi hiba miatt felszámolt tenyészetek kutyáinak leszármazottait kínálják.

Marika: Egyszóval válaszút elé érkeztünk. Vagy mi is feladjuk tenyésztői álmainkat, vagy felvesszük a kesztyüt és megpróbáljuk saját eszközeinkkel megállítani a fajta hazai hanyatlását. Elkötelezettségünk természetesen oly erős volt, hogy nem volt kérdés számunkra melyik utat választjuk. Úgy gondoltuk, hogy ilyen grandiózus terv megvalósításához először „saját házunk táját” kell rendberakni. Tudtuk azt is, hogy csak a kiváló és egységes minőség lehet a kitőzött cél, melyhez megfelelő minőségű és mennyiségű tenyészanyag szükséges, ezért időt, fáradtságot és pénzt nem kímélve építettük fel állományunkat. A több mint tíz éves munkának meg lett a gyümölcse. A tenyészetünkben jelenleg található 4 kan és 12 szuka, öt teljesen különböző vérvonalat képvisel. Kutyáink stabil idegrendszerűek, egészségesek és egységes megjelenésűek.

József: Tökéletes kutya természetesen nem létezik, ezt tudjuk. Minden példánynak vannak kiseb-nagyobb hibái, ám nem mindegy azonban, hogy milyen mértékű ez a hiba. Éppen ezért názunk kizárólag minimum Champion minősítésű és tenyészszemlézett kutya kerülhet tenyésztésbe. Félreértés ne essék, a Champion cím nem ahhoz szükséges, hogy a hirdetésben jól mutasson. Arról van szó, hogy mire egy kutya megkapja ezt a titulust, addig legalább 4-5 olyan bíró szemrevételezi, aki e fajtából szakvizsgát tett. Kicsi rá az esély, hogy ennyi hozzáértő ember nagyot hibázzon. Többek között kiállításokra is azért járunk, hogy visszaigazolva lássuk elképzelésünk helyességét, illetve kontroláljuk, jobban mondva kontroláltassuk munkánk eredményét

- Ha magukkal és kutyáikkal szemben ilyen igényeket támasztanak, feltételezem, hogy a vevőkkel szemben is igen kritikusak.

- Marika: Igen, maximálisan. Mint ahogyan korábban említettük, mi nem a kutyatenyésztésből, hanem a kutyatenyéstésért élünk. Gondos, körültekintő tervezés előz meg minden fedeztetést és a minőség érdekében egy-egy jó párosításra két három évet is hajlandóak vagyunk várni. Korábbi keserű tapasztalatainkból okulva idegen szukával, kannal nem párosítunk, kizárólag saját kutyáinkkal tenyésztünk. Szerencsére az egyedlétszám és vérvonalak lehetővé teszik ezt a „luxust”. Ha az ember ennyi odafigyelést beletesz a kutyázásba, szerintem teljesen érthető, ha megválogatja vevőit. Nálunk a vásárlás alapfeltétele a személyes találkozó és egy több órás beszélgetés a leendő gazdival. Ilyenkor bemutatjuk kennelünket, a kölykök szüleit, kikérdezzük a vevőt, hogy megtudjuk, megfelelő választás-e számára ez a fajta, meg vannak-e azok a feltételek, melyek a moszkvai tartásához elengedhetetlenek. Csak akkor adunk el kiskutyát ha minden szempontból alkalmasnak találjuk az illetőt. A kiskutya oltva, féregtelenítve, kifogástalan egészségi állapotban kerül új gazdájához. Átadásákor a törzskönyv, oltási könyv mellé egy vaskos információs anyagot (standard, etetési, állatorvosi tanácsok, stb…) is mellékelünk, mely sok hasznos tudnivalót tartalmaz a fajtával kapcsolatban. Vevőinkkel kivétel nélkül tartjuk a kapcsolatot, a kölykök fejlődését mindvégig nyomon követjük. Ha netalántán időközben megváltoznak a körülmények és a kutya tartását nem bírják tovább vállalni, habozás nélkül segítünk az elhelyezésben, akár úgy, hogy visszavesszük saját magunkhoz. Természetesen minden dokumentálásra is kerül. A lakásban egy komplett szobát foglal el a „kutya iroda”…

- Ezeket az óriási kutyákat elnézve, feltételezem, hogy nemcsak megfelelő kerttel, hanem igen határozott nevelési elvekkel is kell rendelkeznie a leendő gazdának, ha moszkvai őrkutyát akar magának.

- József: Ez így igaz. Láthatta, ezek a kutyák nem kispályásak. Annak ellenére, hogy gazdájukat a rajongásig imádják, nevelésüket nem szabad félvállról venni. Első kutyának például abszolút nem ajánlom. Azonos nemű kutya mellé sem szerencsés választás, mert ivarérettség után előbb-utóbb rangsorvitára kerül a sor és nem nehéz kitalálni, hogy nagy valószínűséggel melyik kutya kerül ki az összecsapásból. A látszat ellenére gyébként nemcsak házőrzésre, hanem sokféle geyéb faladatra is alkalmas kutyák. Vannak olyan tőlünk származó kutyák, melyek sikeres engedelmes, és nyomkövető vizsgát tettek, de vittek már vízihulla kereső kutyának is közülük. Legtöbben azért mégis csak testőrnek, házőrzőnek választják. Ennek kapcsán mindenki figyelmét felhívom arra, hogy ne „csibészeltesse” moszkvai őrkutyáját. A védelem ösztönösen a vérében van, melyet nem szabad felelőtlenül a felszínre hozni, mert irányíthatatlanná válhat. Egy kiegyensúlyozott családban, szeretetben, de kellő fegyelemmel felnevelt moszkvai magától is képes ellátni szerettei hatékony védelmét, melyről a tőlünk vásárló tulajdonosok egybehangzó visszajelzései egyértelműen alátámasztanak.

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy egyik kutyánk különleges feladatot lát el nálunk. Én csak „terápiás kutyának” hívom. Cukorbetegként időnként rosszullétek gyötörnek. Ez a kutyánk hajszál pontosan egy nappal előbb megérzi, ha  másnap rakoncátlankodik a szervezetem. Ilyenkor állandóan a közelemben tartózkodik, feszülten figyel, és olykor aggodalmasn nyűszít. Ekkor tudom, hogy másnap mire számíthatok… Én sem hinném, ha nem saját szemmel látom.

- Látva elkötelezettségüket, úgy gondolom, hogy munkájuk jócskán túlmutat a Bozsoki Harci Kennel keretein.

József: Sosem volt kérdés számunkra, hogy amit teszünk, azt a moszkvai őrkutyáért, nem pedig magunkért tesszük. Eddig számos rangos elismerést szereztünk, pedig őszintén mondom, sosem voltunk „bratyizós” típusok, soha senkit nem veregettünk hátba a „megfelelő körökből”, hogy elérjük céljainkat. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy munkánk eredményességét igazoló címeinket kizárólag kutyáinknak köszönhetjük. Mára ott tartunk, hogy lengyel, szlovén, sőt orosz tenyésztők is vásárolnak tőlünk egyedeket állományfrissítésre. Ez természetesen még nagyobb felelősséget ró ránk.

Mint tudja az FCI még nem ismerte el hivatalosan a fajtát. Ez azt jelenti, hogy nekünk egy nemzetközi kiállításon való részvételért kétszer-háromszor annyit kell dolgozni, mint más, az FCI által regisztrált faját tenyésztőknek. A jelentkezést minden alkalommal egy bemutatkozó levél előz meg, melyben röviden beszámolok eddig elért eredményeinkről, ajánlom három nyelvű honlapunkat, majd várok a válaszra. Sajnos hiába a CACIB Tenyésztési nagydíj I. és III. helyezés, a kétszeres CAC Tenyésztési nagydíj I. helyezés, a Kétszeres Aranykoszorús, Háromszoros Bronzkoszorús Mestertenyésztői cím, saját tenyésztésű Világ- és Európakupa győztes kutya, sokszor így is elutasításban részesülünk.

Az állhatatosság azért meghozza gyümölcsét. Idén lengyel, szerb és szlovák kiállításokon értünk el nagy sikereket. Jövőre részt szeretnénk venni a Moszkvai Eurázsai kiállításon, valamint az Orosz fajtakiállításon, ahol Marina Gerasimova, a híres Vörös Csillag moszkvai őrkutya kennel tulajdnonosa bírál majd. Ide már van meghívónk!

Marika: Azért persze itthon is akad még tennivaló. A Moszkvai Őrkutya Baráti Kör elnöként szélesebb rálátásom nyílik a hazai állományra. Számos, ha nem az összes kutyát ismerem az országban. Ennek kapcsán egyik szemem sír a másik meg nevet, mert rengeteg olyan moszkvai él itthon, aki kiemelkedő értékű tenyészegyed lehetne, és hatékonyan hozzájárulhatna a fajta hazai állományának javításához, de gazdáik sajnos hallani sem akarnak ilyesmiről.

Saját kutyáink kiállításokon történő bemutatásával, kennelünk interneten való szerepeltetésével célunk, hogy minél nagyobb népszerűséget szerezzünk a fajtának. Ennek érdekében szakítottunk a berögzött rossz szokásokkal és minden moszkvaishoz odamegyünk, mindenkivel igyekszünk megismerkedni. Mi soha nem ellenségként, vagy vetélytársként, hanem sporttársként tekintettünk más tenyésztőkre. Azt szeretnénk elérni, hogy a kiállítás egy olyan versengéssé válljék, ahol egyetlen győztes csak a moszkvai őrkutya lehet.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2005. december