A csokibundás vadászmester

Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy a köznapi értelemben német vizslaként ismert fajta tulajdonképpen csak egy a német vizslák népes táborából. Mellette találjuk a hi-tech kinézetű, valószínűtlenül acélfényben pompázó Weimari vizslát, mindjárt rövid és kevésbé ismert hosszú szőrű változatban, a selymes bundájú Münsterlandi és a Kis münsterlandi vizslákat, valamint a Rövid- és Szálkásszőrű Német vizslát. Sokféleségük ellenére közös jellemzőjük, hogy mindnyájukat kiváló vadászkutyaként tartják számon.

Ezúttal a drótszőrű német vizslával foglalkozunk behatóbban, aki hazánkban méltatlanul kevés figyelmet és ismertséget tudhat magáénak.

Porosz praktikum

Általában minden komoly vadászhagyományokkal rendelkező ország kitenyésztette a maga saját vadászkutya fajtáit, melyek között csak valamilyen fatális tévedés folytán nem szerepel vizsla. Az ok rém egyszerű: a vizslák olyan mindenes vadászkutyák, melyek erdőn, mezőn és vízben egyaránt kiválóan dolgoznak és bizonyos speciális vadászati módszereket leszámítva (pl. kotorékozás), univerzális vadászkutyának számítanak.

Hamar belátták ezt a németek is, akik szakítani akartak az angol stílusú apróvad vadászat hagyományaival, ahol külön feladatra szakosodott négylábúak dolgoznak, szigorúan csak saját hatáskörükben. Az angol metodika szerint a vadászathoz két kutya szükséges. A leendő zsákmányt  először ugye meg kell találni. Ezt a munkát a pointerek és szetterek látták el. Ezek a festő ecsetjére illő, gyönyörű kutyák szoborrá meredt pózban jelezték a vad rejtőzködési helyét gazdájuk számára. A préda elejtését követően lépett színre a  retriever, aki egy pincér eleganciájával szervírozta a lelőtt zsákmányt a vadászhoz.

A németek praktikusan közelítették meg a kérdést: „Egy lövéshez két kutya…?!” Miért ne lehetne olyan kutyafajtát kitenyészteni, mely nemcsak több feladatot képes egyszerre ellátni, ezáltal több vadászati módszerhez használható, ugyanakkor szükséghelyzetben meg tud felelni olyan kihívásoknak is, melyek nem tartoznak szorosan a munkakörébe?

Már a XVII. században találhatók  a német vizslára utaló nyomok. Ekkor még Dr. Hegewald irányításával folyt a szelekció és tenyésztés, de igazán a XIX. század végét jelölhetjük meg a német vizsla születésének időpontjául. Ez időtájt a különböző szőrváltozatok még „egymás mellett futottak”, a drótos csak később, az 1900-as évek után vált külön némi pudel pointer és szálkás szőrű griffon jótékony hatásának köszönhetően.

A német precizitás és célszerűség természetesen mindvégig megfigyelhető volt a tenyésztés során és szigorúan a Solm herceg által megfogalmazott „Jót és szépet a vadászat számára! Teljesítménnyel a típushoz!” elv jegyében zajlott. Ez a fajta szelekciós szemlélet igen jót tett a német vizsla alaptulajdonságainak rögzítésében. Végeredményben elérték azt, amit célul tűztek ki: egy olyan sokoldalú mindenes vizslát, mely a legkülönbözőbb munkákat (mezei, erdei, vízi munka) azonos hatékonysággal és igen magas szinten képes elvégezni.

Tartalomhoz a forma

Mielőtt tovább lépnénk, egy kicsit gondoljuk át röviden azt a feladatkört, melynek meg kellett felelnie, így képet kapunk arról, hogy melyek azok a tényezők, amik a német vizsla nagyszerű képességeit alakították..

Sokan azt gondolhatják, hogy a vadászat nem nagy „kunszt” egy kutya részéről, hiszen alapvetően ragadozó állat. Gyöngytyúkot valószínűleg nehezebb volna apportírozásra tanítani…. Nos, ez bizonyos értelemben igaz, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy kutyafajta vadászati alkalmassága nemcsak az arra való affinitásától, hanem az emberrel való együttműködés képességétől, az ember céljainak megfelelő munkától is függ.

A vadászkutya elsődleges feladata, hogy adottságait, érzékeit teljes egészében a vadász szolgálatába állítsa. Gondoljuk csak végig, hogy mi minden játszódhat le egy kutyában a vadászat során. A kutya gazdájával egy mezőre érkezik. A levegő tele izgalmas illatokkal és állatok szagával. A gazda parancsot ad, mire a kutya szenvedélyes vadászösztönétől hajtva keresni kezdi a növényzetben megbúvó vadat. Egyszer csak szagot fog és egész testében izgalmas borzongás fut végig: megvan hát! A kutya pontosan érzékeli, hogy hol lapul a fácán és minden idegszálával koncentrálva, izmait pattanásig feszítve mozdulatlanságba dermed. Eddig a pontig tökéletes ragadozóként viselkedik. A természetben ez az a „kimerevített” pillanat, ami élet vagy halál kérdését határozza meg. Ki hogyan és milyen gyorsan reagál. A kutyának le kell tudni küzdenie génjeiben kódolt vágyát, hogy üldözőbe vegye a prédát, hiszen ezzel pont megakadályozná gazdáját annak elejtésében. Ehelyett megvárja, míg az idegek harcát végül a fácán adja föl és felröppen a levegőbe. A vadász ekkor céloz és lő. A kutya nem zavarodhat össze a fülsüketítő dörrenéstől, figyelmét csakis a zsákmány kötheti le. Szerencsés esetben a lövés pontos és a madár ernyedten hull a földre. Ekkor – gazdája parancsára – a zsákmány keresésére indul. Megint fellángol benne a ragadozó. Ágas bogas, tüskés bozót, penge éles nádszálak, vagy jeges víz nem állhatja útját. Minden áron meg akarja találni a zsákmányt. Mikor rálel (rendszerint a gazdától biztos távolságban), ismét le kell tudni küzdenie ősi kísértését, hogy biztonságos helyre cipelje és teljes egészében birtokolja. Ehelyett szájába veszi és bár érzi a vad illatát és ízét, mégis engedelmesen gazdájához viszi, majd addig tartja, amíg az el nem veszi tőle.

Tulajdonképpen ősi, kifinomult ragadozó ösztönök magas szintű megélése, ugyanakkor ezek fegyelmezett megzabolázása teszik az egyik legnehezebb és legösszetettebb feladattá a vadászatot a vizslák számára.

Emlékezzünk csak: „Teljesítménnyel a típushoz!”. Hogy ez a kijelentés mennyire igaz, elég ha rápillantunk egy német vizslára. Arányos – se túl kicsi, se túl nagy – méretű, szikáran izmos fizikumú kutyák, melyek ennek köszönhetően rendkívül kitartóak és teherbíróak ahhoz, hogy akár egész nap keressék a vadat. A drótosok ezen felül még talán egy árnyalattal robusztusabbak, „mackósabbak” is, mely cseppet sem rontja az összbenyomást, sőt…

Ellenálló szervezetük mellett szálkás bundájuk is segíti őket abban, hogy végképp fittyet hányjanak az időjárás viszontagságainak. Itt meg kell jegyezni, hogy a rövidszőrű német vizsla fedőszőre alatt finom pehelyszőr „szigeteléssel” is rendelkezik, mely a rövid szőrű fajtáknál igen ritka.

Bár mindkét típusról elmondható, hogy dinamikus, lendületes, agilis vadászkutya, mégsem tehető egyenlőségjel kettejük közé. A rövidszőrű rendkívül látványos, attraktív formában dolgozik, míg a drótos kissé nehézkesebb, megfontoltabb. Hallottam német vizslást, aki képletesen a rövidszőrűt  angol telivérként, a drótszőrűt robusztus sörös lóként aposztrofálta. Ez persze semmiképpen sem pejoratív megkülönböztetést jelent. Egyszerűen arról van szó, hogy míg például egy telivér nem alkalmas nagy terhek kitartó vontatására, ugyanúgy egy söröslő sem fogja megnyerni a galoppversenyt. Ott, ahol gyors elegáns munkára van szükség (mezei munka), a rövid szőrű brillírozik, a megfontoltságot kell előtérbe helyezni (erdei munka), illetve a környezeti tényezőkkel való nagyobb ellenállás nehezítik a feladatot (téli, vízi munka), a drótosé a terep.

Legyen azonban szó bármelyik változatról, mind a drótszőrű, mind a rövidszőrű német vizslák kimagaslóan stabil, kiegyensúlyozott idegrendszerrel rendelkeznek.

Szenvedélye a vadászat

A német vizsla vadászati értékét a korábban taglalt dolgok mellett leginkább az a fajta szenvedély adja, mely állandóan hajtja előre a munkája során. A német vizsla VADAT AKAR TALÁLNI, melyhez igen kevés bíztatást vár el gazdájától. Ha vad járta területen mozog, jól megfigyelhetően  átlényegül: szemében lángok gyúlnak, minden idegszálával koncentrál és feszülten fürkészi a területet.

Ez a belső tűz időnként igen önálló, sőt esetenként rámenős viselkedésre sarkalja, melyet  rendszerint konokságként, akaratosságként értékelnek, pedig pont ezen képességének köszönhetően ösztönösen tud önállóan kombinálni és olyan nehéz feladatokat megoldani, melybe más fajtának már bizony „beletörik a bicskája”…

Előfordult olyan, hogy egy német vizsla gazdájával fogadásokat kötöttek arra, hogy kutyája nem fogja elhozni a sebzett vadat, miután az igen nagy távolságra (kb. 1-1,5 km) eltávolodott tőlük. A kutya még ilyen távolságból is állhatatosan felkutatta és elhozta az időközben kimúlt jószágot.

A német vizslák elhozási szenvedélyét példázza annak a kutyának az esete, melynek csodájára jártak a falubéliek, mivel állandóan a szomszédból „lízingelt” kacsákkal, sőt macskákal állított haza. Nem bántotta a jószágokat, csak átugrott a kerítésen, megfogott egyet és boldogan hazavitte. Élő „apportjainak” haja, illetve tolla szála sem görbült. Némi ijedtségen kívül más bajuk nem esett.

Olyan is megtörtént, hogy a kutya tökéletesen tudta, hogy a vadat nem találta el a lövés, és igen rövid keresés után visszatért gazdájához. A kétkedő vadász távcsöve aztán őt igazolta: már csak a sértetlen tapsifüles farokbojtját tudta követni, mielőtt végképp eltűnt a horizonton. A kutya semmiképpen sem tudta volna visszahozni, viszont teljesen feleslegesen fárad, ha egy fitt nyúl nyomát követve, hasztalanul tölti az idejét.

Mindebből látszik, hogy a német vizsla igen éles eszű, magas intelligenciával rendelkező fajta. Ez kiképzését bizonyos szempontból megkönnyíti, ugyanakkor tudni kell bánni a benne lángoló tűz féken tartásával ahhoz, hogy  látványos eredményeket érjünk el vele.

Érdekes, hogy bár a köztudatban a vizslák kandalló előtt filozofáló, szofisztikált lelkű bölcsészprofesszoroknak tűnnek, a gyakorlatban bizony más a helyzet, különösen a drótszőrű német vizslák esetében. Temperamentumuk bizony időnként elragadja őket és ilyenkor a sarkunkra kell állni és bizonyos fokú kényszer alkalmazásával, határozottan helyre rakni a kutyát. A ráhatásnak természetesen mindenkor igazodnia kell az adott egyed habitusához. Ennek szem előtt tartásával  nem fogunk maradandó lelki törést okozni.

A német vizslák stabil idegrendszerének dicsérete, hogy a kiképzés hőskorában is nagyobb lelki trauma nélkül átvészelték az oktatást. Ez időtájt főként  „poroszos” elvek uralkodtak és bizony senki nem kapott a szívéhez, ha egy-egy kutyába tisztán par-force, azaz kényszerítés útján – mely olykor nem nélkülözte az igen szélsőséges elemeket sem (pl. korall) – kellett „bele verni” a tananyagot.

Ahogy egyre többet tudtak meg a kutyák viselkedéséről a szemlélet és a módszerek persze  átalakultak, finomodtak, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a kutyakiképzés során vannak olyan feladatok, illetve célok, ahol bizonyos fokú kényszerítésre a kiképzés megfelelő szakaszában szükség van. Nem elég például, ha a vizsla akkor hozza vissza a zsákmányt, ha éppen kedve van. Ez nem erről szól! Egy-egy  „elhagyott” zsákmány komoly vadászetikai és nem utolsó sorban gazdasági kérdéseket vet föl. Nem engedhető meg az a luxus, hogy ha éppen „olyanja van”, vonakodjon bemenni a hideg vízbe, vagy tüskés bokrok közé. A kutyának tudnia kell, hogy a feladat elől nincs kibúvó, a lényeg, hogy a zsákmányt mindenáron meg kell találnia és gazdájához vinnie.

Mindent egybevetve tehát, a német vizsla kiképzésénél következetesen egyértelművé kell tenni a számára, hogy pontosan mi a fehér és fekete. Ebben az esetben fantasztikus teljesítményű és igen fegyelmezett társ válik belőle.

„Vizslaság” félegészség

A céltudatos és szigorú tenyésztésének   – mely szerencsére napjainkban is jellemző – valamint kevésbé divatos mivoltának köszönhetően, a drótszőrű német vizsla nemcsak mentálisan, de fizikailag is igen egészséges fajta.

Jellemző betegséget jószerével nem találni, idegrendszeri problémákkal küszködő német vizsla pedig igen-igen ritka.

Bár jó szívvel inkább vadász ember mellé ajánlható, mert csodálatos képességeit ott tudja igazán kamatoztatni, de hobbikutyaként is bizonyított, ám ez esetben extra mozgásigényét mindenképp rendszeresen ki kell elégíteni. Mivel a drótos jól bírja az időjárás viszontagságait, kertben is nyugodt szívvel tartható, de ügyelni kell arra, hogy ekkor is megkapja azt a figyelmet és szeretet, mely megilleti. A családban rendkívül ragaszkodó, kedves kutyaként viselkedik, de ha elhanyagolják bizony leleményesen talál magának olyan időtöltést, mely hosszú távon nem lesz gazdája kedvére (pl. rendszeres szökés).

A korábban vázolt okokból gyenge kezű, akarat gyenge embernek semmiképpen sem ajánlott, mivel ilyenkor előbb utóbb felülkerekedik önállósága, mely megnehezíti a vele való együttélést. Bármilyen aktív, lendületes mozgással járó kutyás sport (pl. agility, flyball, stb…) nagyszerű elfoglaltságot jelent számára, de akadnak más olyan munkakutya feladatok (mentőkutyázás), ahol kiváló hasznát veszi kitűnő szimatának, kereső készségének és dinamizmusának. Ezek mellett lelkes és kitartó kísérő lovaglások, vagy kocogások alkalmával is.

Összességében a drótszőrű német vizsla nagyszerű társa a természetet szerető, sportos életet élő, határozott jellemű embereknek, akiket nemcsak rabul ejt e gyönyörű fajta szépsége, hanem megfelelő irányba tudja terelni és kihasználni benne rejlő képességeket.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. március