„Számomra a tenyésztés lényege a nemesítés, nem pedig díjak hajhászása”

Ahhoz, hogy a tibeti masztiff egyik hazai tenyésztőjével találkozhassak, nekem is magaslatra kellett ellátogatnom. Na szerencsére nem a Himalája felvidékét ostromoltam, csupán Pilisborosjenő meredek utcáin kellett felkacskaringóznom a Shiva Kennel lakhelyéhez.

A tulajdonos, Vácziné Peres Odette, aki 14 éve foglalkozik a fajtával, telefonban már felkészített, hogy pillanatnyilag „csak” két kölyök tibetivel rendelkezik. Érkezésemkor a két kb. 60-65 kilós kutyára pillantva, nem éppen kölyköknek tippeltem volna őket… Belépésem után a két kan barátságosan fogadott és ízelítőt kaphattam rettentő erejükből, mikor rokonszenves felágaskodással szó szerint a falnak szegeztek. Le kellett tennem az aktatáskát és alaposan meg kellett támaszkodnom, hogy a két medvenagyságú kamaszt megdögönyözhessem az üdvözlésemre érkező, de a szolidan háttérbe húzódó akita hölggyel egyetemben.


- Gondolom pár év múlva nem ilyen üdvözlésben lenne részem a kutyák részéről…

- Hát valóban nem, már csak azért sem, mert reményeim szerint tavasszal három újabb tibeti csatlakozik hozzájuk. Bár az én jelenlétemben akkor sem esne bántódásod. Én ugyanis irtózom mindenfajta erőszaktól és kifejezetten nem kedvelem az agresszív harapós kutyákat. Amióta tibetit tartok, sosem zárom el a kutyáimat vendégek érkezésekor, mert tudom, hogy elég lenne pár alkalom és a kutya már olyan keményen lépne fel, hogy attól fogva mindig el kellene zárnom ilyen helyzetben. Saját tapasztalatból mondom, hogy megfelelő szocializációval is megbízható házőrző. Így nevelt felnőtt kutyáim például idegen érkezésekor azonnal látványosan közém és a vendég közé helyezkednek és kihúzzák magukat. Ezzel jelzik, hogy résen vannak.

A normális és igen korai szocializációt egyébként nagyon fontosnak tartom ennél a fajtánál. Én 4 hónapos koruktól pusztán azért járok velük kutyaiskolába, hogy minél előbb megismerkedjenek idegen kutyákkal, emberekkel és új helyzetekkel. Gyakorlatból mondom, hogy ennél a fajtánál valóban felesleges és igen veszélyes a célirányos őrző-védő kiképzés, mert a kutya olyan élményekkel gazdagodik, melyek igencsak megnehezítik tartását. Erre mondok egy példát. A szomszédban lakott egy leonbergi kan, aki egyszer átszökött a mi kertünkbe. Természetesen saját kutyám azonnal ott termett és a két kutya összeugrott. Szomszédom látva a csetepatét egy bottal rácsapott kutyám orrára. A tibeti ezt nem felejtette el neki és onnan kezdve elképesztő vadsággal támadta a kerítést, ha csak meglátta. Ez odáig fajult, hogy kénytelen voltam eladni a kutyát, mert potenciális veszélyt jelentett erre az emberre és nem akartam kockáztatni egy esetleges balesetet.

- Ahogy mondtad, nem kedveled az agressziót és a kemény kutyákat. Akkor hogyan  választottál tibeti masztiffot?

- Amikor 92’-ben Valensziában egy kiállításon először megpillantottam, még fogalmam sem volt, hogy egyáltalán milyen fajta. Szeretett leonbergim pusztulása után úgy döntöttem, hogy fajtát váltok. Ekkor lapoztam fel a különböző kutyaújságokat és találtam egy tibeti masztiff hirdetést. Innen vettem első kutyámat, Kisalagi Batu-Kán Ámort. Még abban az évben vásároltam két szukát is: Vászoly Nemesdombi Alizt és Ankát. Egyébként a „keménységhez” hozzá voltam szokva. Leóm nagyon határozott védőösztönnel rendelkezett. Sőt talán túlzottal is, mely ennél a fajtánál már hibának számít. Annyiból nem bántam, mert számomra megnyugtató biztonságot jelentett társasága, főleg mikor férjem külföldön tartózkodott és egyedül maradtam a házban. Szóval a „védőkészség” nem volt új számomra, de teljesen lenyűgözött a tibeti büszkesége, önálló gondolkodása és nemes szépsége.

- Bár kérted, hogy külön ne térjünk ki rá, de látok a szekrény tetején egy kazal kupát. Ezt azért mégsem a „szél hordta össze”, ugye?

- Nem szeretek hivalkodni, kérkedni eredményeimmel. Én elsősorban azért jártam kiállításra, mert élveztem, szerettem a baráti légkört. Manapság már nem ellenfelek, hanem ellenségek vannak a ringben, amit viszont már abszolút nem kedvelek.

Szilárd véleményem, hogy nem attól válik sikeressé egy tenyésztő, hogy milyen kiállítási eredményeket halmoz fel, hanem hogy másoknak jót tesz azzal, hogy egészséges és szép kutyákhoz juttatja őket. Számomra egy tenyészegyednél önmagában a  – díjak gyűjtögetéséhez alkalmas – gyönyörű külső adottságok semmit sem érnek, ha nem párosulnak megfelelő örökítőképességgel.

Lehet, hogy egyesek számára meglepő, de nálam 92’ óta mindössze 5 alom született, de engem ez egyáltalán nem zavar, mert számomra nem ez a fontos. Sokkal nagyobb örömet jelentett például az, hogy az első alomból származó kanom,  Aktaz-t alapos tervezgetés után, három vonalból „hoztam össze” és olyanra sikerült, amilyennek szerettem volna. Számomra a nemesítés a tenyésztés lényege, nem pedig díjak hajhászása. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem annak, hogy Aktaz-t a bírók is szépnek találták és Európagyőztes címmel jutalmazták, később egyik testvére pedig res. Világgyőztes lett.

- A tibeti masztiff több tekintetben is különleges fajta. A tenyésztése mennyire nehéz feladat?

- A tibeti tenyésztése több szempontból sem egyszerű. Elsősorban meglehetősen ritka fajta, ezért nagyon nehéz megfelelő párt találni hozzá. Tudva levő, hogy évente egyszer tüzel és ha történetesen a fedezéskor nem termékenyül meg, újabb évet kell várni a következő ivarzásig. A kanok és szukák között sokszor nagy a méretbeli különbség és gyakori, hogy a kanok nem engedik a segítséget párzás közben.  Sokszor az is előfordul, hogy a kanok egész egyszerűen lusták „tenni a dolgukat”, ezért nem ritka, hogy mesterséges megtermékenyítésre van szükség.

Sok tenyésztő már rosszul van, ha 7 hetesen még mindig nincsenek eladva a kölyökkutyái. Én személy szerint azt pártolom, hogy a tibeti kölykök minél tovább maradjanak anyjuk mellett.

Nyilván mindezen okoknak tudható be, hogy mióta bekerült az országba (88’ óta) körülbelül 600 egyedet törzskönyveztek, melyből ráadásul sokat külföldre vittek, illetve jó néhányuk el is pusztult már.

Van ennek azonban jó oldala is. A tibeti masztiffot még nem sikerült a szaporítóknak elrontani és még mindig őrzi ősi képességeit, melyért 2000 éve tenyésztik.

- Világviszonylatban is ilyen ritka fajta, vagy csak nálunk nem vetette meg a lábát?

- Nemzetközi szinten sem túlzottan elterjedt fajta. Tibet „zárt területnek” számított, onnan kutyát szerezni csak nagyon ritkán lehetett. A kínai megszállás sem tett jót a fajtának, mivel egy csomó tibetit szándékosan elpusztítottak. Ekkor sok kutya a meneküléssel került át a környező országokba. Európába viszonylag későn és Amerikán keresztül érkezett.

Sokkal nagyobb gond azonban az, hogy tenyésztése még mindig nem egységes. Jelenleg létezik kistestű-vékony, magas-nyúlánk, magas-erős és közepes típus. Például a tajvani kutyák jellemzően rövidebb szőrű, markáns erős felépítésű, a kínai viszont általában alacsony, „nagyon szőrös” kutyák, melyek között sok genetikai hibában is szenved. Egyébként sajnos Kína most piacot lát a tibeti masztiffban és hatalmas összegeket akarnak elkérni olyan kutyákért, melyek igazolt származási lappal sem rendelkeznek.

Persze az eredeti változatnak is több típusa létezett, de engem legjobban az zavar, hogy  nemcsak a tenyésztők, hanem sok esetben a bírók is szinte fittyet hánynak a standard előírásaira. Az egyik legalapvetőbb dolog például, hogy a különböző színeket minél tisztábban kell tenyészteni. A tibeti masztiffnak négy alapvető színváltozata létezik: Black and Tan (legősibb színváltozat; cser-fekete) Blue and Ten (cser-kékesszürke), tiszta fekete, valamint vörös (aranytól az őzbarnáig). A fehér, a krém, az ordas és a nyerges színezet tilos. Ennek ellenére láttam én már kiállításon nem tiszta színű, hibás faroktartású kutyákat nyerni…

Hasonló vonatkozik a kutyák méretére. Én leginkább azt nézem egy tibetiben, hogy a szőre alatt legyen test és csontozat, tehát „legyen alatta kutya”. Sajnos azt látom itthon, hogy az egyre nagyobb méretű kutyákat preferálják és ez biztosan rossz irányba viszi a fajtát. A tibeti masztiffnak meg kell őrizni az ősi feladat ellátására alkalmas, ideális testméretét. Nem szabad ebből a csodálatos fajtából egy brutális méretű, mozdulni sem bíró kerti díszt csinálni.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2007. január