„ … inkább életforma,mint egyszerű hobbi”

Beszélgetésünk ezúttal rendhagyó módon, „szimultán” készült mivel nem egy, hanem egyszerre két tenyésztőt is diktafonvégre tudtam kapni. A két rokonszenves hölgy szoros barátsága közel tíz évre tekint vissza és természetesen az uszkároknak köszönhető. Sajnos a csapat harmadik tagja Kalo Mária, az uszkár itthoni fajtahonosítója egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, de ezüst közép uszkárt tenyésztő Kiss Felicitas  (Salvador kennel) és apricot törpéket tenyésztő Rózsa Valéria (Sunbeam of Richfield kennel) kellő betekintést engedett az uszkártartás világába.

Találkozónk helyszínéül Kiss Felicitas ízléses budai lakása szolgált, ahol nemcsak a hölgyek vártak, hanem két ezüst és egy apricot színű közép uszkár, akik kitörő lelkesedéssel fogadták érkezésemet. Belépve azonnal feltűnt, hogy a három kutya ellenére mindenhol makulátlan tisztaság fogadott. Sehol egy megrágott bútor, vagy összekapart ajtófélfa, még a kutyák fekhelye is pedánsan „be volt vetve. Beljebb óvatoskodva az elegáns dohányzóasztalon csipketerítő, rajta sütemény és tea fogadott. Mikor leültünk a kutyák rajongva körbevettek és egyikük egy pillanat alatt az ölemben termett. Utólag már tudom, hogy nagy otrombaságot követtem el, mikor beletúrtam csodálatosan selymes és dús sörényébe, de az vesse rám az első követ, aki nem ezt tette volna a helyemben …


- Ha nem itt lennének körülöttünk nehezen hinném, hogy ebben a lakásban kutyák élnek.

K.F.: – Az uszkárok egyik hatalmas előnye, hogy egyáltalán nem hullatják a szőrüket, emellett mivel rendszeresen kozmetikázva vannak, ahol a mancsáppolás is napirenden van, kevesebb piszok tapad meg a lábukon. Ezen kívül nálam nincs belépés a lakásba anélkül, hogy minden kutya lábát meg ne tisztítanám. Ha tízszer megyünk ki az utcára, akkor tízszer mosunk tappancsot. Ha az ember fiatal koruktól kezdve hozzászoktatja őket, beléjük rögzül és megszokássá válik ez a rituálé.

- Jól látom, hogy az uszkár elsősorban hölgyek kedvenc fajtája?

R.V.: – Többnyire igen. Valószínűleg azért, mert az uszkár szőrzete gondos ápolást igényel, ami egy nő számára kedveltebb foglalatosság, mint egy férfinek. Emellett uszkárokkal főként városban lehet találkozni, mivel alkalmazkodó, kis hely- és táplálékigényű fajta. Annak idején rengeteg utána olvasás és tájékozódás útán én is azért választottam őket, mert kertes házból panellakásba költöztünk. Korábban kuvaszt, komondort tartottam, de lakótelepen ez elképzelhetetlen. A törpe uszkár ideális választásnak tűnt, mivel nemcsak kicsi és tiszta, de egyszerre többet is tarthat belőle az ember anélkül, hogy a szomszédok, vagy a lakás megsínylené.

K.F.: – Az uszkárok egyébként nagyon kedvelik a társaságot. Egy közép, vagy egy törpe uszkárt – méretéből adódódan – könnyen magunkkal vihetünk, így többet lehetnek velünk a kutyák. Persze ehhez nagyon alapos fiatalkori szocializáció szükséges. Ha kölyök kortól kezdve hozzászokik mindenféle helyzethez és emberhez, felnőttként szinte semmi gond nem lesz vele se kiállításon, se a mindennapi életben.

- Jó érzés látni ennyire összetartó tenyésztői barátságot. Az itthoni kutyás viszonyok közepette ritkaság az ilyen.

K.F.: Természetesen ez is az uszkároknak köszönhető. A mi családunkban mindig is volt kutya. Főleg nagyobb kutyák és én nagyon vágytam egy uszkárra. Első kutyám 13 évig élt és halála után tudatosan akartam kutyázással foglalkozni, ezért nagyon alaposan körülnéztem, hogy honnan vásárolhatok egy minden szempontból megfelelő egyedet. Végül Nagy Sára tenyészetéből 1-1,5 évnyi várakozás után sikerült szert tennem egy nagyszerű fekete közép kölyökre, akit Marce János segítségével választottam ki magamnak..

A 70’-es évek végétől jártunk kiállításokra vele, ahol igen eredményesen szerepeltünk. Később utódaival is folytattuk ezt a hagyományt. Ebből a szempontból én kicsit eltérek a többi tenyésztőtől, mivel én mindig csak fekete kanokat tartottam. Bevallom én annyira kötődöm kutyáimhoz, hogy nehezen bírtam volna elviselni a kölykök eladásának traumáját, ezért inkább magamra vállaltam a fedezésekből született egy-egy ígéretes kölyök nevelését és felkészítését, kiállításon való bemutatását. Ezen kívül 43’ óta ebben a lakásban élek és itt megoldhattalan volna a kanok és tüzelő szukák biztonságos elszeparálása.

Kilenc évvel ezelőtt aztán fordulatot vett az életem, mivel egyik kedves barátnőm megbetegedett és kénytelen volt elajándékozni kutyáit. Így került hozzám az az ezüst szuka, aki az imént az Ön ölébe ugrott. Mivel akkor a kölykeire már előjegyzések voltak felvéve, befedeztetettem és nálam ellett. A tőle született és megtartott ezüst kan szintén kitünő választásnak bizonyult, számos rangos díjat nyert (2005 Európa-, Fajtagyőztes), összességében  pedig 35 CACIB cím birtokosa.

R.V.: – Én pont ellentéte vagyok Licinek. Nálam nőuralom van a háznál, csak szukákat tartok. A most is velem lévő kant Lici rábeszélésére tartottam meg, de nagyon örülök, hogy rá hallgattam. Bár ő abbn a tekintetben is különleges, hogy túlnőtte a törpe méretet, így középnek lett átminősítve, ebben a kategóriában versenyez és azóta több Champion és Interchampion címet nyertünk vele.

Licivel körülbelül tíz éve ismerkedtünk meg egy kiállításon és én nagy szerencsémnek tartom, hogy összehozott vele a sors. Rengeteg segítséget, tanácsot kaptam és kapok tőle és a mai napig lenyűgöz az a látásmód, ahogyan az uszkárhoz viszonyul. Biztos sportolói múltja teszi, de kiváló „szeme” van a kutyához és még a vastag bunda alatt is észreveszi az anatómiai hibákat, vagy a mozgás javításának, korrigálásának lehetőségét. Lici egyenességéről és szókimondásáról ismert. Nem fukarkodik tanácsokkal azok számára, akik segítségért fordulnak hozzá. Ritka adottság ez egy olyan közegben, ahol – saját renoméját féltve – mindenki titkolózik, vagy rosszabb esetben félrevezeti a másikat.

Lici mellett nagy tanítómesterem még maga a fajta. A tenyésztésen keresztül ismertem meg igazán az uszkár anatómiáját, genetikáját, kozmetiáját. Persze balgaság volna azt mondani, hogy mindent tudnék. A tanulási folyamat még most, tíz év után is folyamatosan tart.

Kapcsolatunk egyébként annyira szoros, hogy kiállításokra is együtt járunk. Képzelheti, hogy néz ki az autó, mikor kutyákkal, felszerelésekkel telepakoljuk, mint egy vándorcirkusz…

Ezen kívül mindketten egyforma hangsúlyt fektetünk arra, hogy a tőlünk származó kiskutyák megfelelő helyre kerüljenek. Minden vásárlóval alaposan elbeszlélgetünk és ha úgy érezzük, hogy nem lesz megfelelő gazdája egy uszkárnak nem adunk el neki kölyköt, mert elsődleges a kutya érdeke. Az összes tőlünk elszármazó kutya sorsát nyomon követjük és minden esetben szerződést iratunk alá úgy, hogy a kölyök mindenképpen hozzánk kerüljön vissza, ha gondok merülnek föl tartása során.

Nem szégyenlem bevallani, de a mai napig minden új gazdához kerülő kölyköt megkönnyezünk. Ránk valóban igaz a mondás: „Együtt sírunk, együtt nevetünk”

- Szavaikból úgy kitűnik, hogy az uszkárral való foglalaltosság valóságos életforma. Gondolom ehhez hozzá tartozik a kozmetikázás, és az abban való jártasság is.

K.F.: – Szó szerint így igaz. Természetesen a kutyatartás és tenyésztés önmagában véve is külön életfelfogás, az uszkár esetében azonban a gondos és rendszeres szőrzetápolás  mindennek szoros velejárója.

E fajtának szőrzete az ékessége, aki nem szán rá elég időt és energiát a bunda gondozására,  annak nem való uszkár. Különösen nagy hangsúlyt kap mindez, ha kiállítási kutyáról van szó. A szőr kondicionálása,  kiállításra való felkészítése különleges világ. Sok-sok évnyi gyakorlatot követel, mind a tulajdonostól, mind a kozmetikustól. A mi esetünkben ez komplett csapatmunka, külön kozmetikusunk van, aki elkészíti a kutyák kiállítási fazonját.

Az uszkár versenyszőrének kialakítása amúgy is komoly szakértelemet igénylő feladat és a kozmetikusok számára is az egyik legnagyobb kihívást jelentő munka. Nem elég csak jól megnyírni, tudni kell megfelelő módon kifésülni, hogy a bunda a legjobb képét mutassa. Ügyelni kell arra is, hogy az adott kutya szőrtípusának és alkatának megfelelően milyen fésű, kefe, sampon, vagy speciális balzsamot használjunk, hogy a különleges táplálásról, vagy nyakörvről már ne is beszéljünk.

A kiállítási szereplést tehát döntően meghatározza a kozmetikázás minősége. Emellett azonban nagyon sok múlik azon, hogy a kutyát miképpen „tálaljuk”. A felvezetésnél törekedni kell rá, hogy lendületes mozgással minnél jobban mutassa magát. Egy jól felvezetett,  magabiztos uszkár még akkor is lehet győztes, ha esetleg nem ő a legesélyesebb a mezőnyben.

Mindenképp kívánatosnak tartom, hogy a  felvezett kutya szőrszínéhez válasszuk meg ruházatunkat, melynek minden darabja legyen ízléses, és legyen összhangban egymással. Az kiállítási öltözködés kulcsa, hogy  úgy harmonizál a kutyával, hogy közben kiemeli az állatot.

Ha az ember a ruhatárát is kutyához válogatja, az már tényleg inkább életforma, mint egyszerű hobbi.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2005. november