Az eb-zsebi baba

E piciny jószág nagy pechje, hogy legtöbbször Paris Hilton-féle ledér kurtizánok karján himbálódzik, holott hírnevét már rég megalapozta a Guiness könyvbe való bekerüléssel, mint a Föld legkisebb kutyafajtája.

Különleges méretei és sajátos megjelenése mellett, már azon sem csodálkozhatnánk, ha a csivava valamilyen földön kívüli értelmes intelligencia lévén került volna a bolygónkra, ami hajazna nevének jelentésére („Apró kutya az égből”), ám a valóság ennél sokkal prózaibb. Eredetét alapvetően Mexikóból származtatják, a közép-amerikai tolték indiánok kicsiny – „tecsicsi” elnevezésű – kutyáitól. Az indián legendákban e kicsiny jószágok kísérték halott gazdájuk lelkét kilenc folyón át a paradicsomig.

Más elméletek szerint a csivava ősei Spanyolországból kerültek Mexikóba a hódítók karján ülve, megint vélemények szerint i.e. 700 táján Egyiptomból, Málta szigetén keresztül jutottak a chilis bab és tequilla hazájába. Végül is mindegy, tény, hogy e piciny kutyácska hazája Mexikó, mi több Chihuahua (azaz Csivava) nevű szövetségi állam területe.

Amerikában 1904-ben regisztrálták hivatalosan az első csivavát, Európába 1934-ben született az első alom. Magyarországra a 60’-as években kerültek a fajta képviselői.

Centis ceremóniamester

Egy maja mítosz szerint a csivava Oxaca, a napisten szolgája, akit azért adott az embereknek, hogy oltalmazza őket a madár alakot öltő emberevő szörnyektől. A hiedelmek szerint egy főpap életét – akit megtámadott egy ilyen lény – a ruhájába rejtett csivava mentette meg, midőn fékevesztett ugatásával a frászt hozta egy efféle szörnyre…

Azt, hogy a mendemonda mennyiben táplálkozott valóságos alapokból, nem tudhatjuk, de hogy a csivava valóban olyan fülsüketítő ugatásra képes, ami a legfelkészültebbeket is meglepheti, az már igaz. Ez önmagában véve még nem lenne nagy szám egy kutyától, de ha figyelembe vesszük, hogy a csivi első pillantásra úgy fest, mint a hiányzó evolúciós láncszem az elefántcickány és a wallabi között, akkor igenis komoly teljesítmény. Az extrémitáshajhász divatirányzatok az ő esetében a „minél kisebb, annál jobb” jeligét tűzték a zászlajukra, melynek köszönhetően 1-1,5, sőt 500 grammos (!) példányok is előfordulnak közöttük. Ez a mikroszkopikus töpörítés azonban semmi jóra nem vezet. Egy-egy ilyen apró jószág jóformán még a „simogatható házikedvenc” funkciójának sem tud eleget tenni, mert vagy a ridikülben tűnik el reménytelenül, vagy gazdája lapítja palacsintává egy-egy túl heves cirógatás alkalmával. Azért az ideális méretű 1,5- 3 kilós egyedek sem tépik ki gazdájuk kezéből a flexipórázt… Sőt, a csivaváknak szinte nincs is szükségük pórázra, egyenesen kötelező számukra a „karonülés” Annyira aprók ugyanis, hogy gyakorta teljesen kívül esnek egy ember, vagy gyermek látókörén, és ha azok nem elég elővigyázatosak, könnyedén eltaposhatják. De nem ez az egyetlen veszély, mely rájuk leselkedik. Egy csivi számára minden „szabadlábon”, a kutyafuttatón, vagy utcán töltött alkalom felér egy túlélőtúrával. Mivel egy kifejlett csivava gyakorlatilag csak egy kölyök csivavánál nagyobb, ezért szinte minden más fajtársa (leszámítva a „miniyorkit”) nagyságrendekkel nagyobb nála. Ez azt jelenti, hogy bárminemű testi kontaktus – legyen szó agresszív támadásról, netán gorombább játékról – potenciális veszélyt jelent számára. Becsületükre legyen mondva, a kis csiviknek helyén van a szívük. Nem egyszer hősies elszántsággal és teljesen komoly szándékkal képesek támadást indítani másik kutya, vagy ember ellen. A baj ott kezdődik, ha a másik fél is komolyan veszi őket, akkor annak súlyos, nem ritkán életveszélyes következményei lehetnek.

Az általam réges-régen ismert egyetlen csivavának, bizony nap mint nap meg kellett küzdenie ezzel a nehéz teherrel annak érdekében, hogy szolidra méretezett kolbászkáját – melyet minden alkalommal kigúvadó szemmel hozott napvilágra – elhelyezhesse a kutyafuttatón…

Gombócnyi bohóc

Mivel a csivik élénk vérmérsékletű de rövid béltraktussal megáldott kis fickók, ezért ügyes-bajos dolgaikat bizony a megszokottnál sokkal rövidebb ideig képesek visszatartani. Az ő esetükben nem túlzás rendszeresíteni egy házi „pottyantót”, melynek tökéletesen megfelel egy diszkréten elhelyezett alomtálca, benne némi homokkal, vagy egy újságpapír esetleg egy rongy. Ez különösen a zord téli hónapokban tesz felbecsülhetetlen szolgálatot, hisz míg a legtöbb kutyás lilára fagy, mialatt kutyája az esti séta alatt a dolgát végzi, addig egy csivava tulajdonosa legfeljebb egy ajtót kell kinyisson, hogy kutyuskája a megkönnyebbülés szentéjébe tipeghessen.

A csivava amúgy is meghitt családi körben érzi magát igazán elemében, melynek középpontjában természetesen mindig választott és imádatig szeretett gazdája áll. Ragaszkodása – hivatásos társasági kutyaként – legendás. Amint lehetősége adódik, vallásos áhítattal helyezkedik ura, vagy úrnője mellé a kanapéra, ahol hosszú órákat képes tölteni egyfajta meditatív kómába süppedve. A kiadós punnyadás után aztán okvetlenül szükségét érzi, hogy felvidítsa szeretteit. Sürgölődve, forgolódva, kergetőzik fajtársaival, vagy játékával. Tolakodónak nehéz lenne nevezni, hiszen nyomulásával nem borogat zsúrkocsikat, vagy vendég kisgyermekeket, azért ügyesen megtanulta, hogyan tudja áthidalni méretéből fakadó fogyatékosságait. Elég csak röpke pillantást vetnünk villanykörtét formázó fejére, melyből aránytalanul nagy szemekkel és kétségbeesetten szétterpesztett (vagy szituációtól függően lehorgasztott) fülekkel csodálkozik a külvilágra, hogy tudjuk, ez a kis fickó tudja mitől döglik a légy… Mindehhez hozzátéve felhúzott lendkerekes matchbox autókat megszégyenítően olajozott és fürge mozgását könnyű belátni, hogy a csivi nem egyszerűen társasági, hanem szórakoztató társasági kutya.

Kissé visszatetsző, egyedi sajátossága, koponyáján található nyitott kutacs, mely felnőtt korában sem tűnik el. A legenda szerint ezen a nyíláson keresztül beszélt az istenekkel, így tudva átsegíteni gazdáját a túlvilágra. Tény viszont, hogy gyengébb idegzetűek számára kerülendő a finoman lüktető terület nézegetése, esetleg megérintése, mely szolid öklendezéstől a mérsékelt ájulásig válthat ki reakciót a gyakorlatlanokból.

Nemcsak kutyának látszik

Bár nem tartozik az ideggyengeségből fakadó, értelmetlenül hisztérikusan harapóssá váló pöttöm pamacsok sorába, nem nehéz őket elrontani. Sokan elfelejtik ugyanis, hogy a csivava is valódi kutya, aki ugyanúgy nevelésre szorul, mint társai. Méretei miatt az emberek hajlamosabbak elnézőbben bánni vele, így viszont miniatűr hárpiává válhat, akárcsak egy elkényeztetett gyermek. Mindez azért is érthetetlen, mert a csivava kifejezetten könnyen nevelhető, és fegyelmezhető, igen szófogadó kis jószág.

Joggal gondolhatják egyesek, hogy minek nevelni egy ilyen apró kutyát, ha úgyis mindig karon ül, vagy alig-alig mozog szabadon az utcán. Nos, a kérdés valamennyire helyénvaló, de egy neveletlen kutya az élet minden területén, minden helyzetben okozhat kellemetlenségeket. Nem engedi be a család vendégeit, szélsőséges esetben gazdájához sem engedi közeledni annak családtagjait, nem lehet egyszerűen megfogni, mert felháborodásában odakap, állandóan fülsüketítően ugat, ha épp nem tetszik neki valami, stb… Egyszóval a neveletlen kutya kész istencsapása, legyen szó boxerről, skót juhászkutyáról, vagy csivaváról. Általában nem teng túl bennük fejlett vadászösztön, különben is, legfeljebb csak egér, vagy veréb méretű zsákmányban képesek komolyabb kárt tenni.

A csivavák további szimpatikus vonása, hogy nem állandóan zizgő pindúrok, tudnak lazítani is, ráadásul igen jól tarthatók más kutyák társaságában. Ekkor persze ügyelni kell arra, hogy a másik egyed – különösen, ha nagytestű – kezdettől fogva tudatában legyen, hogy kis barátja más dimenzióban mozog. Egy jól irányzott – játékosnak szánt – pofon egy növendék cane corso-tól például végzetes lehet számára. Éppen ezért lehetőség szerint egy csivavának egy másik csivava a legtökéletesebb társa, aki segít enyhíteni a gazda nélkül töltött sivár órákat.

Többedmagával már nagytestű kutyákat is megszégyenítő pusztításra képes, bár szerencsére nem lakásromboló alkat. Ugyanakkor nagyobb csoportban, falkában nem igazán ajánlott tartani. Ilyenkor előbb-utóbb kipécéznek maguknak egy egyedet (természetesen a leggyengébbet), akit szemét módon szétszekálnak. Az ilyen rangsorban legutolsó kutyák szabályosan lelki betegek lesznek az állandó piszkálástól, mely hosszabb távon szó szerint felemészti őket. Tüzeléskor különösen agresszívak, ilyenkor oly kegyetlen köztük az acsarkodás, hogy állandó felügyelet igényelnek, különben képesek akár megölni a kiszemelt áldozatot és mivel könnyen besokkolnak, szinte mindig végzetes egy ilyen támadás.

Bár a csivavák valóban alkalmazkodó családi kedvencek, gyermekek mellé csak komoly felügyelet mellett ajánlható. Az ő esetükben természetesen elsősorban a kutyát kell félteni. Mivel egy kölyök csivava mérete körülbelül egy jól fejlett moncsicsijével egyezik, ezért szeles, hirtelen, túl élénk gyermekeknek vegyünk inkább Lego-t, vagy egy focilabdát.

Sajátosan túlfejlett iparága létezik a különféle kutyaruházati cikkeknek, melyek leggyakoribb elszenvedői a csivavák. Holott a normálisan tartott csivik bizony télen sem fagynak kockára, ha van lehetőségük mozgással kellő hőt termelni, vagy rendszeres időközönként fűtött helyen felmelegedni.

Nem mind arany, ami fénylik…

Bár az utóbbi időben több fajta is veszélyeztette, a csivava a mai napig az egyik legnépszerűbb öleb világszerte. Méreténél fogva természetesen ideális városi kutyuska, más fajtákhoz képest elhanyagolhatóan alacsony „rezsiköltséggel”. Persze a védőoltásokon és egészségügyi kezeléseken nem szabad spórolni, de az tény, hogy egy-két, vagy több csivava sem eszi ki vagyonából tulajdonosát. Beszerzésére azonban nem szabad sajnálni a pénzt. Üzemi méretű szaporításának nagy hagyományai vannak világszerte, hisz sajnos könnyen eladható portéka a kutyakupecek számára. Ennek ismeretében sokan nemcsak teljesen alkalmatlan egyedeket is fedeztetnek, de sokszor más fajtákkal keverik a minél nagyobb számú utód reményében. Mindezek tükrében, nagyon meg kell nézni, hogy honnan vesz az ember csivavát.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2008. december