„A drótos magyar vizsla ragaszkodásával elvarázsolja az embert”

Egy fiatal, körülbelül 50 éves fajta esetében közel 30 év igen jelentős idő. Fa István ennyi időt töltött drótszőrű magyar vizsla tenyésztéssel. Munkájának eredménye, illetve annak fajtára gyakorolt hatása tagadhatatlan, még akkor is, ha gondolatai, véleménye és elképzelései olykor megosztják az embereket.

Istvánnal személyesen találkozva egy rokonszenves, természetközeli, kutyáit és egyéb állatait szerető, becsülő embert ismertem meg. Ami ennél is fontosabb, olyan gyönyörű, majdnem homogén drótszőrű magyar vizsla állományt láttam nála az Abafia kennelben, mely – laikus szemmel nézve – szinte maradéktalanul megfelel a standardban szereplő idealizált kívánalmaknak.

Bár ő nem vadászik kutyáival, találkozásunk alkalmából szerzett egy friss fácántetemet, annak demonstrálására, hogy a képzetlen, bevadászatlan – általa „nyersnek” nevezett kutyái – milyen ösztönkészlettel rendelkeznek. A kennel rácsához tartott madár látványa és szaga teljesen felvillanyozta a kutyatársaságot, ami önmagában nem lett volna olyan nagy szám, de István kivette az egyik szukát, lerakta tőle 3-4 méterre a fácánt, majd szó nélkül eleresztette a kutyát. A vizsla, azonnal a madárhoz futott, puhán a szájába vette, és gazdájához vitte. Le sem akarta rakni, István lágy kérésére viszont azonnal átadta a vadat. A rögtönzött és meggyőző bemutató után elkezdtük a beszélgetést.

- Egy nem vadász ember hogyan jut el odáig, hogy vadászkutyát tartson, sőt majd három évtizeden át tenyésszen?

- Amióta az eszemet tudom, mindig volt kutya a közelemben, és mindig is szerettem a kutyákat. Aztán 71’-ben testvérnéném egy drótszőrű magyar vizslát hozott a házhoz, ami megpecsételte a fajtához való viszonyomat. Volt dolgom spániellel, mudival, tacskóval, de valahogy egy fajta sem fogott meg ennyire, mint a drótos. Szerintem, aki egyszer igazán megtapasztalja a magyar vizsla ragaszkodását és szolgálatkészségét, nem vált fajtát.

Idestova 18 évet dolgoztam állattenyésztési üzemmérnökként. Az agrármérnökként megszerzett tudás és tapasztalat nagyon sokat segített a kutyatenyésztésben. Bár való igaz nem vadászom, és az udvaromon élő kutyák 6-7 generáció óta nem vadásznak, saját szemeddel is láthattad, hogy mire képesek, pusztán ösztönből. Én azt gondolom, hogy egy jó magyar vizslát, amelyik öröklött affinitással rendelkezik a vad, és az elhozás iránt, csak elrontani lehet. Magam ezt már 6 hetes korban vizsgálom. Nálam kizárólag csak az a kutya kerül tenyésztésbe, amelyik már ilyen kicsinek rendelkezik ezekkel a képességekkel. Hátul a kertben láthattad, hogy tartok méheket is. Ha hiszed, ha nem, mikor egy-egy méh leszáll a kennelben, az egész falka vizsla úgy megállja, mint a mezőn a fácánt. A jó képességek fontosságára második vizslám, Abasárkeresztúri Cikca tanított meg. Számtalan olyan dolgot láttam tőle az életben (pl. stílusban keresés a mezőn), amiket tanítás nélkül, „magától” csinált, de én akkor még nem fogtam fel, mit is látok, és csak évekkel később, ezirányú tudásom bővítése során kaptak értelmet. Ekkor nyúltam vissza az ő vonalához kezdtem a céltudatos tenyésztést.

Én amúgy csak kivételes alkalmakkor adok el kutyát, de ekkor sem ragaszkodom hozzá, hogy vadásszék vele az illető. Egyetlen kikötésem van, hogy normális, magyar vizslához méltó helyre kerüljön a kölyök.

- Sok különbség van a rövidszőrű és drótszőrű vizsla között?

- Ez nálam egy olyan sarkalatos pont, amiben sokakkal nem értek egyet, de véleményemet akkor is fenntartom. Szerintem alapvető hiba két fajtáról beszélni, mivel magyar vizsla csak egy van, a rövid és drótszőrű „csak” annak két változata. E tekintetben a standard világosan fogalmaz, a drótszőrű tulajdonképpen csak szőrzetében különbözzön a rövidszőrűtől, alkatában, típusában, fejformájában a magyar vizslát kell megformáznia, nem pedig egy sárga német vizslát. Kérdésedre válaszolva: igen, van különbség, bár véleményem szerint nem szabadna lennie. Nagyon nagy problémának tartom azt is, hogy a drótszőrű tenyésztésében nincsen egységes szemlélet. Sokan a szerint neveznek például kiállításokra, hogy ott éppen ki bírál. Ez nagyon nagy gond, mert mindezzel csak növekszik a heterogenitás.

- Ha már a problémáknál tartunk, mit emelnél még ki, ami javítandó lenne a fajtában?

- Mindenekelőtt szólni kell a szőrzet kérdéséről. A drótszőrű magyar vizsla kívánatos szőre durva, egyenes szálú, testhez simuló, az állat izomzatát látni hagyja. Ez az a típus, mely leginkább szolgálja a kutya eredeti funkcióját. Különleges ápolást, kozmetikázást nem igényel. Nem lehet hosszú, hullámos, vagy puha. Ehhez képest tudva levő, hogy nagyon sok kutyát trimmelnek – a kívánt „fazon” kialakításához -, ami az én szememben hatalmas csalással ér fel. Hiába küzd több tenyésztő az ideális szőrzet eléréséért, ha ezzel a módszerrel fenntartanak egy hamis állapotot. Ezzel nem szabadna olyan elnézőnek lenni, mint ahogyan azt a mai gyakorlat mutatja.

A foghiány is komoly gondot jelent állomány szinten, melyet véleményem szerint a „fű alatt bevitt” angol fajták hoztak magukkal. Sokan rebesgetik, hogy az idők folyamán itt-ott más fajták is kerültek a drótosba, kialakításához használt német vizslán kívül. Félreértés ne essék, én nem vagyok a keresztezés ellensége, hiszen ha szakszerűen végzik, akkor nagyon hasznos, sőt a tervszerű keresztezés rá is férne a fajtára. Évekkel ezelőtt javaslatot is tettem arra, hogy hivatalosan dokumentált formában, szükség volna a rövidszőrű magyar vizslával való kontrollált keresztezésre, de ez nemcsak süket fülekre talált, inkább „eretnek gondolatnak” számított. Pedig a stikában becsempészett idegen fajták sokkal nagyobb kárt okoznak, hiszen mindenféle dokumentáció nélkül teljesen lekövethetetlenek, hatásukat a magyar vizsláétól elütő típusjegyek árulják el azok számára, akiknek van szeme hozzá. Én például láttam már olyan drótszőrű magyar vizslát, amin egyértelműen látszott, hogy valahol, valamikor ír terriert keverhettek hozzá, nyilván a szőrzet javítása céljából… Pedig ehhez nem keresztezés, hanem céltudatos szelekció szükséges. Tagadhatatlan és szintén szigorú szelekciót igényelnének az elő-előforduló idegrendszeri problémák. Ilyenek a félénkség és túlfűtöttség.

Sokan valósággal rettegnek a rokontenyésztéstől, holott az állattenyésztési gyakorlatban abszolút bevett dolog. A rokontenyésztéssel rögzíteni lehet olyan minőségi tulajdonságokat, melyek jelentősen előre viszik a fajtát, illetve az egyetlen olyan módszer, amely alkalmas arra, hogy biztosan kizárjuk a nem kívánatos tulajdonságokat.

- Ilyen nehézségek közepette is csak kitartottál a fajta mellett. Van olyan jelentősebb mérföldkő, amire szívesen emlékszel vissza?

- Egyik legfontosabb eredményem annak a tudatos célpárosításnak az eredménye, melyből Abafia Híres Hunor született. Meggyőződésem szerint – és ezzel nem akarok szerénytelennek tűnni – Magyarország egyik legeredményesebb drótszőrű magyar vizsla kanja. Amit el lehet érni, azt elérte: Junior Champion, Derby győztes, fiatal, nyílt klubgyőztes, Interchampion, Hungária Champion, Babérkoszorú Hungária Champion, Championok Championja, négy országban CAC, CACIB és fajtagyőztes, valamint Világgyőztes. Emellett Hunor a munkavizsgán 84%-os teljesítményt nyújtott. Az elmúlt 20-25 év top kutyái közül ő az, aki többször is ismétlődik az állományban.

Aztán történt egy olyan esemény, ami gyökeresen megváltoztatta elképzelésemet, illetve kiábrándítólag hatott rám. Rá kellett döbbennem, hogy a kiállítások eredményei számos esetben köszönőviszonyban sincsenek a kutya valós értékével, sokkal inkább azzal, hogy ki fogja a póráz végét… Ennyi év távlatából már nem szándékom régi sérelmeket felemlegetni, mindenesetre onnan kezdve elhatároztam, hogy „visszavonulok” és inkább magamnak tenyésztek kutyát.

- Milyenek látod a drótszőrű magyar vizsla jövőjét

- A jelenlegi túl szigorú törzskönyvezési és tenyésztési szabályzat szerint nem túl rózsásan. Jelenleg úgy gondolják, hogy ha kellően korlátozzák a tenyésztést, visszaszorítják az ellenőrizetlen szaporulatokat. A gyakorlat azonban pontosan ennek ellenkezőjét mutatja, hiszen köztudott dolog, hogy milyen sok származási igazolás nélküli kutya van a fajtában. Mindez nem nyerészkedésből történik, hiszen a drótos sosem volt divatfajta, sokkal inkább pénzhiányból. Nyilvánvaló, hogy azok, akik kizárólag vadászatra, vagy kedvencnek szeretnének kutyát, érthető módon teljesen feleslegesnek tartják a törzskönyvet. Azonban, ha nagyon kell, akkor a találékony magyar ember megtalálja a módját… Alapvetően tehát rossz a rendszer, mert csalásra ösztönöz, nem pedig motivál, pedig a fajtát a növekvő populáció viszi előbbre.

Saját elképzelésem szerint súlyozott származási lapok, illetve minősített törzskönyvek kiadásával nagyban lehetne változtatni ezen a helyzeten. Ez azt jelenti, hogy minden egyed kapna megkülönböztetés nélküli származási igazolást, a törzskönyv kiváltása, pedig olyan választható lehetőség lenne, melyet a tulajdonos döntene el, igényeinek, céljainak megfelelően. Ez nem új keletű találmány, a régi rendszerben hasonló volt a működő gyakorlat. Törzskönyvet természetesen csak a szakmailag minősített példányok kaphatnának, sőt én preferálnám egy „elit” törzskönyvi osztály bevezetését is, mely a minden tekintetben kimagasló tulajdonságú egyedeket jelölné.

Tudom, hogy a tenyésztőtársak úgy ítélik meg, hogy a munkám nem jó irányba visz. Én ezért mondtam korábban, hogy magamnak tenyésztek, nem akarom senkire ráerőltetni saját elképzeléseimet, vagy bárki köreit zavarni. Nekem megvan a magam tenyésztési koncepciója, mely mentén tervszerűen haladok előre.

Azt, hogy kinek lesz igaza, majd az idő megválaszolja, én egy dologban nem ismerek kompromisszumot: ez pedig a drótszőrű magyar vizsla.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2008. május