Angol bullterrier – Cseszneg György / Cosmopolitan Bull Terrier Kennel

Az Angol Bullterrierrel kapcsolatos interjú leszervezése több okból sem volt egyszerű. Ennek ellenére külön köszönet illeti Cseszneg Györgyöt (és a szervezésben résztvevő feleségét, Gizellát), hogy bokros teendői ellenére, külföldre való utazását szakította meg a beszélgetés kedvéért.

György a Cosmopolitan kennel tulajdonosaként régóta ismert a hazai és nemzetközi  Angol Bullterrieresek körében. Tenyészészete Világgyőztes, Fiatal Világgyőztes, Európa- és Fiatal Európagyőztes címek mellett ritkaságszámba menő speciál kiállítás, a Kontinens Európa Trophy Győztes, valamint Kontinens Európa Open Show B.I.S. címmel is büszkélkedhet, emellett innen került ki a legtöbb champion kutya, melyek száma huszonnyolc. Közülük számosan Inter Champion, Grand Champion, Show Champion és Fiatal Champion címet, illetve  különböző kiállításokon 5 BIS címet is elértek.

Mindezeken túl György kezdeményezője volt a Hungária Bullterrier Klub megalapításának, melynek 8 évig elnöke volt. Jelenleg a Magyar Bullterrier Tenyésztők és Kedvelők Egyesületének (M.B.T.K.E.) örökös tiszteletbeli elnökeként, rengeteget tett és tesz a mai napig a fajtáért, mely iránt érzett szenvedélyes szeretete minden mondatában érezhető.


– Hogyan ismerkedett meg ezzel a nem mindennapi fajtával?

– Az Angol Bullterrierhez való vonzódásom egész fiatal gyermekkoromig nyúlik vissza. Vidéki gyerekként mindig érdekelt a vadászat. Akkortájt olvastam a Kutya újságban egy vadászról, aki ilyen kutyával járta az erdőt. Ez tovább erősítette bennem a fajta iránti érdeklődésemet. Később, kicsit nagyobb fejjel rendszeresen jártam a budapesti CACIB kiállításokra. A 60’-as években láttam ott először két osztrák bullterriert élőben. Mondanom sem kell, hogy ez még tovább fokozta a rajongást. Történt aztán, hogy az egyik kiállításon hatalmas tömegre lettem figyelmes. Mint mindenki, én is abba az irányba indultam. Kiderült, hogy az érdeklődés tárgya az a ring volt, ahol Angol Bullterrierek szerepeltek. Persze én is belelkesedtem, engem még is elsősorban az fogott meg, ahogy a szomszéd üres ringben egy bully önfeledten játszott gazdájával. Annyira magával ragadott az a mérhetetlen szenvedély, önfeledt vidámság és hihetetlen kedvesség, ami a kutyából áradt, hogy én onnan már egy kis Angol Bullterrierrel tértem haza…

– Nem félt, hogy a döntésével előítéletek céltáblájává válik?

– Engem – és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a fajta minden kedvelőjét, tartóját és tenyésztőjét – kizárólag a bullterrier más fajtával össze nem hasonlítható karaktere fogott meg. Őszintén szólva minket a mai napig meglep és felháborít az a hozzáállás, ahogyan  fajtánkat, és annak kedvelőit kezelik. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az angol  bullterrierről állított sztereotípiáknak semmi alapja sincsen.

Talán nem véletlen, hogy a nálunk sokkal fejlettebb országokban a bullykat kifejezetten gyermekes családokba ajánlják, mint tökéletes kedvenc. Napestig sorolhatnánk pozitív tulajdonságait, de egyet mindenképpen kiemelnék, ez pedig az emberek iránti hihetetlen nyitottsága, és végtelen szeretete. Egyszerűen elképzelhetetlen – és tudomásunk sincs róla – hogy akár itthon, akár külföldön Angol Bullterrier valaha emberre támadott volna. Ez a fajta bárhol, bármikor képes barátságot kötni bárkivel, aki egy jó szót szól hozzá, és inkább meghal, de sosem harapna meg senkit. Ennél gyengédebb viszonya már csak a gyermekekhez fűződik. Egyszerűen imádja őket, sőt egyenesen rajong értük, ráadásul elképesztő fájdalomtűrőképességgel rendelkezik, ezért még a legdurvább játékokban is örömmel és végtelen türelemmel vesz részt. Egyik tőlem származó kutya például egy ismerősömhöz került, aki dísznövénykertészettel foglalkozik. Mikor nála jártam látogatóban, feltűnt, hogy a növényein sehol nem láttam jellegzetes kiégett foltokat, amiket a kan kutyák szoktak kipisilni. Ő sem értette, de bullyja tanítás nélkül, egyszerűen magától tudta, hogy hová végezheti dolgát és egyszer sem emelte rá a lábát egyik drága tujára, vagy díszfára sem. Kora délutánra járt az idő, mikor a kutya egyszer csak felpattant és ágyúgolyóként a kerítéshez rohant, ahol az izgalomtól reszketve, szűkölve pattogott egy helyben. Kiderült, hogy a gyerekeket várta haza az iskolából, akik rendszeresen megdögönyözték. Kedvenc játékuk az volt, mikor egyikük a hátára ült, míg a másik a kutya hátsó lábait megemelve talicskaként tolta maga előtt a párost. Egyetlen helyzet, amikor Angol Bullterriert láttam szembefordulni felnőtt emberrel, az akkor történt, mikor egy családi összejövetelen az egyik rokon hátulról felkapta azt a lurkót, akivel a kutya rendszeresen együtt játszott. A gyermek természetesen megijedt és rémülten felsikoltott. Ekkor a már említett kutya előrobbant és éktelen ugatásba kezdett, mert azt hitte kis barátját veszély fenyegeti. Ez az Angol Bullterrier igazi arca, mi ilyennek ismerjük és szeretjük őt.

– Én ismertem személyesen Angol Bullterriert és mindenben alá tudom támasztani, amiket eddig a fajtáról mondott. Bevallom, éppen ezért megdöbbenve hallom, hogy a 90’-es évek médiahisztériája nemcsak nem kerülték el, de a kreált botrány hullámai a mai napig ostromolják a fajtát és kedvelőit.

– Az egészért a média a felelős, mely részben felületes tájékozatlanságból, részben tudatosan, a puszta a szenzációhajhászás érdekében félretájékoztatták a tömegeket. Munkásságuk eredménye az a tömeghisztéria, melyet világszerte keltettek. Németországban például a vérfagyasztó tudósítások annyira felkorbácsolták a közhangulatot, hogy bizonyos csoportok szabályosan vadásztak a „harci kutyákra” a nyílt utcán, kitépték őket gazdájuk kezéből, és a helyszínen agyonverték, vagy felakasztották szerencsétleneket.

De itthon sem különb a helyzet. A közelmúltban történt XVI. kerületi, szomorú tragédiát követően, melyben pitbull keverékek okoztak balesetet, – miután a vétkes gazda elutasította megkeresésüket – a sajtó felkereste egy kedves Angol Bullterrieres barátunkat, hogy az ügy kapcsán beszélgessenek. Ő gyanútlanul és készségesen állt kötélnek, azt remélve, hogy talán sikerül tisztázni valamelyest a berögzült félreértésekből. A beszélgetés alatt kutyái – Angol Bullterrierhez méltón belebújtak az újságírók ölébe, akiket teljesen elbűvöltek kedvességükkel. Ennek ellenére a híradásokban ezeknek a kutyáknak a fényképei szerepeltek  „pitbull”-ként. El sem tudom mondani, hogy egy-egy ilyen baklövés mennyi kárt okoz mindazoknak, akik hosszú évek, évtizedek óta küzdenek azért, hogy töröljék a köztudatba rögzült torz képet az Angol Bullterrierről, illetve helyreállítsák a fajta indokolatlanul bemocskolt hírnevét. Kár lenne ezt a munkát téves információkkal, hiányos ismeretekkel, félrevezető tudósításokkal tönkretenni. A fajta híveivel hosszú évek óta szervezünk fajtanépszerűsítő akciókat, ahol bemutatjuk a nagyközönségnek a valódi Angol Bullterriert. Egy-két hasonló híradás azonban mélyebben rögzül az emberekben, és tönkre teszi ezeket az erőfeszítéseket. Ennek köszönhető, hogy jött már hozzám „tudós kutyabarát” fiacskáját okítva azzal, hogy „látod kisfiam, ez az a fajta, ami 10 másodperc alatt széttép egy embert!”

De említhetném azt az incidenst is, mikor feleségemet az egyik bevásárlóközpont parkolójában valósággal lerohanta egy férfi, heves szitkokat szórva, rendőrrel fenyegette, mikor megpillantotta a kocsi hátsó ülésén egyik kutyánkat.

– A média csúsztatásán túl miből fakadhatnak a fajtát övező sztereotípiák?

– Ennek egyik oka nyilván az állandóan előcitált „viador múltja”. Ezzel nem lehet mit kezdeni, tény, hogy a fajta egykoron innen indult, de könyörgöm, az Angol Bullterrier 175 éves történetében ez csupán néhány év! Megálmodója már a kezdet-kezdetén kiállításokra is járt kutyáival, ahol nagyon hamar népszerűek lettek ezek az ebek és innentől kezdve gyakorlatilag teljesen más irányt vett a tenyésztése. Nincs is értelme erről beszélni, hiszen az akkori és a mostani bullterrier mind jellemét, mind természetét, mind küllemét tekintve, teljesen átalakult.

Lehet, hogy voltak az ősök között kutyák, melyek a „pitben” , azaz a ringben harcoltak fajtársaik ellen, – hiszen James Hinks korábban kutyákat tenyésztett a küzdelemre – de ebben az időben minden kutyát bevetettek, ami alkalmasnak tűnt erre.

Az 1835-ös kutyák – kutyák elleni küzdelmének betiltása után, 15 évvel tenyésztette ki az Angol Bullterrier ősét és csak 12 évvel később fogadták azt el.  A világon másodikként megrendezett kiállításon már sikerrel szerepelt, – 27 év telt el a betiltás óta.

Ha valaki megnézi a korabeli grafikákat és összehasonlítja a mai Angol Bullterrierrel, semmi hasonlóságot nem fedez fel, hisz 175 év után ez már egy teljesen új fajta. Miként küllemre, a természetre ugyanúgy eltér az esetleges vagy vélt elődöktől. Ha ez az a kutya lenne, amit egyesek vérengző fenevadként állítanak be, akkor sohasem kapta volna a nemes voltára, nagyszerű természetére, csodálatos karakterére utaló „Fehér Herceg”, Fehér Lovag” titulust, ahogy Őt az egész világon ismerik.

A CRUFT’S-on a kiállítások kiállításán a legszebb kutyának választották, ezzel felkerült a fajták „ felső házába”. Ezt is kevés fajta esetében mondhatjuk el.

Az elmúlt 175 év alatt korábbi fajták tűntek el, és számos új fajtát tenyésztettek ki. A mai Angol Bullterrierben semmi, de semmi nem utal az esetleges múltjára. Ez egy öntudatos, békés, családszerető, bohókás, játékos fajta.

Engem felelős embernek ismernek, el tudja rólam képzelni, hogy valami olyasmit csinálnék, ami árt embertársaimnak? Az életem értelme a családom, a feleségem, gyermekeim, unokáim. Bármelyikükért gondolkodás nélkül adnám az életem. Gondolja, hogy olyan állatokkal venném Őket körül, amelyek veszélyt jelentenének épségükre, életükre?

Egyetlen tulajdonság, melyet a fajta régi korszakából érdemes kiemelni, az az Angol Bullterrier hihetetlenül erős kötődése az emberhez, mely pont a ringben köttetett, ahol senki másra nem számíthatott, csak gazdájára.

Sajnos nagyon sokat ártott megítélésüknek, hogy kultuszuk főként a kétes, bűnözéshez kapcsolható egyének körében dívott, akik státuszszimbólumként előszeretettel mutatkoztak ilyen markáns megjelenésű, csupa izom kutyákkal, a közvélemény pedig azonnal társította a fajtát ezekhez az emberekhez. Holott azt is tudni kell, hogy például Angliában az Angol Bullterrier tenyésztők és tartók döntő többsége az elitrétegből, a magasan kvalifikált, elismert emberek közül került ki. Nyilván nem véletlen az sem, hogy ugyancsak Angliában, ahol a mai napig az egyik legnépszerűbb fajta, és ahol 3000 kölyök születik évente, kifejezetten gyermekes családokba ajánlják.

A „harcikutya hisztéria” németországi története bizonyos pontok hasonló pályát futott be a hazaival, ugyanakkor – logikusan végiggondolva –  igen „érdekes” összefüggéseket is sejtet, melyeknek semmi köze az érintett fajták vélt veszélyességéhez. Egy pitbull okozta kutyatámadás hatására –  melyben egy török gyermek életét vesztette – robbant a bomba és a média teljes offenzíváz indított. Az aktuális politika persze a demagóg populizmus jegyében meglovagolta a média által felkorbácsolt közhangulatot és több „harcikutyának” kikiáltott fajta, többek közt az Angol Bullterrier is import és tenyésztési tiltólistára került. Senkit sem érdekelt, hogy egy akkoriban halálos kimenetelű kutyatámadásokról készült, hiteles adatokkal és tényekkel alátámasztott statisztikából világosan kiderült, hogy a vizsgált 6 év alatt bekövetkezett 19 halálos kimenetelű balesetben nemcsak hogy egyetlen egyszer sem vett részt az Angol Bullterrier, de még a könnyű harapásos esetekben sem jegyezték föl soha a nevét.

Tudni kell, hogy ezidőtájt az Angol Bullterriert, egyre inkább elterjedté vált, olyannyira, hogy az 5. legnépszerűbb fajta lett Németországban, veszélyeztetve több nemzeti fajta hegemóniáját. Magyarán a döntés kapóra jött a politikusoknak, illetve a hazai fajták tenyésztőinek egyaránt. Érdekes mellékszál, hogy évek után feloldották a tilalmat, ezzel együtt magasabb ebadó fizetésére kötelezték a „veszélyes fajták” tartóit. Kérdezem én, hogy tegyük fel: ha egy fajta veszélyes volna, akkor mennyi védelmet biztosít ellene a magasabb adó…, vagy csak arról van szó, hogy mivel a szankcionálással nem tudták derékba törni népszerűségét, akkor legalább egy kis pénzt csináljanak belőle…?

Roppantul eltúlzott és túldimenzionált az Angol Bullterrierek kutyákra való veszélyessége. Alaptalan és túlzó az is, hogy agresszivitásából fakadóan nehéz az egyedek pároztatása, vagy a szukák megölnék egy-egy utódukat. Ez utóbbi megfigyelésről időközben bebizonyosodott, hogy ezért a ritkán előforduló viselkedésért – az elléssel járó túlzott kalcium kiürülésnek köszönhető –  megváltozott hormonháztartás a felelős, mely kalcium pótlással teljességgel kiküszöbölhető.

Nem hozzáértő, dilettáns, „önjelölt szakértők”, tudni vélik, hogy a fajta terhelt anatómiai, egészségügyi és idegrendszeri problémákkal. Ez nem igaz! Utána kell nézni! A fajta számos nemzetközileg elismert szakértőja, köztük Dr. Petrási Zsolt (PHD), a Kaposvári Állattenyésztési Egyetem kutyatagozatának vezetője, ellenkező bizonyítékokkal bír. Amennyiben vannak is a fajtához köthető negatívumok, azok egyedi esetek, elvétve fordulnak elő, azaz nem jellemzőek.

Az Angol Bullterrier tökéletesen szocializálható és az ilyen egyedek nem jelentenek nagyobb veszélyt fajtársaikra, mint más hasonló méretű kutyák, sőt, magabiztosságuk és kiegyensúlyozottságuk révén nem könnyen provokálhatók, így több összezördülést el is kerülnek, mint mások. Viszálykodás helyett inkább játszani szeretnek. Persze hazugság volna azt állítani, hogy nem történnek köztük kisebb csetepaték, de ezek  – a közhiedelemmel ellentétben nem életre-halálra zajló küzdelmek – a mindennapi kutyatartással együtt járó átlagos nézeteltérések. Az Angol Bullterrier nem agresszív, hanem  – mint minden büszke, öntudatos kutya – domináns, és ezt a két dolgot súlyos hiba összekeverni.

Ne feledjük el, minden kutya szeretne falkavezér lenni. Az,  hogy azzá válik-e, az fizikai és mentális dominanciájától függ.  A többiek pedig behódolnak, így  alakul ki a rend és az egyensúly viszonya közöttük. Kétségtelen az Angol Bullterrier ebben élen jár. Ő csak az embert fogadja el fölötte valónak.

Nekem 20 éve szinte állandóan 5-6 Angol Bullterrier mozog teljesen szabadon az udvaromban. Gond nélkül élnek együtt, ha pedig nagyritkán valamin összeszólalkoznak, egy hangos szó mindig elég volt, hogy abbahagyják, és soha egyetlen egy csepp vér nem serkent ki nézeteltéréseik nyomán. De magyarázkodás helyett elég megnézni kiállításokon az Angol Bullterrieresek körét. Nagy boldog csapatként együtt henyél a társaság, legfeljebb a sűrű farokcsóválás tűnhet föl az arra látogatónak.

Egyébként is sziklaszilárd meggyőződésem, hogy veszélyes fajták nincsenek! A kutya faj sok-sok ezer éve már, hogy domesztikálódott.  Napjainkban több mint 400 fajtát számlálunk. Jó lehet, mind eltérő küllemű, természetű vagy karakterű, de közülük egyik fajta sem veszélyes. Veszélyes emberek vannak, akik veszélyes egyedeket nevelnek, függetlenül melyik fajtához tartoznak. Harci kutyák pedig nincsenek, ezt a média kreálta. Amennyiben lennének, akkor ide több tiz fajtát lehetne sorolni, mert a különböző földrészeken, más és más kutyákat használtak a korabeli küzdelmekben, melyek ma számos ázsiai stb. fajta őseikként lennének értelmezhetőek.

Szívből remélem, hogy ha esetleg újraalkotják az időközben eltörölt idevonatkozó magyar törvényt, hazai politikusaink jóval több józanságot és szakmaiságot fognak mutatni a témában.

– Egy könyvben olvastam, hogy az Angol Bullterrier olyan fajta, ami nem fogad el idiótákat gazdájának. Milyen a bullterrier ideális gazdája?

– A bully öntudatos, bátor, aki csak azt tiszteli, aki egyenes, korrekt és fellépésében és mentálisan is a kutya fölött áll. Ezeknek az embereknek tökéletes társa, feltétel nélkül elfogadja őket és engedelmeskedik nekik. Ez a fajta imád a középpontban lenni, sőt egyenesen megsértődik, ha nem tekintik egyenrangú családtagnak. Legendás ember és gyermekszeretetéről már beszéltem, emiatt tökéletes családtag.

Emellett az Angol Bullterrier csodálatos show kutya: élvezi a rivaldafényt, derűt, magabiztosságot sugároz, jól érzi és fantasztikusan mutatja magát a kiállítási körben.

Mindazonáltal összességében azt tudom mondani, hogy az Angol Bullterrier ideális gazdája kizárólag egyedi karaktere és belső értékei miatt választja társául ezt a fajtát.

– Az elismerésre méltó tenyésztői eredményei mellett, az Egyesületben is aktív tevékenységgel segíti a bullterrieresek munkáját. Mit tart eddig elért legfontosabb sikereiknek?

– Bár az Egyesület a civil bullysok kezdeményezésére jött létre, már igen komoly eredményeket tudhat maga mögött. Tavaly mi képviseltük az országot a nemzetek közötti versenyen, ahol tízből hatodikok lettünk.

Idén pedig Tatán sikerült megrendeznünk egy olyan kiállítást, ahol tíz ország és Anglia három elismert tenyésztő-bírója képviseltette magát. A rendezvényről – mely Central European Open and Trophy Show-ként került a köztudatba – azóta csak szuperlatívuszokban beszélnek, sőt, nemzetközi fórumokon az első három legrangosabb kiállítás közé sorolták.

Mindazonáltal szívből remélem és kívánom, hogy a bullterrieres társadalom minél előbb megtalálja a közös hangot és ismét egyesüljön, mert a jelenlegi megosztottság sem nekünk, sem a fajtának nem tesz jót.

Az angol bíróktól tudom, hogy a Kontinensen, Lengyelország mellett, jelenleg Magyarországon folyik a legszínvonalasabb Angol Bullterrier tenyésztés. A legszebb Angol Bullterrierek innen kerülnek ki. Véleményem szerint, ez annak a sok kiváló és tehetséges fiatal tenyésztőnek köszönhető, akik sikerrel viszik tovább a magyar Angol Bullterrier tenyésztés hagyományait.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2010. július