Kutyás majális és az I. Budapesti Kutyás Futás

Kellemes és sportos májusi kutyás szombat

Kicsit szorosnak ígérkezett  május 6. számomra, mivel egyszerre két helyszínen is meg kellett jelennem és valamiféle „száguldó riporterként” tudósítani a megrendezett eseményekről.

Első helyszín a Budaörsi IKEA és DECATLON közt húzodó hosszúkás füves térségen megrendezett Kutyamajális. Az időre nem lehetett panasz, mert miután rövid ideig hezitált, mégis beállt egy felhős, de nem esőszagú állapotba, mely mind a látogatóknak, mind a kutyáknak ideálisnak bizonyult.

A szépen szállingózó tömeg lassan pont akkora méreteket öltött, mely optimálisan elfért az adott területen. Ennek örültem, mivel nincs annál rosszabb, ha egy nem kevés munkával járó rendezvényre kevesen látogatnak, viszont azt ki nem állhatom, ha rajtam kívül más is ácsorog a lábamon…

Már rögtön az elején ismerősbe botlottam, Kardos Lajos személyében, amint feleségével és fiatal kutyájukkal a leonbergi ring felé igyekeztek. Hamar búcsút intettünk egymásnak, hisz őket a kötelesség, engem a kíváncsiság szólított tovább.

Örömömre szolgált, hogy több kutyamenhely is képviseltette magát a rendezvényen hirdetve azt, hogy a keverékeknek és a gazdátlanoknak is van hely a nap alatt.

Igen diszkréten jelen voltak még az ilyenkor szokásos táp, felszerelés és kutyás szakirodalmat árusító standok is, de szerencsére nem alakult ki zsibvásár hangulat.

Ahogy többször körbejártam a területet jó volt látni a sok kisgyermekes családot, illetve érezni azt az általános kutyaszerető hangulatot, mely az egész kutyamajálist jellemezte. A programok előtt és alatt szakszerű narráció kísérte nyomon az eseményeket, nyilván azzal a szándékkal, hogy szélesítse a kutyát kedvelők, de kevésbé ismerők tudását.

Kora délutánig két nagy érdeklődésre számot tartó eseményt lehetett megszemlélni. Az egyik a Pestlőrinci kutyakiképző iskola engedelmességi, ügyességi és őrző-védő bemutatója, valamint a nagy közönségsikert aratott kutya-gyermek páros agility futamokat.

Sajnos mivel nekem indulnom kellett a következő helyszínre, nem tudtam kivárni a délutáni programokat, de szerintem azokban sem csalódtam volna.

Következő helyszín: a kutyával való egészséges testmozgás propagálására megrendezett, I. Budapesti Kutyás Futás rajtjának Marek utcai helyszíne. Még éppen idejében sikerült letenni a közelben az autót és elsütni néhány fotót a sokszínű mezőnyről, aztán hirtelen megelevenedett a több mint 300 főt számláló kutyás kavalkád és a starthoz, egy szűk utcába igyekezett.

Annak ellenére, hogy tét nélküli, örömfutásról volt szó, a rajtnál érezhető volt némi feszültség, bár sportszerűtlenségnek természetesen semmiféle jele nem volt tapasztalható. Ahogy a várakozó mezőnyt vizslattam, legjobban az tetszett, hogy az első sorokban lévő kutyák legtöbbje – érezve a nyüzsgést – szüntelenül csaholt, ugatott, kivéve egy gyönyörűséges agarat, aki csendesen szemlélődve figyelte a közvetlenül mellette zajló izgatottságot.

Végre megindulhattak és a kutyás embertömeg éllovasai után vígan mosolíogva kocogtak a többiek.

A neheze azonban csak ezután következett: gyorsan kocsiba vágódni és a 2500 méterre található célhoz, a Városligati műlyégpályához rohanni. Hát mit mondjak nem is nagyon sikerült se a rohanás, se a parkolás, szóval mire a célhoz értem a résztvevők már lazán túlvoltak a levezetésen és ha voltak is izzadságcseppjeik, azok már régen felszáradtak. Mindenki vidáman csevegett és szemmel láthatóan nagyszerűen érezte magát.

Azért itt is sikerült ismerős arccal találkoznom. Állnok módon lesből lekaptam a német vizslás Balázs István mezőny fölé magasodó termetét, de utána próbáltam a dobogóskra koncentrálni, bár az előttem medúzaszerűen pulzáló tömeg nem könnyítette meg a dolgomat.

Ha már a befutónál nem voltam ott, azért igyekeztem néhány érdekes adatot elcsípni:

A legfiatalabb kutyus 4 hónapos (keverék), a legidősebb 13 éves (angol szetter) volt. A kétlábú nevezők legfiatalabbja egy 2,5 éves kisfiú, legidősebbje pedig egy 65 éves hölgy volt.

Összesen egyébként több mint 300-an indultak az I. Budapesti Kutyás Futáson a „Kutyafuttán”, ami önmagában nem kevés és remélhetőleg ez a szám az elkövetkezendőkben csak növekedni fog.

I. helyezett:  Szabó Tamás – Fülöp

II. helyezett:  Borbás-Rostás Anikó – Ali

III. helyezett:  Andor Róbert – Gizda és Asiro

Összefoglalva a nap két eseményét:

Ami leginkább megmaradt bennem az az, hogy mindkét rendezvényen rengeteg kutya és gazdi volt jelen. Ennek ellenére a legkör tökéletesen mentes volt a mindennapokban megszokott arroganciától, türelmetlenségtől. Még kutyák közti komolyabb acsarkodást sem láttam, pedig bizony helyenként az egy négyzetméterre eső kutyalétszám meghaladta a kettőt is… A lényeg, hogy jó érzés volt kicsit feltöltődni normális lelkületű, jó kedélyű emberek között olyan rendezvényeken, ahol a kutyázás és a kutya szeretete igazi közösségbe kövácsolta a megjelenteket.

Balaskó Norbert

Kutya Szövetség, 2006. június